1 hozzászólásHáát, szóval csak felszállt az a lila köd, és leszállt helyette a szürke.
A szó szoros értelmében, ma reggel azt hittem, ellopták körülöttünk a várost. És ez a szürkeség nem kifejezetten motiváló, főleg, amikor az ember épp az éves célját tudja a háta mögött.
Bár hétfőn még melegünk volt pólóban, szerdán már hosszúban is majd szétfagytunk Zolival, és nem volt kedvünk egy 7-esnél többet futni. Tegnap a közös futás nem jött össze, egyedül kedvem se volt, meg igazából volt előttem egy halom kijavítandó szintfelmérő. Pedig estefelé elkezdett derengeni az ég és ki-kikukucskált a felhők mögül a nap... már-már majdnem kimentem, de egy újabb 7-esnél többre nem szántam volna el magam, így nem erőltettem a dolgot aztán.
Ma persze muszáj volt menni. Főleg azért a tegnap-esti dejólenne-menni érzésért. Aztán, hogy kiderült, egyedül megyek, megint nem volt könnyű elindulni, le is alkudtam a 13-14 kilit 10-re. Egy Plus oda-visszát akartam lazán, ez úgyis egy amolyan pihi-hét féleség, de a TESCO-nál megjött a kedvem. Elvégre is futás közben jön meg a futvágy. :) Valahogy könnyebbek lettek a lábaim, hagytam, hogy gyorsabban pörögjenek, aztán tudatosan találtam ki, hogy legyen belőle fokozó. Aztán így az első 5:40-es km-ről gyorsulva az utsó kili 4:40 lett, és egész jólesőt futottam.
Vasárnapra meg Zoli megígérte, hogy futunk valami hosszabbat, amit én még kiegészítek, hogy meglegyen úgy 33km, ami épp egy maraton előtti hosszúnak felel meg...
4:40-es utolsó kili? Nem rossz! Jó kis főpróba lesz a hétvégi, és az idő is pont ideális lesz hozzá, mert kicsit melegszik, de közel sem lesz kánikula. ;)