"Hergelem" magam a Kékesre.
Már futottam egy laza átmozgatót, aztán a pogácsa is kész. Hegyifutásra egyszer már bevált, januárban :)
Aztán előszedtem Kán versét, amit a múlt heti emelkedős-edzésem után írt.
Szerintem megéri, hogy publikálva legyen, szóval olvassátok Ti is szeretettel:
Mit nekem te zordon Kékesnek
Vad emelkedővel tarkított tája!
Tán megfutlak, ámde nem szeretlek,
S képzetem kaptatódat nem járja.
Lenn az Alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én futópályám;
Börtönéből szabadúlt futólábam,
Ha a rónák végtelenjét járám.
Felszaladok ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe
S mosolyogva néz rám a Tiszától
A Marosig nyúló Szeged képe.
Délibábos ég alatt kolompol
Hortobágynak száz kövér gulyája;
S a Kilenclyukú hídnál Anitát
Újabb futóverseny várja.
Futóknak nyargaló loholása
Zúg a szélben, sportcipőik dobognak,
S Péter Attila kurjantása hallik,
S csattogása a hangos tapsoknak.
De Hauanita Szeged lágy ölében
Ringatózik, s köreit futja,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.
Idejárnak szomszéd utcasorból
A fiúk esti szürkületben,
És örömben kelnek iram-útra,
Ha a cipőjük mozgásra lebben.
A sarkon túl, az utca mélyén
Magányos, meredek bucka várja;
Megtapossák az edzett futók,
Egyre keményebb a vágta.
Halom végén könnyű lejtő
Pihenni vágyik szív, láb, izom
Közel sík lesz majd a terep,
Négyharmincat kell itt bizony.
Óra tájban, tucat a lábban
Nyílik szemében mosolyvirág;
Hazafelé a napszálltában
Úgy érzi, övé a Világ!
(huh, remélem, nem vágja szét a rendszer.)
Még készülődöm egy kicsit, elolvasom a tavalyi beszámolómat, és megnézem a tavalyi és a tavalyelőtti Kékes kisfilmet.
Jó futást mindenkinek holnapra!! :)