Igazából nem is értem, mi van. Vagyishogy nincsen semmi, de mégis.

Kicsit gyakran csúszok szét mostanában. Nem nagyon, és ura vagyok a helyzetnek, és amúgy hihetetlenül motivált, amikor megy, jól is megy a futás, és ez az idő igazán alkalmas arra, hogy háborítatlanul eddzen az ember.

És mégis. A tegnapi futás rejtélyes volt. Nem hiszem, hogy egy kompromisszumos fél 9-es rajtot brutálisan korainak lehetne nevezni, futottam én már 5-6 órányi alvások után is a múlt nyáron (azért azokat az edzéseket meg nem ismétlem a nyáron, az is biztos!!!), és most túl voltam 7 órán is. De valami iszonyú gyengének éreztem magam. Miközben fantasztikus volt a tavaszi reggel a töltésen, azt hittem visszafúj az északi szél, és folyamatosan szúrt az oldalam. Ja, persze a szótagszám/km értékem sem volt alacsony, de aztán visszavettem még a dumából is, meg meg is fordultunk 8 km küzdés után, de még mindig nem volt az igazi. Tény ami tény, a végére becsúsztak 5 perc körüli kilik is, bár az átlag 5:30-ra jött ki, kereken, ettől még nem kellene késznek lenni. Mégis úgy éreztem magam, mint aki nem 18 kilit, hanem minimum a dupláját futotta, és még grátisz egy úthenger is átvonult rajtam.
Nosza, fürdés, és visszazuhantam az ágyba egy órácskát aludni még ebédkészítés előtt. Aztán is csak tesóra való tekintettel másztam ki az ágyból, mert egy egyetemista fiú csak nem maradhat ebéd nélkül, amikor már előző este is pizzát rendelt.
Kaja megfőz, megesz, gondoltam, itt a délutáni pihi ideje. :) Kitaláltam, hogy alszok egy órát. Meg még egy fél órát. Meg egy negyedet. Ezek után összevakartam magam, és úgy gondoltam, kezdődhet a nap :) Azért nem erőltettem meg magamat, bár lázat mérni se tudtam (mert hátha azért vagyok ilyen K.O, mert kerülget valami, vagy már le is támadott), mert a múltkor eltörtem a lázmérőt. Sebaj. Azért estére jobban lettem, de nem okozott gondot a szokásos szünet-időben történő lefekvés, és ma fél 9 előtt már magamtól keltem, frissen.

Talán végre kialudtam magam, de azért ma még gyaloglás közben is szúrt az oldalam, meg a mai laza-jólesős futás első felében is. Aztán elmúlt, és végre gondtalanul tudtam élvezni a napsütést, madárcsicsergést, és még a gyalogosok kerülgetésére is maradt energiám :) Szóval nem gondolom, hogy valami baj lenne, de nem könnyű eltalálni az egyensúlyt, de mint írtam, iszonyú motivált vagyok, mert nagyon szép a tavasz, jó kimenni a levegőre! Így aztán a Vivicitta előtti utolsó kőkemény :) hetet is megtartom, és csak aztán jön a pihi, majd a verseny :))