Előástam a Spartathlon topikból a novellát, amelyik megmagyarázza a Dupla Élmény csapatnevünket (és Andrásék tavalyi nevét) . Beszámoló is jön majd, addig is Szíveskedjenek e....lolvasni :)
Idézni szoktuk a nagy emberek szavait, Nagyságuk (dicsőségük) garantálja, hogy az idézet csupa bölcsesség, mi pedig, akik idézzük, intelligensek vagyunk, hiszen megértjük ezt a bölcsességet, pertuban vagyunk vele. Ezt adjuk az olvasók, vagy hallgatók értésére, mikor idézünk. Egy névtelen városházi hivatalnok akármeddig kiabálhatná haldoklás közben, hogy "több fényt". Senkinek eszébe nem jutna, hogy ebben valami magasabbat lásson annál a kézenfekvő ténynél, hogy a haldokló szerint túl sötét van. Semmiféle kettős értelme nem lenne. De mivel (állítólag) Goethe mondta, szívesen idézzük ezt az utolsó kiáltást.
Én ma szerény és ismeretlen emberek szavait fogom idézni, a nevüket nem mondhatom meg, mert soha nem is tudtam. Csak azt tudom megmondani, mi volt a funkciójuk. Lehetséges egyébként, sőt nagyon valószínű, hogy több személyből tevődtek össze, de emlékezetemben kettő lett belőlük: egy krakkói villamoskalauz meg a Főnix-mulató vezetője, szintén Krakkóban.
Azt, amit ők mondtak, helyesebben mondani szoktak, korántsem ragadott meg azonnal "mélyebb értelmével". Nem is igen figyeltem oda arra, amit mondtak. Mégis emlékszem rá, pedig elfelejtettem annyi hatásos mondást, amelyet az elmúlt huszonöt évbe olvastam és hallottam.
Mielőtt szavaikat idézném, ábrázolnom kell a helyzetet. A "több fényt" a szituáció (a halálos ágy) nélkül szintén értelmetlen volna. De az a szituáció, amelyet most ábrázolni készülök, nem valami hatásos, sőt cseppet sem hatásos. Ugyan kit érdekelne ez a helyzet: villamos, a villamosban tolongás, és a kalauz egyhangúan mondogatja: "Szíveskedjenek előremenni'"
Ha hozzáteszem, hogy a villamos ablakából a rakowicei temetőre látni, segít az valamit?
Értem én, a kalauz nem Goethe. De még ha Goethét vesszük is, ha híres kiáltására nem a halálos ágyán fakad, hanem uzsonna közben, emlékezne rá valaki? Pedig ő olimposzi nagyság, Megfelelő helyzet nélkül Goethe sem boldogulna. Az ő halálos ágya drámaibb szituáció, mint a krakkói villamos a bronowice–rakowicei temető vonalán. De ha már esztétikai szempontból szemléljük a dolgot, ez a trükk a halálos ággyal túlságosan is hatásos, vagyis olcsó, tolakodó és sekélyes. A rakowicei villamos sokkal kifinomultabb. És szerintem a kalauztól származó idézet is jobb, mint a Goethe-idézet. Szerényebb, egyáltalán nem patetikus, de megrendítőbb, mert nem igyekszik intellektuális lenni. "Több fényt" – nem sznoboskodás ez? Kit érdekel a "Progr?s et Lumi?res", amikor éppen haldoklik? Én ezzel a grafomániával nem is Goethét gyanúsítom, ki tudja, mit gondolt és érzett, mit akart valójában, amikor ezt mondta, ha mondta – hanem Goethe mandolinos dalnokait, a népszerű értelmezést. Azonkívül – tulajdonképpen mit érdekli ez azokat, akik még jól érzik magukat? Hideg és kiagyalt mondás. Ezzel szemben az, hogy "szíveskedjenek előremenni", rögtön szöget üt a fejünkbe, főleg, ha az ember már közelebb van a kijárathoz, mint a bejárathoz.
A második az ígért szituációk közül némileg festőibb: a Főnix-mulató hajnali háromkor. A mulatozás már túljutott a csúcspontján, de résztvevőinek úgy rémlik, hogy örökké fog tartani. Kezdetét már elnyelte a feledés homálya, a végére nem gondolnak, különben is elképzelhetetlen. Pályára emelkedtünk, és már a parakozmikus térben keringünk más dimenzióban, más valóságban. Végre ott, ahol a lényeg lakozik. Igaz, a külső megfigyelő már észrevenne bizonyos jeleket: túl sok üveges szemű bábu terül el az asztalokon vagy az asztalok mellett, a pincérek és a zenekar távolléte egyre hosszabbra nyúlik, az ajtóban rendőrjárőr. De mi nem vagyunk pártatlan megfigyelők.
Ekkor jelenik meg Ő, a Vég Angyala. Megáll a terem közepén, és felkiált: "Uraim, zárunk."
Lehet ennél többet mondani?
Słavomir Mrożek: Idézetek (Murányi Beatrix fordítása)
In Słavomir Mrożek: Levélkék 94–96. oldal, Európa Kiadó Budapest, 1988.
A kiadás alapjául szolgáló kötet: Słavomir Mrożek: Małe listy Copyright © 1982 Wydawnictwo Literackie Kraków
Nézze, Viharos Életem Tündöklő Szivárványa,
mikor megláttam, hogy írni méltóztatott a hétvégéről, izzadni kezdett a tenyerem, és hevesebben vert a szívem... Teát készítettem, rendet tettem az asztalomon, és izgalomtól remegő ujjakkal kattintottam a beszámolójára...
Erre tessék.
Még csak az előjáték.
Szóval, arra biztatnám, hogy csak igyekezzen azzal az írással, röpülnek itt a fejem fölött a napok, hónapok, évek...
Türelmetlenül várom, kérem.
:)