Ma is a srácokkal edzettem. A rajtidőpont nehezen akart kialakulni, de aztán este 7 órában állapodtunk meg. Örültem neki, mert nem -másokkal ellentétben :-)- én nem szahara-maratonra készülök :-) Viszont a ligetbe (ahova eredetileg terveztem az edzést) nem tudtunk menni, mert ott jelenleg sportkultúrális élvezetek helyett maximum gasztronómiaiak vannak valamiféle grillfesztivál formájában. (hm, lehet, holnap kinn kéne vacsorázni??? :) Így maradt a SZVSE-pálya és 500 helyett a 400-zal osztható méterek.
Zoli hozta feleségét, Anikót is, így a bemelegítő kocogás a SZVSE-pályáig, inkább a 7, mint a 6 perces ezrekhez volt közelebb, de a bemelegítésnél nem a tempó a lényeg. Sőt.
Kinn azt találtuk ki, hogy akkor legyen 15 kör, és minden második gyors, köztük laza. Tök üres volt a pálya, nagyon élveztem.
A mostanában szokásos lezserségemmel futottam az első gyors kört. 1:53. Hm. Múltkoriban simán tudtam 1:48-cal nyitni, és lemenni 1:40 környékére, mikor 10×400-aztam. Na, jó, húzzunk bele. A srácok rég előttem jártak, ők másik edzést csináltak (illetve ugyanazt, mint én, de annyira más tempóban, hogy inkább különváltam, a végén meg bevártuk egymást). A második gyors kör 1:47. Alakul, de én aszittem, ez már tényleg gyors. Egy kör pihegés, majd újra tempó: 1:45.
Végülis nincs itt komoly gond, a nagyok azt mondják, az edzés akkor jó, ha a közepén kezdődik, gondoltam, és mostmár tényleg mindent beleadtam: 1:41. A következőben is, amikoris: 1:41. Már megint. Aztán a Yasso 800-as elméletre gondoltam, meg, hogy vajon 400-akra és félmaratonra lehet-e alkalmazni, és, hogy a lelkemnek jót tenne, ha lemennék 1:40 alá.
Ja. De ahhoz futni is kell -mondták a hangok a fejemben ;)
Jó, akkor fussunk, és elindultam. Ott a 6. gyors körben, amikor suhantam a hosszú egyenesben a túlsó végen, akkor megéreztem, amit már régen: a küzdelemnek ezt az édes ízét. Amikor TÉNYLEG akarom, belülről, amikor tényleg el akarok érni valamit, és teszek is érte. 1:37.5 lett a kör, nagyon örültem. Lekocogtam a laza kört, a srácok már másfél körrel jártak előttem, és ugyanezzel a hévvel nekiálltam a legutolsó körnek. Talán még egy pici lehetett volna abban az utolsó kanyarban, de ez is 1:37 lett. az utolsó laza kör után végletekig elégedetten álltam meg a srácoknál.
Anikó közben hazament, bár így se rohantuk el a hazautat, kellemesen beszélgetve kocorásztunk olyan 6:30-as tempó környékén, ha jól rémlik. És lassan itt az ideje az alvásnak is, hiszen reggel 8-ra újra találka a Kavicsnál: megyünk 20-ast futni.
Nagyon, nagyon sokat ad a társaság. Sose hittem volna. Sokat kapok ezektől a srácoktól. Buzdítást, hitet, társaságot. Az egész éves edzésmunkám összességében szerintem nem zárja ki, hogy képes legyek a NAGY NIKE TERV-re. Mióta "eltunyultam", azóta is megvan a heti 45-55 kili, benne valamennyi gyors futással is. Ha meg tudom csinálni a hétfőre tervezett extrabrutál edzést, akkor meg tudom csinálni. Persze, ha nem, nem dől össze a világ, csak jó egy kicsit hinni. Aztán meg lesz, ami lesz :-)
A szaharai felkészülés se volt ma rossz azért, de a te naplementéd előtt is le a kalappal! :)
Tök jó, milyen azonosan telt a mai napunk: 400-as pályán körözgetve. A tempód szép volt, a fokozatos gyorsulás imponáló. Két titkodat lécci-lécci áruld el... :)
1. Mi a hétfői extrabrutál edzés?
2. Mi a NAGY NIKE TERV?