Amatőr után szabadon. Remélem, elnézi nekem, hogy lenyúltam a szófordulatát, de megtetszett ez nekem tegnap.
Szóval a tegnapi futás után nem sok idő volt regenerálódni, az bíztatott, hogy laza futást terveztünk. Márpedig, ha csak Zolival és Hgabóval megyek, ők tudnak alkalmazkodni az én tempómhoz. Így is volt.
Én javasoltam Deszket, mert tudom, hogy sokszor jártak már arra, én meg még nem. Átmentünk az Újhídon a Tiszán, és az újszegedi oldalon indultunk el a töltésen észak felé. Ami igazából a térképet megnézve kelet felé van (érdekes), és mivel ott folyik össze a Maros a Tiszával, egy idő után Maros-töltés. Az összefolyás után már itt is voltak folyamkm-kövek, jól le is csekkoltam, hogy úgy kb. 5:40-ben megyünk. Az jó. A lábam nem érezte a tegnap estét (bár a sípcsontom próbált rendetlenkedni, amikor már futni kellett, nem panaszkodott), az elején szúrt csak az oldalam. Elöl haladtunk Hgaboval, mögöttünk Zoli csinált boxmozdulatokat. Neki valamit mondog csinálnia kell, valahogy mindig középpontba kerül, ha ott van, és szórakoztat minket. Most is így történt. Kezdett azonban hamar meleg lenni. De közben suhant mellettünk a táj, amely sokkal hamarabb lett civilizációmentes, mint Tápé felé. Megtudtam, melyik a kamaratöltés, és hogy milyen rossz állapotban van. Viszont azt is, hogy arra Deszk felé a Maros töltésen jót lehet futni, csak szembesüt a nap, és izzadtam, mint a ló.
Úgy háromnegyed órányi futás után letértünk a töltésről, mindenféle kertek, ültetvények, majd házak között értünk ki a 43-as útra. Megmutattam a srácoknak, hogy ha kutyaveszély van, tudok én gyorsabban futni. Rögtön kitalálták, hogy majd ezzel motiválnak :-)
Deszken a faluban egy kútnál ittunk, fürödtünk, bézbólsapit vizeztünk, majd uzsgyi tovább. Haladtunk békésen a bringaúton. A békés kifejezés persze túlzás. Alighogy elmélyedtem volna magamban (hát, igen, ilyen is létezik, ilyen hosszú futások alatt gyakran :-), Zoli azonnal elkezdett szórakoztatni. Fogdosta az árnyékom fenekét ;), szembeszélben eljátszotta a Delta sífutóemberét, indiánszökdelt, vagy beállt elém, és az izmait feszítgette. Majd végül Zsolti a békát énekelt. :-) Majd, amikor azt hittem, a magánszámnak vége, Zoli újabbakkal rukkolt elő. Én élveztem, bár nem kicsit fárasztott a dolog. :-) De aztán szépen lassan beértünk a városba, itt a fiúknak már mehetnékük volt, időben haza akartak érni, várta őket a család. Én ezen a ponton már csak egy hűvös fürdőre vártam, és azt bántam, hogy nem a megfelelő oldalán vagyok a sportuszinak! Végül Zoli előreszaladt, Hgabo viszont becsülettel eldöcögött velem ebben a laza tempóban.
Hát jó volt, kösz fiúk. Jó volt a héten újra velük futni. Többen, kevesebbet, hosszabbat, rövidebbet, gyorsabban, lassabban. Jó lesz ez az ősz is. Én már látom. Ugye?