Igazából arra gondoltam, hogy lehetne a bejegyzés címe valami olyasmi, hogy Mélypont és holtpont, :) de az nagyon bizarr lett volna, és összességében jobban élveztem, hogy végre viszontláttam a csapatot, semmint igazán bosszankodjak azon, hogy romokban heverkél az állóképességem, dehát sebaj :) Ami meg a Mélypont-ot illeti, arról még lesz szó. :))

Nagyon tervezgettük ezt a futást, mert Gabó 3 hét múlva fut 6-órást, neki köll a hosszú, nekem nagyon kellett már valami 20 fölötti, mert egész nyáron 2 db 20-ast tudok felmutatni, Zoli a Csapat miatt szívesen jön, de most ő mindenféle más dolgokban is benne van, ezért annyira nem akart sokat. Robi is nemrég tért vissza egy sérülésből... A csapat hiányzó két tagja, V42 és Bi igazoltan hiányoztak, mindketten nyaralnak :)
Reggel 8 előtt nem sokkal aztán jön Robi, hogy neki nem illeszkednek ezek a reggeli futások a bioritmusába, ő most csak elkísér minket egy darabon. Zoli már tudta, hogy akkor már úgyis végigjön velünk, de azért megkorrumpáltuk a srácot: nálam volt víz, Gabónál zsebkendő, meg Zoli is tudott frissítést felkínálni.
Elkocogtunk a régi hídig, majd át, és Újszegedről a töltésen délnek. Ez volt az egyetlen töltésszakasza a Tiszának a környéken, amerre nem futottam még, de ez valami nagyon szép. Szuper!! Egyetlen szépséghibája volt, hogy nagyon meleg volt, sütött a nap, majd megsültünk, és kifejezett kérésem ellenére sem álltak 100 m-enként helyes pasasok jéghideg frissítőkkel :( :) Közben beszélgettünk. A szokott módon. Zoli meg én folyamatosan, Gabó is hozzászól a témához, Robi viszont csak ritkán és rövidet, de akkor velőset :) Hiányoztak már ezek nagyon!!

Ezen a részen frissen van bitumenezve a töltés. Nem látom ennek az ok-okozati összefüggését, dehát sebaj, jól lehet futni rajta. Bár ilyen erővel igazán csinálhattak volna gumiszőnyeget vagy rekortánt, na mindegy.
Meg is beszéltük, hogy azon az úton megyünk le Tiszaszigetre, amelyen a gépek vitték az anyagokat. Ennél a fordulónál már túl voltunk az 50-55 percen, de még nem frissítettünk, úgyhogy ezt pótoltuk, bár az a langyos víz ezen a ponton már nem sokat javított a komfortérzetünkön.. A Tiszaszigetre vezető úttal csak két gond volt. Vagy három?? Ez egy hosszú 3-4 km-es egyenes. Kanyar nélkül. Meleg volt és szemből sütött a nap (bár a szél is szemből fújt, az jól esett). Ja, meg az út elején volt egy tábla, amely jelölte, hogy merre van a Mélypont. Mi is arra tartottunk, úgyhogy tudtuk, hogy találkozunk vele, meg még barátjával a holtponttal is. Ez a Mélypont azonban az ország legmélyebb pontjára utal, ez a bizonyos 79m, az itt van. Nincs is messze. Van ott egy emlékmű, de oda nem mentünk már be. Meg volt egy tábla, miszerint "Itt épül Európa", de épp onnan nem messze elég vacak minőségű lett az út, tudtuk is, hogy megérkeztünk a Balkánra.

Azért csak beértünk Tiszaszigetre, és onnan már csak 2 km volt Újszentiván. Oda a Zoli féle laktanyához szoktunk kikocogni, azt most kihagytuk. Újszentiván határában még kutat is találtunk, úgyhogy volt egy kis pacsalás, ivás, de a mértéket megint nem találtam el, mert bár a dehidratáltságom szűnni látszott, ámde beszúrt az oldalam, és még mindig nem volt hideg sem. Itt Zoli és Gabó előrement, illetve nézőpont kérdése, lehet, hogy csak én maradtam le, de Robi velem maradt. Innen már ismertük az utat Gabóékig, ismét megállapítottuk, milyen nagyon hosszú az ő utcájuk. Majd náluk jött megint egy kis pihenéses, pacsalásos frissítés, majd irány haza. Eddigre nagyon nyűglődtem már. Nem tudnám megmondani konkrétan mi nem volt OK, csak úgy nehéz volt paklászni a lábaimat egymás után. Azért egyszer csak hazaértünk.
Azért kivételesen várom már, hogy kicsit enyhüljön ez a veszett nagy meleg, jó lenne már kicsit komfortosabban futni ezeket a hosszúkat.

Azért jó volt, mert a hangulat a régi, Zoli hozta a teljes repertoárt az árnyékboksztól a sétáló és a deltás emberen át, de még számtalan módon biztosította, hogy ne unatkozzunk. De jó volt látni a céltudatos és nyugodt Gabót meg Robit a rövid-velős beszólásaival. Szóval újra itthon, Szegeden. :)