Tegnap nem terveztem hosszabbú futást, mert a keddi sem esett jól a lassú tempójával. Úgy voltam vele hogy inkább gyorsan, de futok, és rövidebb távot. Eredetileg 2,5 kilit terveztem - ekkora egy kör - de sikerült olyan tempót diktálnom magamnak hogy csak 2 lett belőle. Már 1,5-nél éreztem hogy ez a sprint tempó sok nekem hosszú távon, de csakazért sem akartam feladni, és kibírtam a 2km-es pontig. Kedden elfelejtettem használni az inhalátoromat, ezért is voltam olyan lassú és nehézkes, most viszont ügyeltem rá és kétszer is fújtam, így bírtam erőnléttel. Igazából nagyon jól esett a gyors futás, most ez sokkal jobban fekszik mint a laza kocogás, sokkal dinamikusabb és élménytelibb volt. És ami érdekes, gyors futásnál - nem tudom hogy csinálom - nem terhelem meg annyira a lábamat. A gyors után alig éreztem a lábam, még próbálgattam is és semmi. Utána viszont kocogtam levezetésként egy keveset, és az alatt az 1 kili alatt rendesen megfájdult a lábam. Azt hiszem sokkal jobban "odacsapom" a földhöz mint amikor "repülök". Lényeg a lényeg, a júniusi 5,19-es kör átlag után most 5,13-at futottam ami egyéni csúcs, úgyhogy nagyon örültem magamnak tegnap este. :) Ez már kezd tisztes futótempó lenni azt hiszem. :)

Nemrég kiderült egyik ismerősömről hogy masszőr, nosza egyből megmutattam neki a vállamat. Megnézte és hát közösen kiokumláltuk hogy ez bizony ínszalag húzódás. Eddig mivel nem tudtam hogy konkrétan a kezemen belül mi fáj nem is nagyon mertem csinálni vele semmit, most viszont már tudom a gyógymódját. Ma kaptam tőle egy ilyen zselé tasakot amit le kell hűteni és azzal borogathatom, illetve egy spéci német krémet amit sportolók használnak. Most hűtöm illetve néha masszírozom a vállam, illetve a fájdalom ellenére mozgatom és nyújtom - merthát sajnos csak így gyógyul, délután pedig megígérte nekem hogy kimasszírozza egy kicsit. Hétvégén Bükk Maraton, és bár már többször is ültem az eset óta bringán és nem volt gond a vállammal, azért aggaszt hogy nem vagyok 100 %-os.