Igazából csak azért neveztem, mert a többiek is, és mert egyik alkalommal levezettem, hogy az eddigi maratonjaim közül a 2005-ös Plus volt a legjobb emlékű.
Aztán a többiek lemorzsolódtak, V42 lesérült, én meg a nyáron nem kifejezetten futottam hosszúakat. Mint a NIKE után is írtam, keveset edzettem, igaz, azok viszonylag gyorsabb edzések voltak. Összesen 4-5 db 20-ast, egy 27km-t meg egy 34-est tudtam felmutatni magamnak, mint hosszú futás, az elmúlt 3 hónap alatt. Jó hír, hogy ennek a nagyobbik fele az utolsó 6 hétben volt :)
A múlt hét viszont végképp nem sok jóval kecsegtetett. Görcsölt a vádlim, fájt a sípcsontom, majd mire ezekből kilábaltam (0 km keddtől-péntekig), szombaton futottam egy laza 6-ost a vadiúj cipőmben, amely feltörte a lábamat. Nem nagyon, de arra jó volt, hogy parázzak miatta. Viszont nyugodt voltam, mert laza maratont terveztem (amennyire egy maraton lehet laza...)
Beálltunk Hgaboval a rajtba a 3:00-3:30 zónába, és élveztük a hangulatot. :) Aztán elindultunk, és tömegével előztek meg az emberek, pedig én is 5:05-ben futottam az első 2 kilit. Akkor az tűnt lazának. A hídon utólért Szilvi019 (vele együtt kezdtük szinte: Ő azóta 100 kilit fut 9ó40 alatt, meg 3:30-as maratonokat, én meg megrekedtem ezen a szinten rövidtávon gyorsultam), akiről kiderült, hogy laza maratont tervez, ezért le fog maradni a mögöttem lévő 3:30-as iramfutókhoz. Miii? Ők még mögöttem vannak?!? Aztán ezzel a lendülettel előrement, és persze a 3:30-asok is megelőztek, meg se próbáltam velük menni. (jóóó, az felmerült, hogy vajon meddig bírnék 5:05-5:10-ben futni, de azt se ma akartam kipróbálni) Az 5 kilis időm 25:48 volt, aztán már csak ritkásan néztem órát. Ez is a taktika része volt: effektíve óra nélkül futni maratont :) Mondhatnám, hogy fogalmam se volt a tempóról, de igazából azt hiszem, eljutottam 5-ről a 6-ra. Már perc/km-ben :)
4 után tehát felhagytam az öngyilkos tempóval, még Szaszáékkal mentem úgy 5:20-ban egy ideig, de aztán őket is hagytam elmenni. Nagyon meleg volt, bár az első 2 frissítőállomáson csak "kötelességből" ittam, aztán már szomjas is voltam. A 15-ös fordítónál jó volt látni az előttem-utánam következő ismerősöket. A 30 kilis rajtnál, a váltópontokon és az útvonal több pontján meglepetésszerűen megjelenő szurkolókat. Köszönöm mindenkinek, ezek nagyon sokat jelentettek. Igyekeztem kommunikatív lenni, meg visszajelezni, inteni, mosolyogni, mert tényleg nem görcsölni mentem. A Sziget még jól lekötött, de aztán elkezdett zavarni a sok-sok híd, felüljáró, nem is rémlett tavalyelőttről, mennyi "szint" van ebben a pályában.
20-nál elkocogott mellettem Hiver, jó volt látni újra futni, majd a fordítónál láttam Pent, és "hagytam", hogy beérjen, vagy bevártam, nemtom, hogy korrekt. Na, ő nagyon sokat segített. Beszélgettünk, frissítettünk, lekötötte a figyelmemet, ott volt velem 5:30-5:40 tempóban, pedig ő sokkal gyorsabban is tudott volna menni. Köszönöm Pen, nekem egész gyorsan telt az a pár kili, és fejben sokat segített a jó társaság!! Aztán 27-nél Pen elment, és lassan eljöttek a 3-assal kezdődő km-ek. Jól voltam, bár fájt, húzódott itt-ott, tudtam futni, nem volt gond.
Számomra mindig érdekes dolog, ami 30 felett zajlik, az a sok-sok gyalogló ember. Míg az elején tömegek húztak el mellettem, most én kocogtam el sokak mellett. Mondjuk én sem voltam nagyon felkészült, de tudtam futni. És itt valami irdatlan arányban gyalogoltak már... Aztán kicsit feldobott, amikor végre másodszor is megszabadultam a Budai- majd lassacskán a Pesti rakparttól is, itt beljebb kevésbé volt meleg, mozgott a levegő. Csak én fáradtam. Azt hiszem, most 36-nál jött el az a pont, amikortól már kevéssé volt őszinte a mosoly :), amikor már nagyon fáradtam, és nagyon vártam a végét. Szépen türelmesen felkocogtam a Nyugati téri felüljáróra, néztem az autósokat hosszú tömött sorokban, aztán Monspart Saci "néni" már megint a legjobb helyeken buzdított. :) Aztán leértem a felüljáróról, jött Edzésonline-os Kán, aki kocogott velem egy km-t. A legjobbkor, mert valami megfájdult a forgómnál, és bele kellett gyalogolnom. Jófej volt, felajánlott pár dolgot a befutócsomagjából frissítésként, de nem kellett már semmi. De legalább lekötötte a figyelmemet és ez nagyon jó volt. Jókor volt jó helyen. Neki is köszönöm. Aztán talán 100-150 m után bele tudtam kocogni újra, innen komoly gond nem volt. 39-nél Kán visszafordult eftomiért én meg döcögtem tovább kitartóan. Már nem frissítettem, és csak akkor örültem nagyon, amikor megláttam Orbitalt elsuhanni mellettem, hihetetlen energiával!! Szép volt! Viszont a Hősök terén kiábrándítóak voltak a dobosok, akik nem igazán doboltak, pedig itt milyen jól jött volna még egy kis adrenalin. Így aztán a ligetben még a 42-es tábla előtt is sétáltam kicsit, de aztán csak-csak beértem a célba 3:56:10-es idővel.
Itt Tapír személyesen akasztotta a nyakamba az érmet, ez külön jólesett, aztán valaki azt mondta, hogy maraton ide vagy oda, nem is látszok fáradtnak. Azért az voltam ám :) Még a célzónában váltottam pár szót néhány ismerőssel, jó volt látni mindenkit. Előttem persze Hgabo is célba ért, utánunk kis idővel a 30-ast futó ismerősünk is. Megküzdött a távval keményen.
Most ugyan fáradt vagyok, de érdekes módon motivált. Versenyem igazából még a Női Futógála lesz, aztán lassan kis pihi, de jó lenne valahol futni tavasszal egy maratont megint és most már megint egy kicsit gyorsabban (nem, nem 3:30..., főleg nem mindenáron).
Találkozunk a Futógálán!