A sorozat nem szakad meg csak ideiglenesen átalakul ;-)
Négy rendezésből négy sikeres teljesítés után muszáj volt az ötödiken is ott lennem akkor is ha futásra most nem vállalkozhattam. Egyértelmű volt, hogy megyek segíteni, találkozni, kirándulni, töltődni....Csanya a rejtélyes nevű Kékes-alatt pontra osztott be, amiről hamarosan kiderült, hogy a Jávoros-forrás esőház :) (de hogy neki legyen igaza, kibogarászta a térképről, hogy az ott a "Nagy-nyak", így a leolvasón ez szerepelt :P )
Eva Bálits és Dóra Domján társaságában töltöttünk el ott néhány órát, közben egyszer-egyszer meglátogatva a csúcson szolgálatot teljesítőket, részben, hogy mozogjunk, mert ha hiszitek ha nem, hideg volt ott az erdőben, másrészt folyadékot vételezni és kicsit szurkolni, bandázni.
Az első Duplás páros kicsit később jött, mint saccoltam, és egész hamar el is ment az egész mezőny. Számolni elfelejtettem őket, de valahogy olyan kevésnek tűnt a létszám. Itt még mindenki elég kommunikatív és vidám volt, jó volt látni őket, még ha kissé sajnáltam is, hogy a másik oldalon állok... A Szimplás mezőnnyel a csúcs közelében pacsiztam, mert felsétáltam vízért (Dóra és Éva természetesen a ponton voltak és tették a dolgukat), néhányukkal most találkoztam először élőben, és volt pár teljesen új arc is. Igyekeztünk a végén jövőket is lelkesíteni, de nem mindenki teljesítésében tudtunk őszintén bízni.....Beszélgetéssel, mászkálással - Éva futással - ütöttük agyon az időt, míg a duplások ismét meglátogattak minket (szintén picit később, mint vártam, de a meleget én kevésbé vettem számításba). Itt már látszott mindenkin a fáradtság és a meleg, még nagyobb döbbenettel szemléltek minket, széldzsekiben :) Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az élen haladó két páros széthullani látszott.....de ez egy ilyen műfaj, épp az alkalmazkodás, az egymásra utaltság benne a szép, még sokkal inkább, mint egy váltóverseny esetében. A mezőny vége már nagyon küzdött, nem irigyeltem őket....és néhány párost hiába vártunk másodszor...
Kicsit még maradtunk, hátha befut valaki, aztán összepakoltuk a pontot és én felmentem még kicsit a csúcsra rontani a levegőt. Tiszta piknikhangulat volt, a CREW mellett többen is jöttek csak úgy" ott lenni :) Már előre elterveztem, hogy kicsit túrázni/sétálni is fogok, logikusnak tűnt a piroson menni lefelé, hogy a mezőnnyel is "összefussak" illetve ha beborulnék a susnyába valahol, legyen esélye valakinek belém botlani :D Ritka jólesett ez a kis trappolás lefelé, gyönyörű volt az erdő, gyalogolva épp kellemes a hőmérséklet, egyedül voltam, de időnként klassz volt látni a futókat elrobogni (khm...akkora robogás a mezőny ezen részén már nem volt :P ), magamat is meglepve, néha még bele is kocogtam, pedig hónapok óta nem esik jól amúgy a futás....Szintidőn belül leértem a célba és maradt idő egy kis futósimogatásra itt is. Időközben befutottak az utolsók is, nem sokat hagyva a szintidőből (át tudom érezni, az első versenyen másfél perccel értünk be időn belül....)
Kivételesen nem annyira figyeltem a felszereléseket, ruházatot, de azt megállapítottam, hogy egész sokan futottak bottal, többségük használni is tudta :P Ami kicsit fura volt, hogy néhány olyan futó hiányzott most a mezőnyből akik számomra ide tartoznak, valamint hogy a dupla népszerűsége - úgy tűnik - nem nőtt, míg a szimpláé nagyon. De nincs ezzel semmi baj. Ez egy állati jó verseny, de hazai viszonylatban kemény terep és komoly kihívás. Akinek most nem sikerült, ne csüggedjen, jöjjön vissza jövőre!
Pöpec volt így is, de azért tervezem a visszatérést a másik oldalon ... A jövő évi verseny dátumát látva legkorábban 2018-ban. Addig is igyekszem nem rontani nagyon a méltán híres CREW színvonalá t;-)