Szombaton megint tekertünk Csillebércen, most kissé rossz tapasztalataim voltak. A 9,18 km távot kerek 60 perc alatt mentem végig, ehhez képest tesómék mentek még egy kört és neki ugyanez 35 perc alatt megvolt.... ez még akkor is bosszantó hogy ők pasik én meg nő vagyok! :( Némelyik emelkedőn majd kiköptem a tüdőmet, a pulzusom 188-on tekert, a fiúk már attól féltek egyszer csak lefordulok a montiról... :D Mégis, annak ellenére hogy úgy éreztem most nehezebben ment, a múltkori időmhöz képest javítottam 4-5 percet. Kezdenek leépülni a combizmaim, legalábbis most sokkal nehezebbnek és erőtlenebbnek éreztem őket, érződik hogy az óraátállítás óta nem futottam. Az edzőterembe még mindig nem jutottam el, egyedül semmi kedvem, társat meg egyszerűen nem találok. :( 

Ez az az időszak, amit nagyon nem szoktam szeretni. Sötétben indulok dolgozni, sötétben is érek haza (ez az átka ha az ember pesti munkahely mellett ragaszkodik a vidéki kényelemhez), és ez bizony könnyen rányomja a bélyegét a hangulatomra. A futópályán nincs világítás így futni már nem tudok max hétvégén, a környező utakon meg világítás mellett sem merek futni miután nyáron az aszfalton való futástól gyulladt be a csonthártyám mindkét lábszáramon. Így marad az esti torna, ami szerencsére jól átmozgat - de mégsem futás. A hidegben való futástól amúgy is félek, nagyon könnyen bedurran a torkom a hidegtől, és mivel sajnos futás közben szájon át veszem a levegőt erre elég nagy esély van. Az edzőtermi látogatás még várat magára, talán a héten már eljutok odáig is. Állítólag nagyon jó személyi edző tevékenykedik ott, talán nekem is tud tanácsot adni. :)