Tehát adott a ló. Aki elsősorban hobbicélra, szabadidős lovaglásra illetve a gyerkőcök lovagoltatására lett beszerezve. Holnap lesz egy hete, hogy nálunk van, de még csak az udvarban ültünk a hátára, az udvar pedig nem túl nagy (oké, városi viszonylatban  óriási, lónézőpontból pici), így a lovaglás is csak séta volt szoktatás címszóval, bár a cél igazából a tereplovaglás lesz.

Na, ma gondoltam egy nagyot és felnyergeltem a paripát, azzal a feltett szándékkal, hogy sétálunk picit a ház előtt a téren (füves placc). A martingált nézegettem egy darabig, de nem tűnt elég logikusnak a felszerelése, így hagytuk ( martingált csak terepre használtak nála, mert vágtában és megijedésnél hajlamos felkapni a fejét hirtelen) Nyereg, kantár, pálca megszokásból, kobak (helyett bringássisak), pár kör séta az udvarban, hevederhúzás, majd nagy levegő és megközelítettük a kaput...

( háttérinfó: a lóvásárlás óta egy nagy hibát követtünk el, mégpedig, hogy nem próbáltuk ki a lovat terepen. Jártak ki vele korábban rendszeresen, ezt a lovász is megerősítette, de csakis társaságban, legalább két lóval, és ezt olyannyira megszokta, hogy a lovarda kapuján egyedül csak erőszakkal lehetett kivinni vagy úgy se, pár méterrel távolabbra meg sehogyse. Aztán valahogy úgy alakult, hogy sose sikerült még egy lovassal egyeztetni, hogy kilovagoljunk együtt...)

Igyekeztem nem aggódni, hiszen a paci megérzi a lovas nyugtalanságát, illetve bíztam Jázminban, nyugodt ló, nem egy izgága típus, csak nem lesz semmi gáz.

Első meglepi: könnyedén oda tudtam állítani a kapuhoz, elég közel, hogy nyeregből kinyithassam a tolókaput.

Második meglepi: élénk fülforgatás és kicsit tempósabb lélegzés mellett, de nyugisan körbesétáltunk a ház előtt, sőt semmi pánik nem volt akkor se, mikor a téren keresztülrohanva ránk rontott két kutya. Szerencsére az ebeknek nagyobb volt az önbizalmuk messziről, plusz értettek a szóból mikor rájuk kiabáltam.Ilyen kezdet után tök nyugodtan sétáltunk az erdő felé...

Harmadik meglepi: Simán be tudtam léptetni vele az erdőbe a szekérút-jellegű földúton, csak picit fújtatott az eldobált szemétre és persze járt a füle-feje ezerfelé (akárcsak az enyém, hogy előbb vegyem észre a lóevő tárgyakat :)  Minimális ellenszegülés-kísérletekkel, de mindig arra mentünk amerre én akartam, nem zavarta a nagyon sűrű bozótos rész sem, még a belógó ágak se. (régebben eljárogattam egy  lovardába, az ottani lovak bár jártak terepre, de egy ilyen szűk, bozótos ösvényre max rotyóvágtában lehetett volna őket bevinni...) Találkoztunk (sajnos) nemkevés szeméttel, zacskókkal, de simán elsétáltunk mellettük. A legrémisztőbbnek egy nagy fatönk bizonyult, de még ezt is - feszült figyelem mellett - kb 3méterről kellett csak kikerülnünk.

Negyedik meglepi: bár láthatóan stresszelt kicsit és bizonyára tele volt/van eléggé, mégse próbált elragadni ügetésből, szép nyugisan mentünk több szakaszt felváltva ügetés-lépés. Vágta még ráér :) 

Mázli: nem találkoztunk enduros idiótával, se másik lóval vagy hülyegyerekekkel!

Utóirat: Ne menjünk egyedül terepre,  új lóval, először meg pláne ne. Ha mégis, örüljünk ha sikerül, de nem lesz minden alkalom ilyen egyszerű, ezt én is tudom.

Egy kérdés maradt: hogy kell felrakni azt a nyavalyás martingált?? :P

szerk.: Rájöttem! Ilyenünk van