Na, valami ilyesmit akartam már egy ideje.
Mondjuk nem pont ezt terveztem először, de a lábam közbeszólt. Befájdult megint ott elöl a sípcsontom, meg a lábfejem találkozásánál. Igazából azt nem értem, hogy miért a duplaterhelés után 2 nappal, de mindegy. Dr nagyon ki akartam már menni, tudom, már nagyon hiányérzetem lett volna, ha nem teszem.
Így megegyeztem magammal egy Tápé körben. Lazán. Aztán kitaláltam, hogy nem viszek órát, így nem látom, hogy mennyire vagyok lassú, és fel tudok úgy igazán szabadulni, bele tudok sétálni, ha úgy esik jól. Most nem nyaggatott senki, hogy majd gyorsabban menjek a második felében, és nem kellett lelkiznem magammal, mert belassítok mást. És nem voltam mínuszban.
Viszont akkor indultam el, fél 8 körül, amikor már kezdett enyhülni az idő (és még így is megizzadtam). És élveztem. Élveztem az illatokat: valami már megint virágzik, és bódító illata van. A tápéi utca vidékies hangulatát, amely mindig valahogy a felszabadultság érzését jelenti. Hallottam a madarak csicsergését, békák brekegését, és éreztem magam körül a békét.
Jó volt. És ez is futás.
Én is épp mostanában ketdetem el azon filózni, hogy milern frusztráló dolog ez az óra meg pulusmérő, gmaps távolságmérés. mennyivel jobb csak úgy szabadon ficánkolni, nyugisan futkározni úgy, ahogy és oda, ahova éppen kedvem vasn. Ilyen melegben meg pláne.
De akkor az ember higy tölti ki a megfelelő rubrikákat az edzésnaplójában????