Hát, megjöttem a naagy nyaralásból. És ez most nem a futásról szólt, bár nem volt punnyadós sem, volt azért "keresztedzés" bőven. Úgyhogy pár szóban megemlékeznék a dolog ide vonatkozó részéről.

21-én szombaton a Balaton-partra vonatoztam, itt szüleim nyaraltak, hozzájuk csatlakoztam másfél napra. A betervezett Balaton-felvidéki futást nem erőltettem, először mert naggyon meleg volt, aztán vasárnap este jött az a szeles hűvösebb idő, de akkor meg már egyrészt paklásztunk, másrészt meg én nem vagyok az a hirtelen ember. Szóval lustálkodtam :)

Másnap anyukámmal és az ő apukájával, húgáékkal Belgiumba utaztunk. Itt most nem akarok nagyon belefolyni, lényeg, hogy nagyon kalandos családi történetünkben nagypapámat, Anya születése után külföldre sodorta az élet, Belgiumban élt, lett másik családja, és tavaly talált rá újra Anyára. Nos, hozzá mentünk ki egy hétre látogatóba.
Rögtön első nap a környék megmutogatása során mutatott Nagypapám egy kört, amelyen szerinte futhatnék úgy 7 km-t. Meg kell mondanom, ahhoz képest, hogy maga nem fut, azért nem volt rossz az ajánlott kör. A hozzájuk közeli "főút"ról letértem egy erdei utacskára, és azon mentem egyenesen. Körülöttem az erdő. Jóillatú, zöld, csöndes, békés. Itt kijutottam egy macskaköves útra, ez már lakott volt, de olyan békés kis utcácskák. Elhaladtam pl. egy focipálya mellett, ahova a legkisebb unokáival le szokott járni focizni, majd egy ponton a macskakő is megszűnt, jóminőségű lett a szűk aszfaltút, ám jött egy kisebb emelkedőcske. Jó, kicsit komolyabb volt, mint a "szőregi havasok", de ez nem egy hegyvidék még, kisebb buckákat azonban sokat látni. Szóval klassz volt a kör, 3 alkalommal volt időm/kedvem a napi programok után/közben futni egyet, jobb szervezéssel lehetett volna kicsit többet is, de ez a hét most nem erről szólt.

Belgium csodaszép. Zöld, zöld és zöld. Semmi gondom nekem Magyarországgal (főleg, hogy jó volt hazajönni), de a nagy kánikulai hét után nagyon szembetűnő volt az itthoni szárazság és az ottani párásabb, csapadékosabb klíma és hatása közötti különbség. Voltam egyszer sétálni is egyet, fényképeztem sokat, próbáltam kicsit hazahozni a hangulatából.
És a másik, ami szembetűnő: a rengeteg mozgási lehetőség. Pályák, játszóterek, sportklubok. Ahogy nagypapám mondta, ott csak az nem tud sportolni, aki nem akar.

És kicsit a keresztedzésről. Nap, mint nap sokat kirándultunk, másztam toronyba (366 lépcső, hova lehet elkönyvelni?? :), sétáltam tengerparton, cseppkőbarlangban, városokban, szóval nem teljesen az a lazsázós pihenés volt ez futás nélkül sem. Tegnap aztán az adrenaliszintem meg a pulzusom is elérte az üzemi hőfokot futás nélkül is: egy vidámparkban lógtunk tesómmal (ő meg ezt a hetet tölti kinn), és felültünk pár félelmetes szerkezetre is, pl. hullámvasút, az kemény volt. A vizividámpark (aquapark) részében pedig többször lépcsőztem megint mert azokhoz a csúszdákhoz csak fel kellett mászni, na. De jó volt egy napra gyereknek lenni... :) 

Most újra itthon, és bár nem nagyon látom, hogy kezdjek újra neki, azért úgy néz ki, holnap V42 fog erre járni, vele végre talán 15 kili fölé kerülhetek, úgyhogy ma meg kéne próbálni egy laza, esetleg néha beleszaladós 10 km-t felrázónak. Aztán kéne még valami 20k fölötti élmény a hétvégére, majd egy felpörgető pár nap, mert 10-én Jabil Harmadmaraton és ott jó lenne valami jó tempót futni. Hát, hajrá, Anita... :))