Na, ilyen nap volt a mai.
Hosszú hetek óta nem értem rá a duplalyukas órámban. Egyszer helyettesítés, aztán félévzásár, aztán hetek óta halogatott kolléganő/babalátogatás, mindig volt valami. Meg aztán a hideg, ködös, havas januárban nem is vágytam én arra, hogy fürdőruhára vetkőzzek. Az érzés múlt szombaton éledt fel, akkor, ott a Tisza-parton, amikor jött a Tavasz-hangulat. Aztán másnap lebeszéltem magam a szél miatt, meg még meg is erősítettem magam, hogy manapság úri mulatság ám uszodába járni. De benn van közös bérlet, aki feliratkozott rá, mehet bátran. Szóval ma nem volt menekvés.
De nem volt rossz. A tanmedence kellemesen langyos vize nem esett rosszul, és az úszás is jól ment. Sőt. Az olykor-olykor belecsemészett 25-25 m gyors sem fulladt fuldoklásba, szóval volt ám sikerélményem, de ennél több még nem megy, majd alakul még. Azért, ha belegondolok, hol tartottam múlt nyáron, akkor látszik a fejlődés. Én legalábbis látom. És ez a lényeg. A végére mellesleg megjelent egy kolléganő vele is beszéltünk pár szót, mielőtt belevetette magát a habokba :)
Délután meg mikor hazajöttem, futottam. Mert futni jó. Mégis, hétfőn kihagytam a napot, kemény hét ide vagy oda, de mikor jelez a lábam, inkább egy nap pihi, minthogy ráfussak és szenvedjek hetekig. A módszer (meg a sípcsontom jegelgetése) bevált, kedden már semmi gond nem volt (csak benn voltam egész nap melóban, és nemigen volt időm), tegnap viszont úgy döntöttem, kockáztatok. Megpróbálok egy kemény hetet, vagy legalábbis "hosszút" úgy, hogy szerda laza 14, és tünetmentesség esetén csütörtökön ugyanaz (vagy legalábbis majdnem) lendületesebben.
Tegnap minden OK is volt, kellemeset andalogtam a Nagykörúton, a mai edzéshez viszont Bi-t hívtam partnerül. Egy amolyan messzeföldön híres Bozsó-féle fokozóra, az ő kedvenc Szeged-kör-verzióján. Ugyanazon, amiből 3 hete (a legutóbbi kemény héten) dupláztunk.
Csak már az elején fáradtak voltak a lábaim. Nem vészesen, de annyira épp, hogy ne essen jól a lazánál csak hajszállal gyorsabb tempó sem a villogó zöldnél a zebrán. Aztán jött Bi, és belassultunk. Óóóó, ezek a percek. Csak ezek tértek volna vissza a Tisza-parton, de onnan még nagyon messze voltunk!!! :) Az 5 kilis részidő úgy 5:30-5:40 körüli átlagú, jól van, nem gond, ha nem lesz ez gyors, elvégre ma úsztam is, de ekkor Bi rákapcsol. A hét eseményeinek megbeszélése után nincs tovább kommentár, küzdelem van a levegőért.
Féltávnál járunk, amikor már nem bírok tovább fokozni. Jessze, és innen még mennyi van. Nem vigasz, hogy gyorsan fogy, csak én vagyok lassú, mindig 1-2 lépéssel Bi mögött. Ha beérném (minden erőm összeszedése által) még egy fokozatot rákapcsol. Ismét lemaradok. Bakker, az Árvizi emlékműig bírnom kell, onnan már négykézláb is hazatalálok, csak odáig érjünk. Érünk. Mikor már hosszú percek óta nem hallja a szuszogásomat se, Bi befékez, és hátraszól, hogy élek-e még, vagy ne fékezzek (!!!), vagy hogy szedjem össze magam, mert elvesztem a Serpanő címet. Émmeg, mindezenközben, minden egyes lélegzetvételnek örülök, a lábam vészesen fárad, az oldalam is be-beszúr. A Tisza-partot már szakaszokra osztom. Az Emlékmű, majd a Régi híd, kipipálva, Novotel, ez is megvolt, Újhíd, innen már csak 1,5 kili, Etelka sor, itt belemérek 1 kilit, rohanok, próbálom követni Bi-t, a kili valahol 4:20-4:30 között (jessza, ez a 3-5 kilis versenytempóm, most meg egy 14,5-ös kör végén vagyunk!!!), még egy zebra, kavics, majd a Kerek Perec. Túúúúléltem!!! :-))) Az idő 1:13:26, épp 10 perccel jobb, mint 3 hete, nem mellesleg 5 perc körüli tempó, más kérdés, hogy én 5:10-20 körül terveztem... Sebaj, legalább tudjuk, Bi hatalmasan nagy formában van, én meg örülök a túlélésnek is :))
Ha ehhez az úszás + kemény futás kombinációhoz hozzáveszem, hogy 5-kor keltem, akkor azt hiszem, nem kell aggódnom: nem lesznek az este alvásproblémáim :o)
Hónapértékelés pedig: 235 kili futás, a tavaly 220-hoz képest kicsit jobb (ha a hétfőt nem hagyom ki, akkor +10, de nincs ha, és ez majd amúgyis a februárhoz adódik, ha a vasárnap úgy alakul).
Szóval ez nekem alapozásnak pöpec, tempó még lassú, de van remény. Csak tudnám mire :)
És lassacskán úszkálni is kéne, de nem merek ígérni magamnak sem...
Szép volt az a fokozó, Hauanita! És ugye jó is volt ;-)?
Az úszás pedig egyre jobban fog menni, ha beleviszel egy kis rendszerességet. Mert az olyan :-)!
"...a hideg, ködös, havas januárban nem is vágytam én arra, hogy fürdőruhára vetkőzzek. Az érzés múlt szombaton éledt fel, akkor, ott a Tisza-parton..." -- Erről eszembe jutott az az eset, amikor két éve télen -- akkor volt ám igazi tél is! -- éppen a(z akkor még standard) Római-parti körömet futottam, és egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Pünkösdfürdőnél a kajakosok (itt is vannak ám kajakosok ;-)!) pontonjánál egy pasas lubickol a jégtáblák között. Szó szerint lubickolt. A felesége meg a partról figyelte. Bár... lehet, hogy ő küldte be :D. Ja, hogy volt-e rajta fürdőruha? Azt nem tudom ;-).