Naszóval. Ez is megvolt.

Mikor lefutottam a Jabilt, és érzékeltem, hogy hol tartok, számot vetettem. Elgondolkodtam azon, hogy akkor mit is akarok. A következőkre jutottam: a jövő tanévben lesz egy halom felelősségteljes feladatom: érettségiztetek életemben először, rögtön 2 csoportot. Alapvizsgázik az osztályom pl. matekból is, de az egész vizsga koordinálása az én feladatom lesz. Lesz 12.-es informatikás csoportom is, szintén életemben először. És eleve heti 5 órával többem lesz, mint tavaly, ami jó, csak több az órán kívüli meló is vele. Egész biztos, hogy sok nehézséget, extra plusz feszültséget okozna, ha erre az időszakra akármilyen hatalmasan nagy kihívás elé állítanám magamat még a futás terén is. Mert egész biztosan lesz olyan időszakom, amikor nem fog beleférni a sok edzés. Amikor jobban fog esni bezuhanni az ágyba, vagy elmenni valamilyen rendezvényre (ja, az osztályommal is több programot szeretnék szervezni :), mint kimenni futni. Fogok futni, mert fel sem merül, hogy abbahagyjam, többet kapok én általa annál, jót teszt testemnek, lelkemnek egyaránt. De visszább kell venni. El fogok menni a srácokkal sok-sok utazós helyre, de a társaságért, élményért, és annyira mindegy, mikor mit futok. Tényleg!!

De a NIKE-t nem adom!! 2 éve futottam utoljára egyéni csúcsot, meg most tavasszal egy majdnem-egyénit, azt az 1:38:30-at. 20,5 kilin. Szóval a lehetőség, és az erő bennem van, és nem adom fel. (jó, ha meleg lesz, akkor nem erőlködök...) Jó. Akkor végiggondoltam, hogy miben különböztek az idei nyári edzéseim a tavaly-tavalyelőttiektől, amikor viszont szétszedtem az aszfaltot a Jabilon. Arra jutottam, hogy 1. nem versenyeztem a Kékes óta, és valljuk be, a Kékesen is csak kocogtam. 2. Nem futottam tempófutásokat. Mert nemszeretem. Mert küzdeni kell. Megállás nélkül. Csináltam sok-sok váltakozó iramút, pár olyan futást, aminek a második fele gyorsabb volt, de ritkán jutottam 5 perc/km alá, és amikor igen, akkor max 5-6 kilin át. Pedig a NIKE egyéni csúcshoz min. 4:54-es kilik kellenek 21km-n át. A Jabil 4:46 volt 14 km-en. Azután azt éreztem, hogy ha gyorsabban nem is menne, de ha összevakarom magam, akkor ez a tempó tartható tovább is. Úgyhogy úgy döntöttem, összevakarom magam. Futottam egy hosszabbat (mondjuk azt már előtte beterveztem), szaladgáltam a srácokkal, és mára kitaláltam ezt a 10 kilit 4:45-ben. Még van közel 2 hét kipihenni, de látnom kell, hogy elbírom-e edzéskörülmények között. Azt is kitaláltam, hogy mindenképpen körözős edzést tartok (itthon, Nyíregyházán ez az 1 kilis utca-kör), hogy kontrollálni tudjam a tempót.

Ma aztán reménykedtem, hogy azokból a felhőkből naaaagy-nagy vihar lesz. És akkor elmondhatom, hogy pedigén tényleg ki akartam menni futni, de hát az istenek nem akarták, és majd hősiesen sajnálom magam. De azok a felhők 5 után elvonultak, fél 6-ra kitisztult az ég, bár hideg egy percre sem volt előzőleg sem. Úgyhogy negyed 7-kor nincs mese, nekivágtam. Laza kocogással bemelegítettem, van egy bevált ~2,25kilis "bemelegítő-köröm" is :), aztán hajrá. Nem éreztem a tempót, fogalmam sem volt, mit futok, hogy gyorsítsak-e vagy lassítsak, csak kiadtam a parancsot a robotpilótának, hogy lendületes félmaraton-tempó. És lőn: 4:46.
Az elején még egészen élveztem is. Aztán a 3. kili elején ért haza a család, és feltétlenül meg kellett állítaniuk, hogy ne vigyenek-e el valahova, mert látják ám, hogy sietek :), majd a sarkon egy pasas megkérdezte, hány kör van még. Mondom, 7 vagy 8, de utánaszámoltam, hogy át se vertem, hisz 7 + a levezetés volt. Na, itt rögtön futottam is egy 4:39-et, majd, hogy mégse bízzam el magam, egy 4:49-est. De ezen kilengésektől eltekintve zömében 4:46-48 közötti ezreket produkáltam. De azért ezért már rendesen meg kellett küzdeni. Minden km-en. A családi megállást követően még egyszer kiszórtam egy kavicsot a cipőmből, ezzel nyertem pár mp (nem mért) pihenőt, és még egyszer a sarki pasas odakiáltott, hogy szurkolnak nekem :) Aztán szépen lassan teltek a körök, most itt egy egyenes, most a másik utcában, még 2 kör, már csak 1, a tempó megvan, de koncentrálnom, küzdenem kell érte. Aztán végetért. Akkor még csak annyit láttam, hogy 48-on belül van az idő (mertugye a bemelegítést is belemértem, és azzal együtt volt összidőm), ennek nagyon örültem, utólag számoltam ki, hogy ez biza 47:45 volt, 4:46,5-ös átlaggal, ami belefér a "hibahatárba" :-)

Mindezek után simán el tudtam indulni levezetni, igaz, akkor már nagyon lassan, jólesően kocogtam. De tudtam élvezni a futást, és nem éreztem durván kiütve magam. És azóta sem érzem azt a letaglózó fáradtságot. Úgyhogy asszem, kész vagyok. Amit ebből meg lehet futni, azt megfutom. Még lesz a héten egypár laza edzésem, meg egy kevéssé meghalós 10 kilis erdei fokozó csütörtökön, aztán onnan még inkább pihi. :)