Mivel egyéniben kedvezményesen tudtam nevezni az őszi Balatonman Kenesére, de Nagyatádot semmiképp nem szerettem volna kihagyni, hisz az elmúlt 5 évben mindig rajthoz álltam valamilyen formában, szóval mivel hazajáró lélek vagyok és barátaim ismerőseim nagy számban indultak, addig beszélgettünk Zsuzsival míg felvetődött az ötlete egy páros teljesítésnek. Ez valljuk be igen bátor vállalás részéről, mert eddig sprinttávon kívül nem állt rajthoz semmilyen triatlonversenyen. Némi brainstorming után így kelt életre a Kukori és Kotkoda csapat...

       Bevallom aljas módon megfordult a fejemben, hogy azért ilyen nagy a szája és mer nevezni, mert azt gondolja ha elfárad akkor semmi gond, mivel én már csináltam egyénit majd bevergődöm valahogy hiába nem erre számítottam. Vissza kell szívnom és leborulni nagysága előtt, mert becsülettel megfeleztük és még voltak olyan szakaszok is ahol jobban teljesített nálam...     Na ne szaladjunk ennyire előre. Csütörtöktől közös szokott szállásunkon laktunk Ati+MAriettával Deka+Zsőfi és Dóri+Ágival és még anyám is lejött pénteken, hogy segítsen nekünk, így minden feltétel adott volt a jó teljesítéshez. Remek hangulatban telt az idő de azért a háttérben nőtt a feszültség, mégsem egy ifitávról van szó.

       Elrajtolt Gyékényesen az egyéniek mezőnye, kicsit furcsa volt hogy nem vagyok köztük, sírt az egész falu szépen fürdött a mezőny az első bója felé. Nekünk 1 óra 20 percet kellett várni a rajtra emiatt a szintidőink szűkösebbre lettek véve, de azt írták segond mert ha nem ér be a váltótárs emiatt akkor tartalék chippel elindítják azt aki váltaná és folytatódhat a száguldás. Az első kört ésszerű döntéssel én úsztam, mert Zsuzsi sosem úszott/rajtolt ekkora tömegben és nem úszott még 1,9 kmt nyíltvízben egyfolytában. Első kört leúsztam, nem ment különösebben jól, de az idei úszómennyiségemet meg a múltamat figyelembevéve nem is számítottam valami nagy időre. Borzolta a kedélyeket, hogy mikor az úszóköröm végén átadtam a chipet Zsuzsinak ő elhagyta (szerencsére még a part közelében) és PéterAttiék szóltak, hogy hoppá itt a chip na mi lesz!! Míg Zsuzsi úszott megbeszéltem a chipesekkel hogy itt megvárom és ahogy kiér az úszásról lecsippantom a szőnyegnél és mehetek bringázni. Az volt a tervünk hogy a váltóknak kiírt 2óra10 perces szintidőben benne legyünk ez sikerült is 1óra57. 

       Keró eleinte nagyon jól ment...27-28 km/h átlag körülit mentem 50 kmig...kicsit demotiváló volt, hogy utolsóként indultam el, sokáig kísért a zárómotoros. Kb 22 kilinél fogtam be az első váltót akit sikerült megelőznöm és így már nem nyomasztott a zárómotor meg az, ha meg kell állnom technikai szünetre addig ott áll mellettem a motoros...     A második frissítőnél 50 kilinél elfogyott a kaja pedig azért még utánam is jöttek páran (lenyomtam kb 5 váltóst meg egy egyénit), összvissz fél banánt tudtak hozzámvágni, ami tekintve hogy kezdtem nagyon éhes lenni és semmi nem volt nálam már, nem sok jóval kecsegtetett a Nagyatádig hátralévő huszonegykét kili szinte végig sunyi emelkedős szeles részen....itt visszaesett az átlagom elég rendesen már csak a Nagyatád feliratú táblát vártam.     Végre leváltott Zsuzsi...meleg lett eléggé a sisak nem volt kellemes viselet, nagyon nem. Zsuzsi ment két db 35 kmes kört én meg elmentem sajtostejfölöstésztáért a strandbüfébe, éljenek a versenyközbeni ismeretlen kaják! Zsuzsi egész jól tartotta a megbeszélt 23 körüli átlagot a trekkingbicajával, egy zokszó nélkül letekerte a 70 kmt!  

      A nagy várakozásban anyámmal és Ágival meg Bosznay Diáékkal elvoltam, de valahogy nem vártam, hogy újra kerón legyek a maradék 35 kmerre. Kiszámoltuk, hogy nem fogok visszaérni az egyénieknek kitűzött délután 18 órás futásmegkezdési szintidőre, de pont a hozzájuk képest időben messze kitolt rajtunk miatt azt írta a versenykiírás, hogy ha nem ér be a kerékpáros időre akkor a futót elindítják a tartalékchippel. Segond Zsuzsi elkezdett futni annak rendje s módja szerint, én meg félóra csúszással beértem a bringáról kicsit megfáradva, kiszáradva. Ekkorra már Zsuzsi lefutott majdnem 1 kört így mire leadtam a kerót chipet mindent és kimentem a futópálya mellé, hogy megkeressem pont lekéstem a váltást, pedig még Iván mondta is hogy itt ment el az előbb, de hiába rohantam utána addigra már odébb volt és eltűnt a tömegben.       

        Így a 8 körből a 3adik volt az enyém és be kell vallanom nem voltam a topon, Zsuzsinak sokkal jobban ment a futás mint nekem, lüktetett a fejem és nem akartak menni a lábaim pedig én igen...Mivel Zsuzsinak ilyen jól ment a 4-5. kört ő futotta nagyon jó tempóban és akkor már felmerült az ötlet ha én bringáztam többet akkor ő meg fut egy körrel többet így tényleg egyenlő arányú a táv elosztása amennyire ezen a kissé asszimetrikus pályán lehetséges. Leváltottam hogy fussak 10 kilométert a 6-7. kört és ezzel már csak a befutókör maradjon, állapotom kevéssé javult bár legalább forróság már nem volt. Úgy futottam be, hogy itt a vége és Zsuzsi tolja az utolsót de láthatóan neki sem volt kedve viszont én úgy osztottam be fejben, hogy idáig jövök és innen egy tapodtat sem! Kissé hasfájósan, de Zsuzsi indult el az utolsó körre, én meg beálltam kb a céltól 300 méterre KálmánAtival dumálni, hogy ha jön Zsuzsi akkor együtt befutunk és jó lesz nekünk.Jó is volt:)

        14:10 percél léptük át a célkaput (+30 perc a tartalékchipes móka miatt) ahol Pantocsik Feri barátom várt minket és mindenkit, elengedhetetlen fényképezőjével a kezében. Ezt a képet ő csinálta a célbaérkezés után közvetlenül: