Ironman 2012 Nagyatád (3,8 km úszás 180 km kerékpár és 42,2 futás)
Kezdem azzal hogy a második IMemre sokkal többet készültem mint az elsőre, közel 1,5x annyit edzettem...végig görgőztem a telet és jó erőben is éreztem magam. Ezért nagyon sok versenyen voltam idén...ez már egy eltaktikázása volt a dolgoknak mert fejben kicsit el voltam fáradva. Az utóbbi időben zsinórban nyomtam a versenyeket..mindenhol ott voltam a társaság kedvéért meg a buli kedvéért de nem kellett volna ezt mostmár tudom.

Nagyatádra pénteken érkeztem és ott már azért kezdtem hangulatba jönni. Herr Gyula csinált szívultrahangot és adott egy pirospontot hogy szépen fejlődöm és rendben van a szívem. A megnyitó mint mindig nagyon emeli a dolog fényét és az előadásokon is hasznos dolgokat hallottunk. Ezek nekem mindig hozzátartoznak az egészhez és megadják az alaphangulatot.

Na vágjunk a közepébe. Reggel 7:25 kor volt a rajt és előtte közölték hogy tilos a neoprén használat mert meleg a víz. Ez nekem nagyon rossz hír volt lévén gyenge úszó vagyok és rajtam sokat dob az úszóruha. Így is lett nem ment olyan jól az úszás még volt is ahol mellbeúszásba kellett váltanom. Így végül 2óra3 perc lett az úszásom.

A ruhám zacskója a bringám mellé volt készítve és a szervezők valamilyen megfontolásból azt hitték már nem kell a zacskó annak ellenére hogy a bringám még ott volt tehát tudták hogy nem mentem ki bringázni. Mindenesetre a bringáscipőm és ruhám felkerült a Nagyatádra tartó kamionra. Na ekkor belémállt az ideg hogy itt a vége.
Szerencsére a kaminon még nem indult el és némi reklamáció után elkezdték áttúrni a rakteret a zacskóm után..hogy egyáltalán el tudjak kezdeni bringázni ha már az időm agyon lett csapva. Nem tudom pontosan mennyi idő telt el...soknak tűnt de ilyen helyzetben nem az órát nézi az ember. Végül csak meglett a cuccom és elkezdhettem átöltözni és kerékpározni.

Ez a kis kitérő igencsak elrontotta a lendületem és a kedvem mert tavalyhoz képest már itt időhátrányban voltam...de tudomásul vettem és mentem. A nagykör (75 km) vége felé már kezdett iszonyatos forróság lenni...mint utóbb megtudtam egy havertól akinek van hőmérő a kmórájában 35-36 fok volt bringán és Nagyatád felé a hosszú egyensben ahol sunyi enyhe emelkedő van amúgyis ...elég ronda szembeszél fogadott....na mondom magamban ez nem lesz vidám mert még 3x kell erre tekerni (még 3db 35 kmes kör volt hátra). Valahol keró közben elkezdtem rosszul lenni ...talán a 80-90 kmnél. A fejem lüktetett és hányingerem lett. Nemhogy a kajától de már a víztől is hányingerem volt. Alig mertem enni inni mert minden jött volna vissza. Mentem mert muszáj volt de egyre gyengültem és nem egy nem két embert láttam az árnyékban üldögélni. Olyanokat is akik sokszoros teljesítők és sokkal erősebbnek gondolom őket magamnál. NA ez már nem volt biztató főleg így a rosszulléttel küzdve...bár valamennyire igazolta számomra hogy nem én vagyok ekkora sz.r hanem a körülmények is átmentek ideálisból brutálisba.

Elkezdtem számolni és agyalni hogy ha ilyen tempóval tekerek akkor örülök ha egyáltalán el tudok kezdeni futni (versenyidő 10óra30ig el kell kezdeni a futást a szabályok szerint) na meg hogy egyáltalán fogom-e bírni azt a bizonyos maratont. Tudtam hogy nem ettem eleget a bringán ahhoz hogy a futásra oké legyek. Végül versenyidő szerint 10óra 24 percnél kezdtem meg a futást.

Szinte egyszerre kezdtem meg a futást Esztivel és Bendegúzzal...nagyon hamar beértem őket de nem azért mert olyan gyors voltam. Ők is nagyon csúnyán kész voltak és őrült forróság volt. Eszti az első második körben mondta hogy ő kiszáll. Mondtam neki hogy ne álljunk ki szényenszemre az elején...menjünk el amíg tudunk ha lassúak vagyunk 15 óránál úgyis kiállítanak a szabályok szerint mert addigra meg kéne kezdeni a 10. kört (a futás kb 34. kmét) Ezzel sikerült egy kicsit lelket verni belé. Bendegúz a második körben kezdte el hogy Ewil bakker én kiszállok már a sétánál is görcsöl a vádlim. Próbáltam benne is tartani a lelket mondtam hogy vergődjünk amíg tudunk. Végül Bendegúz a 4. körben kiállt. Mint később megtudtam Zsocza is ekkor állt ki. Aztán a 6. körben Herbák Geri. Szóval mindenki borult jobbra balra. Gondoltam hogy mostmár minden mindegy ha lemegy a nap kicsit jobb lesz. Futás séta kombóban vánszorogtam és kiszámoltam hogy 15 órára azért a 25-30 kili meglesz...aztán úgyis kiállítanak a szabályok értelmében. Elég sokat sétáltam Kálmán Atival és a barátnőjével Krisztával...nagyon jót beszélgettünk és ők is tartották ezzel bennem a lelket.

Versenyidő szerinti 14óra 50 valahánykor még meg tudtam kezdeni a 8. körömet ez még pont belefért a szabályzatba és tudtam hogy mindegy mikor érek vissza mert a következő kört úgysem kezdhetem meg a szabályzat szerint. 15 óra 42 re értem vissza 30,4 kili. Senki szervező vagy versenybíró nem volt ott hogy kiállítson mehettem volna tovább. Eszti ment is tovább. Én úgy döntöttem hogy kiállok mert ennyivel a szintidőn kívül nem érezném jogosnak hogy 2xes legyek és ez már nem versenyzés. A szabályok nem véletlen vannak és azon gondokodtam ha ennyivel a szintidőn kívül beérnék akkor valsz el sem fogadnám az érmet meg a pólót így meg semmi értelme tovább vergődni. Kremi mondta a mikrofonba hogy de menjél tovább Ewil. Ekkor már hallottam többektől hogy megvárnak mindenkit és el van törölve a szintidő. De nekem ez már nem volt pálya. Talán ahogy Eriknek is mondtam ha ez lenne az első IMem és ezen múlna hogy IM legyek akkor magamnak befejeztem volna de így nem láttam értelmét. Éjjel 11 óra környékén kiszálltam.

Úgy gondolom hogy ez egy nagyon fontos része a sportnak és főleg ennek a sportnak. Nevezetesen hogy az ember fel tudja dolgozni a kudarcokat is és ez ne csorbítsa a lelkesedését és tanuljon ezekből. A legkönyebb amikor minden oké csak menni és keménykedni...az ember addig nem ismeri az igazi nehézséget amíg nem kell meghoznia és feldolgoznia ilyen döntéseket.
 

Megosztok ezzel kapcsolatban néhány véleményt és gondolatot amit IM barátaim reagáltak a döntésemre:

"A legfontosabb mindig, hogy saját magad erejével és korlátaival tisztában legyél! Ez a legnehezebb. Feladni az elvárásokat és hiúságot, férfi büszkeséget, hogy legközelebb még jobb legyél. Ez már művészet, nem csak sport! Barátom, jövőre is várunk!"
Johnny

"Ewil, azt gondolom, az előbbi mondatod az IM-ek között szerintem mély tiszteletet váltott ki. Neveztél egy versenyre, tiszteletben tartottad annak szabályzatát, s tudtál okos, tiszta fejjel dönteni. Sajnálom, hogy nem sikerült az időjavításod, de jövőre TIED (talán mienk) a terep!!! Mély tiszteletem a döntésedért, a küzdésedért!!!"
Smarcsu

"Egy ilyen döntést ennyi küzdés után meghozni, már önmagában felér egy IM-el. Különösen úgy, hogy azzal az elszántsággal tetted ezt, hogy jövőre újra nekimész. Sok sikert kívánok hozzá!"
Szij Tomi

"Kemény menet volt, és nem lehetett könnyű kiszállni se... Gratulálok, hiszen az út maga a cél, te pedig az utat járod, nem is akárhogyan :)"
Atom

Ahogy Herr Gyula szokta mondani nem csak attól vagy IM hogy célbaérsz egy Ironman versenyen hanem ahogy egész évben élsz és edzel és magadévá teszed ezt az őrületet...maga verseny csak a megünneplése ennek az életmódnak.

Egy ismert idézettel zárom ezt a bejegyzést:

"A sport megtanít becsületesen gyõzni, vagy emelt fõvel veszíteni.
A sport tehát mindenre megtanít. "
Hemingway