Mert a futás ám nem a Kavicsnál ér véget huszoniksz km után, nem is akkor, amikor feljövök és ledobálom vizes ruháimat, és befekszek egy kád forró vízbe, netalán csinálok valami fincsa kaját, esetleg alszok egy kellemes órácskát. Nem. Beszámolót kell írni, így engedtek el a srácok, nincs mese! (megaztán szeretek is én beszámolni, meg sok pozitív visszajelzést kapok, amik jólesnek, köszönöm)

A mai futásért szabit kellett kivennem. Mert egy síszünetes napot dolgoztunk ma le, nekem meg van még tavalyról szabim, hisz tavaly (a szüneteken kívül) nem vettem ki egyet sem. Úgyhogy még jó pl, hogy nem szakadt az eső. :)
Az Újszentivánt én találtam ki. Az eredeti verzió oda-vissza típusú, aztán Gabó javasolta ezt a Tiszaszigetes verziót, amit már nyáron egyszer teszteltünk közösen. Akkor meleg volt. A jó hír, hogy ma viszont nem volt vészesen hideg. A 10 órás Antennás találka helyett megbeszéltünk egy kompromisszumos fél 10-es Kavicsot, Gabó ekkor már (kerülővel) 10 kilinél járt, és vizet rendelt (ő viszont teával vendégelt meg minket 20 környékén náluk :). Zoli is vitt, aztán végül én is, meg megint Serpanőnek képeztem ki magam, volt nálam egy kis gofri, meg egy halom kicsi csoki. Új játékosunk is volt, Hipertér, akiről ezen a ponton még nem sejtettem, hogy szegénynek beavatási szertartáson is át kell esnie, de hát ilyen az élet ;)

Időben indultunk, azért ese' semmi. Én voltam elöl (!!) :))), diktáltam az iramot (5:40-45??), fogtam a szelet :-), meg beszélgettem Gabóval, meg mikor ki volt mellettem. Végigmentünk a Tisza-parton, át a régi hídon, majd le délnek a töltésen. Ez egy nyugis szakasz, aszfaltos kerékpárú futóúttal, egyszerű, békés nyugis tájjal. Élveztem. De valami nagyon. Ekkor még együtt voltunk, ment a sok duma, beszélgetés, alakult a hangulat. A Beavatás is ekkor kezdődött. Történt ugyanis, hogy filóztunk azon, hogy az én flakon vizemet ott hagyjuk-e a Csillag-téren, vagy vigyük magunkkal. Nem volt egész fél liter, de cipelni nem akartam, ugyanakkor Gabó magára vállalta, hogy ő majd hozza egy darabon, jó lesz az majd a töltésen, és majd rátukmálja ő a többiekre. Ezzel próbálkozott tehát a töltésen, a víz Zolihoz, majd Bi-hez került, aki átadta Hipertérnek, cipelje ő, ez a beavatás :) Szegény. Azért persze nem szúrtunk ki vele nagyon, mert végülis mindannyian vittük hosszabb-rövidebb szakaszokon a flakont, és ahogy elnéztem, szépen el is fogyott belőle a víz Gabóékig, a sorsa gondolom itt pecsételődött meg örökre, és landolt a kukában.
Aztán végre elértünk a pontra, ahol lejöttünk a töltésről, és elindultunk Tiszasziget felé. Ezen a ponton lecsaltam vagy 200m-t, de könyörgöm, minek akkorát kerülni. De Gabó elmondta, hogy az a szakasz nincs is benne a 27 kiliben, úgyhogy még jó, hogy nem tettem rá ezt a hatalmas távot. Csak lesétáltam, leültem egy kőre, és úgy csináltam, mintha már vagy negyedórája a srácokra várnék, akik mellesleg előttem futottak :))
Amúgy itt kezdett megnyúlni a sor. A frissítő/pisiszünet után Bi-ék előre kerültek, V42 viszont a múlt hét után ismét velem hátul, meg Gabó is itt volt. Klassz volt még ez a szakasz is, forgalmatlan, jobbra-balra végtelen rónák, meg ugye itt az ország legmélyebb pontja, és még őzeket is láttunk az úton átkelni. Szóval hangulatos volt. Tiszaszigetre kikanyarodva még egy gyors szünet, csoki, egy darabon Bi-vel mentem elöl, de tudtam, engem könnyű beérni, szóval nekem lehet elöl menni, majd két triumvirátus alakult, az egyikben Bi-Zoli-Hipertér, hátul meg Gabó-V42-én. Ez is jó szakasz Szőregig, csak itt már nagyobb a forgalom. Gabó már fáradt, V42 kitartóan "csakazértsemegyek előre" :), és kocogtunk. Jó volt. Nem volt hajtás, küzdés, bár nem volt az a "6-perces-érzés", de még laza-jólesős, beszélgetős volt. Szőregen még kell menni kicsit, hogy elérjünk Gabóékhoz, viszonylag lassan fogyott a táv, főleg Gabó ért már volna haza, V42 meg a teáról vízionált az utolsó km-eken :))
Aztán ide is elértünk. Ittunk teát/vizet, megmutattuk magunkat a gyerekeknek (kis aranyosak :), megbeszéltük, hogy hol lesz a villamos ;), meg hogy megyünk megcsinálni a kerítést, hogy jöhessenek a kiskutyák. :)
Aztán haza. Bi meg Zoli persze megint elöl, de érdekes, egy idő után a távolság nem nőtt, sőt a Sportcsarnoknál be is lettünk várva, itt emlegettem fel Zolinak a "most TÉNYLEG nem megyek előre" ígéretét :))) Már várta :) Ezúttal Hipertér velünk, hátul, meglepően jól bírta a számára szerintem lassú tempót, de V42 igyekezete is dícséretes :) Aztán egyszercsak felmerült, hogy ebben a tempóban a világból is ki lehetne futni, miért is ne tegyünk még bele egy Tápéi kanyart, de én hősiesen ellenálltam a kísértésnek, mert tudtam, hogy a csúcson kell kiszállni, szóval nem mentem velük. Érdekes mód Bi meg igen, pedig ő meg azt ígérte, hogy az elmúlt 4 hétvégi 30 kili feletti futása után mostmáraztán tényleg kevesebbet fog futni, dehát ő meg függő, mennie kellett :) A hídon Zoli meg Hipertér még nyomtak egy résztávot, én megmaradtam a futás szimpla élvezeténél, főleg, hogy épp elkezdtek fáradni a lábaim. Ennek fényében nem esett nehezemre az Etelka sornál lefordulni, és lassacskán hazafelé venni az irányt.

Szóval köszönet a srácoknak az újabb közös futásért, ahogy V42 szokta mondani: kár lett volna kihagyni.
És a jó hír, hogy nagyon kifgotuk az időt is, mert bár kicsi szembeszél volt, az eső végig nem esett, csak hazaérkezésem után másfél órával kezdett rá :))