Hát ezt is megértem, 8 év után vasárnap a mérleg újra 60 kilót mutatott. :) Nyár óta ez már 6 kiló minusz, ami számomra óriási eredmény, pláne hogy évek óta küzködök eredmény nélkül. Örömömben majdnem körbe táncoltam a fürdőszobát! :D

Ilyenkor annyira jó érzés hogy tudom megérte a fáradtság, látom az eredményét a munkámnak, és tudom is értékelni. Most kicsit büszke vagyok magamra. :) Igaz még 5 kilót le kell szurkolnom, de azt hiszem ezek után ez már könnyebben fog menni.

Egy hétig voltam szabin - mondanom sem kell semmit sem pihentem. Anyagi megfontolásból vállaltam hogy egymagam újítom fel a szobámat, és mivel már 5 évvel ezelőtt is én csináltam lelkesen álltam neki. Csak azt felejtettem el hogy akkor másodmagammal csináltam, és akkor is 5 napig tartott a tortúra... Pénteken már nagyon kivoltam, éppen ezért örültem amikor tesóm elhívott bringázni, csak egy laza Csillebérc körre. :) Hát igen, ami neki laza az nekem néhol már több mint extrém, még akkor is ha imádok tekerni. Négyen mentünk, király idő volt, csak a friss avar miatt paráztam mert úgy csúszott rajta a kerék lefelé mintha jégen siklottam volna. Két olyan árok is volt ahol szégyelltem magam egy kissé, mert bizony nem mertem lemenni bringával, inkább lekúsztam valahogy - és ez annyira bántott hogy rábeszéltem tesómat ha legközelebb megyünk, addig nem megyünk ott tovább amíg meg nem tanulok leereszkedni. Sajnos rá kellett jönnöm hogy minél "öregebb" vagyok annál jobban óvatoskodom, pedig vannak dolgok amiket be kell vállalni.

Szabi alatt meglátogattam a tüdőgondozót is egy kontroll keretében. A doki megdícsért mert határozottan javulnak az eredményeim - viszont nagyon csúnyán nézett rám amikor elmeséltem neki hogy bizony annak ellenére végig csináltam egy 400m sprintet a nyáron (régi idők emlékére) hogy 300 méternél már sípolva vettem a levegőt... szóval ezzel óvatosan kell bánnom.

Vettem egy pulzusmérőt még hó elején, és bizony sokszor elcsodálkozom hogy akár lassan akár gyorsan futok a pulzusom mindig 169-174 között van átlagban, ami 90% a maxnak... Hogy kell lassan futni hogy mondjuk csak 80%-on fussak? A 169-et akkor mértem amikor szinte már nem is kocogtam hanem már majdnem gyalogoltam. Lehet ez vajon összefüggésben az asztmával, vagy csak simán gyakorlatlan vagyok? Ennek még utána kell járnom.

Hát, blogot még sose írtam, talán itt az ideje elkezdeni. :) Olvasgatom mások edzéseit, blogjait, és néha pironkodom hogy az én teljesítményem messze marad tőlük, - aztán észbe kapok hogy az sose vezet jóra ha máshoz hasonlítom magam. Tavasszal derült ki hogy asztmás vagyok, kicsit fejbevágott, különösen hogy nem számítottam rá. A lépcsőmászás utáni pihegésemet és a többi hasonló élményt meglepő könnyedséggel írtam a +10 kilóm számlájára, hogy más lehet a gond eszembe se jutott. Éppen ezért elsődlegesen a fogyás volt a célom, bár most már a megfelelő erőnléttel is kibékülök. Nyáron büszkén mesélgettem barátaimnak hogy már simán futom a napi négy kilométereket esténként - aminekmeg is lett a böjtje, összeszedtem egy kedves kis csonthártya gyulladást a lábamban. Sajnos nem vettem komolyan, ha két nap pihenés és pár Voltaren után már nem fájt, újra mentem futni, és persze utána megint szidtam magam a hülyeségemért. Végül elmentem a sportorvosunkhoz, kaptam dunsztkötést meg amit még ilyenkor kell, és azt mondta 1-1,5 hét pihi után már semmi bajom sem lesz. Hittem neki, tényleg jó volt a kezelés és mivel a lelkemre kötötte hogy betonon és aszfalton véletlenül se fussak, rászoktam a sportpálya salakköreire. Most viszont kezdem észrevenni hogy azért az a gyulladás nem múlt el nyomtalanul, a tegnapi futás után most megint fáj a lábam. :( Pedig imádok futni (még akkor is ha nem nagyon tudok), és ha jó idő van szinte fáj otthon maradni, rossz időben viszont nem merek.

Még sose futottam télen, lehet hogy megpróbálkozok vele, bár az a pár alkalom amikor a múltban próbálkoztam rossz élményekkel gazdagított. Gondolom ezt is tanulni kell. Félek a téltől, mert a mozgás igényemet csak otthoni tornával tudtam kielégíteni, ami viszont monoton és négy fal közé zár. Na igen, ez az átka ha az ember vidéki, és nincs saját autója...  

Amit még nagyon imádok, az a tekerés. Szerencsére tesóm révén elég sokat járunk a "hegyekbe" bringázni, és persze versenyekre is, de még sose indultam, kicsit félek a tömegtől amivel a MTB Maratonok járnak. Jövőre szeretnék, és ahhoz el kéne érnem hogy jó legyen a kondim. Saját tempómban gond nélkül letekerek egy normál maraton távot terepen is, csak hát az nem feltétlenül elég. Majd meglátom mit hoz a tél és a tavasz.

Ha vagytok itt fenn páran akik asztma mellett sportolnak, szívesen cserélnék tapasztalatokat, mert elég tanácstalan vagyok hogy meddig mehetek el, illetve mit szabad és mit nem. A prof szerint nagyon jó hogy sportolok, de pl. nem vagyok benne biztos hogy jót tesz a tüdőmnek ha maximálisan leterhelem.