Prológ
Kezd elmúlni az a viszketegségem, hogy minden kavicsról beszámolót írjak, de a Borvidék 3.0 nem csak egy kavics...mérföldkő volt a javából. No nem a felkészülésé, a fizikai fejlődésé, nem a kemény edzésmunka eredményességének mérője, sokkal inkább a barátságé, a vendégszereteté.
Az első szekszárdi félmaratonon a regisztráció megnyitásakor azonnal neveztem és enyém volt az egyes rajtszám (és végigbandáztuk a "versenyt" Yoyoval, Nyúllal és Steve-vel). Tavaly több okból sem jött össze az indulás és idén is vacilláltam, leginkább mikor összeszámoltam a nevezés+oda-vissza út költségét (bár meg kell említsem, a nevezés abszolút nem vészes a többi versenyhez képest), de eldöntöttem, nekem az a verseny kell! A netes nevezés után ért a hatalmas meglepi, egy rövid üzenet formájában "A vendégem vagy!" :o Nem értettem - most se értem - miért, hogyhogy és egyáltalán, de nagyon köszönöm!
Nagyon vártam a verseny napját, különösen a csapatverseny ötlete óta, hiszen azonnal döntöttem, hogy Pecsenye barátomhoz csatlakozom, a jókedv és a buli pedig borítékolható volt. Hetek óta ment a poénkodás, készülődés, de csak finoman, hogy a meglepetést ne rontsuk el :)
Közben más kötelezettségem is akadt. Még a tavalyi jótifuti alkalmával tettem egy felajánlást itt, licitre bocsátottam egy saját gyártású sütit, amelyet Márkusöcsi nyert el, de nem igazán jött össze a személyes találkozás azóta. Időközben megegyeztünk a flódniban, így szombaton elkészítettem és szállíthatóra csomagoltam egy szolíd adagot. Legszívesebben egy óriási tepsivel vittem volna, hogy mindenkinek jusson, de majd legközelebb :)
Már csak a leutazásom volt kérdés, de Pecsenye közreműködésével ez is megoldódott, Kkoos (Krisztián) járgányában akadt helyem Yoyo, tekla8a és Pátyalsó mellett.
Az esemény
És eljött a nap! Álmosan vergődtem be a fővárosba, ahol útitársaimmal a találkozót megbeszéltük, de hamar felébredtem és jó hangulatban, természetesen futásról és túrákról csevegve száguldottunk a cél felé. Időben leértünk, bőven volt időnk a rajtszámfelvételre és a készülődésre. A központhoz érve épp Zolinak mondtam, hogy talán meg sem ismerem Öcsit,szóljon nekem ha látja valahol, mikor gyanús figura ugrott elém fülig érő szájjal: "Megismersz?" :-) Gyors sütiátadás, na meg a puszik :)) aztán mennie is kellett, hiszen szervező vagy mi a szösz, sok dolga volt. A rajtszámfelvétel flottul ment, azonnal megkaptuk a számunkat valamint a szép pólót és a finom szekszárdi nedűt tartalmazó csomagot. Öltözködés után csatlakoztam a csapatomhoz, megtapsoltuk a többi csapatot és persze örültünk, hogy a HelloPisty-t választották a legtöbben! A jótékonyság sem maradt el, a szervezők nagylelkűségének köszönhetően a kilométergyűjtő akció keretében, 50ezer forint adományt adhatott át Pecsenye az Angyalszív Alapítvány képviselőjének!
A rajtig hátralévő időt leginkább idétlenkedéssel, fotózkodással töltöttük, no meg persze Posztizoli getörédjének kóstolgatásával - szigorúan a frissítéssel kapcsolatos legmodernebb kutatási eredményekre támaszkodva :) Aztán egyszercsak elindultunk...
Kivételesen és szerencsére többen is komolyan gondolták, hogy szép lassan, bulizósan, együtt haladva futunk, így a kemény mag valóban egységet alkotva barangolta be - és fröccsözte végig - az útvonalat :) Nem is próbálom pontosan érzékeltetni, milyen volt, mert lehetetlen vállalkozás volna. Ezt csak az értheti aki ott volt, legjobban pedig az, aki ismeri ezeket a remek embereket, sportembereket akik most PB kergetés helyett maguk és legfőképp mások lelkesítését, szórakoztatását, az esemény színesítését (szó szerint!) választották.
Kezdetben őrületes hatos tempó körül szaggattunk, aztán jött a frissítőpont :) Fantasztikusan kedvesek, lelkesek voltak a segítők mindenhol, a privát "pontokat" üzemeltető helyi emberek pedig különösen belopták magukat a szívembe már két évvel ezelőtt is. Természetesen, minden útba eső lehetőségnél frissítettünk, megkóstoltuk a fehér-, a vörös- és a rosé borokat is, no meg persze a belőlük készült fröccsöket. A szőlőhegyen egy kedves gazda be is hívott a birtokára minket, itt már szerintem őszintén röhögtünk magunkon, anyira szürreálisnak tetszett a helyzet egy futóversenyen :D De a bor jó volt, pincehűvös, épp kellemesen savas, gyümölcsös. Azért a szintidőt nem akartuk túllépni, így hamar továbbindultunk, de csak az eddigi koncepció szerint. A lejtőkön én olykor picit elléptem, nagyon szeretek lejtőn futni, nem esik jól a döcögés, kihasználtam a lehetőséget a repülésre. Apropó repülés, a domboldalon lefelé tényleg repültünk Pecsenyével, csak a palástjába/köpenyébe kellett kapaszkodnom :D A versenytársaktól és a nézőktől csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, bár többeket ki kellett javítanunk, hogy nem melegfelvonulás, hanem futóverseny, nem buzicsapat hanem HelloPisty és nem rózsaszín, hanem MÁLYVA! :) Hogy a futótársak mosolya milyen arányban volt őszinte és zavart-e valakit az ökörködésünk, azt nem tudom.
A kilátóba menet kissé szétzilálódtunk, így a csapatfotó messze nem lett teljes, de a kemény mag újra összeállt hamar és egykupacban "rohantunk" a célba...ahol a célvonalon Pecsenye vezényletével átkúsztunk-másztunk...aztán nagy mályvaszín ölelkezésbe torkollott a dolog. Várt minket Márkus-Hello-Pisty is, az arcáról nehéz volt leolvasni, mit is gondol pontosan, de csak mert szerintem nem tudta, inkább sírjon vagy nevessen :) Míg eldöntöttte, jól megölelgettük :) Köszönjük, Pisty! Köszönjük, Szekszárd!
Borvidék Quattro.....363
Bozót fantasztikusan foglaltad össze a vasárnapi eseményeket:) Köszi, h velünk voltál!