Írt pár sornyi kritikát Obor a mai edzésemre, arra szeretnék itt reagálni.
Először oda írtam pesrze, csak kicsit hosszú lett, meg aztán van benne sokminden, ami nem baj, ha itt van:
Obor:
Nézem az edzésnaplódat, s végül is úgy látom,h sztem jól csinálod. Valami kis rendszeresség is felismerhető, a tempót egy kicsit gyorsnak tartom. Egy picit a hétköznapi távokon is emelhetnél, de valszeg ez időhiány. Szép munka!!!! (ha ez a dicséret jelent valamit, egy műkedvelőtől:-))))
Gyors a tempó??? Hisz alig futok 6-percesben. A srácok gyakorlatilag ma is otthagytak (jó, Zoli velem maradt)
Amúgymeg ez most amolyan pihi utáni első 4 hét volt, szerintem távban is elég.
Ha futnék maratont, valszeg emelném a hétköznapi távokat. De hidegben, sötétben és valóban bejátszik az időhiány is, egyszerűen kívánni se kívánok többet.
De amúgy is azt tapasztalom, hogy nekem a heti határaim olyan 65-70 kilinél vannak. Tudok én többet, hogyne. CSak az már nyögvenyelős. Nyűgös és sérülésveszélyes.
Tudom, hogy a világ az ultrafutás felé halad, de én a héten beszéltem le magam végleg a tavaszi maratonról is. És a hétvégi hosszúkkal is csínján fogok bánni, hisz akkor akaratlanul elveszt az ember 1,5-2 kilót a legfrankóbb frissítés ellenére is, és nekem azt harc visszahízni. Márpedig most szeretnék felszedni pár kilót. Nem mindenáron, de legalább gátolni nem akarom magam benne.
Szóval míg a világ az ultrafutás felé halad, én maradok a 10-20 kiliknél, már jövő héttől megpróbálok -óvatosan- gyorsítgani, és várom a tavaszi madárcsicsergést :) És közben tudom: belőlem sosem lesz Hős.
De nem is az a cél: csak feldobni az egyhangú hétköznapokat, mozogni, sportolni és jól érezni magam. Ehhez nekem meg ennyi elég. A többi már sok lenne.
Amúgy pedig köszönöm. :)
Azt nem tudom, hogy a világ az ultrafutás felé halad-e - szerintem nem. Vagy legalábbis nem abban a formában, mint sokan gondolkoznak az ultrafutásról. Azok, akik hősök akarnak lenni, azt hiszem, nagyon csalódni fognak.
Az ultrafutás számomra csak megnyugvás. Csak azért jó, mert kudarc nélkül lehet lassabban futni.
A világ felpörgött. Gyorsabban élünk, gyorsabban utazunk, gyorsabban eszünk, gyorsabban szeretünk.
Az ultrafutásban viszont - az élmezőny kivételével - legtöbbünk számára nincs idő. Csak táv van, és az lényegtelen, milyen idővel érsz oda, csak célbaérj.
Szeretem a gondolataidat a rövid futásokról. Helyrebillentik az egyensúlyt... :)