Reggel már 5 óra előtt ébredtem. Kis csörömpölés, ivászat, császkálás után vissza az ágyba, pulzusmérés. Már látszik a terhelés, fekve 60-as pulzus. Ébresztő, reggeli, pakolás, ki a rajthoz. Napsütés, de még néhol deres az aljnövényzet. Cipőt váltok, jöhet a gyorsabb Saucony ProGrid Ride a rövidebb távra való tekintettel. Vékony hosszút elégnek ítélem, viszont felül inkább a szélfogót veszem, majd menet közben úgyis vetkőzöm. Krémezés, energiaital, felszerelés igazítás, irány a rajthely. Tegnap ismerősöket üdvözölhetek. Megnyugtat, hogy mások sincsenek jobban, mint én. Hamar szólítanak, dugás, futás.

   Akár egy futó kaland. Na de az még előttem van. Lazán kezdek és nyugtatom magam, hogy nem ma kell megszakadni, mert a mai táv is hosszabb, mint egy maraton és már két nap mögöttem, holnap meg egy viszonylag durva terepen több mint 50 kili. Ma több a futó is meg a szurkoló, hiszen ma „nyílt nap” van, jönnek a maraton+-osok is. Lassan utolérem Profi Urat, kis diskurzus aztán felveszem az utazótempót. Nem messze előttem a tegnapi futótársam, Szöszi. Ha utol akarom érni 150-es pulzus fölé kell mennem. Inkább nem akarom. Pedig jó nagy bolyban mennek. Az előző napi tapasztalat alapján megéri a bolyozás, no de ahhoz olyan boly is kell. Hozzám csapódik egy másik egyéni (Vityesz Gyöngyösről.) Egy darabig jön velem. Az első váltóhely után vetkőzök. Dave Scott le, mellény föl. Utolér egy női váltós. Angol a kislány. Megy mint a távirat. „Azzal a alkattal nem sokáig jut” –gondoltam. Tévedtem. Próbálok felfutni rá, tapadni. Nem egyszerű eset. Megy, mint a gőzmozdony. Inkább dobóatléta testalkata van. Rövid legging, fölül trikó. A bőre vörös, mint a főtt rák. Gazdagon krémezve. Erőlködnöm kell, hogy tartsam vele a lépést. Combból rúgja szét a szembeszelet, úgyhogy jó nekem mögötte. Pulzus 150 fölött, a biciklis kísérőm közli, hogy 13-14-es átlaggal tépünk. Hagyom magam, hadd szívjon a vákuum. A 3. váltó előtt utolérjük a bolyt. Pár kedves szó után egy „Standing ovation for Manchester” –rel búcsúzom tőle. Valamit még kiabál –biciklis kísérőm szerint barátságosan- ezek szerint Neki is jó volt közös bizniszünk. Evés-ivás után felmérem a bolyt. Szöszi tegnapról, Lőw András (az Ő neve ismerős is valahonnan ) és még ketten. Abban bíztam, hogy kissé lassabb lesz velük a tempó. Á, dehogy! Utolérjük a manchesteri váltó utolsó tagját. Előz a boly. A leány beáll a csapatba, mintegy fél percre, aztán kiáll előzni. Nem értem a taktikáját. Az előzése legalább olyan sokáig tart, mint a bolyban futása, aztán utolérjük, elhagyjuk. Good bye, Manchester! András töri a szelet előttünk. Velem ellentétben Ő bizonyára nem örül nekem. Rövid idő alatt 2x lépek rá a sarkára. Mielőtt fel is rúgnám áttendálok másik pályára. Egyik srác iszonyatosan fujtat a mellettem-mögöttem. Egy ideig tolerálom, aztán majdnem kiszalad a számon hogy „Add fel, vagy halj meg férfiként!” , de megvan a maga baja, inkább nem zrikálom. Az utolsó frissítőnél le is marad. Hárman maradunk. András, Szöszi, én. A tempó nem változik. Soha nem gondoltam, hogy 150-es pulzussal is delíriumhoz közeli állapotban érezhetem magam. Ez is kipipálva. Utolérjük Garda Árpit. Szét van esve, gyomorprobléma. Beérünk Füredre, lassul a tempó. 145-146 a pulzus. A maratoni idő „természetesen” jobb mint tegnap, 3:31:22. Nem lep meg. Szöszi már rég kijelentette, hogy Ő nem fogja Andrást megelőzni (pedig tuti hogy, simán megtehetné) én meg nem leszek olyan bunkó, hogy huzatom itt velük magam aztán a végén meg ellépek. Szépen bevonatozunk. Szöszi még előre is enged a dugásnál. Hát ezen már nem múlik. Az időm 3:35:47. Gratulációk besöprése, (naná, hogy ma is hízott a májam) forró tea és irány a gyúrás. Mikor a masszőr hölgyek meglátnak, már vigyorognak. Tegnapi visongásom mély nyomokat hagyhatott bennük. Kissé már magasabb a fájdalomküszöböm, de még mindig nem eléggé könnyen ki lehet belőlem csalni ma is a magas C-t. A hátamat is gyúratom. Tegnap tusolásnál mikor a lapockámat mostam majd kiugrottam a zuhanyzóból. Ott volt a legnagyobb izomlázam. A gyúrás megint helyrerakott, akár azonnal jöhetne megint egy maraton. Vissza a szállásra, fürdés, teregetés, vacsora. Pakolás, holnap reggel elhagyjuk a szállást, nem lesz idő a szüttyögésre, már a korai rajt miatt sem. Vízhólyag megszüntetése tűvel-cérnával. A tegnapi szépen elsimult. Lemasszírozom magamat, ET ma nem játszik.. Inkább névnapozunk. Sör boroskólával. As usual. Ma 4. lettem a kegóriámban. Találkozunk Virág Zolival, Neki nem ment ma. (Lehet, hogy nem ivott a páleszból?) Még a Kilicsko meccsbe belenézek. Bakfitty. A végét meg se várom. Lábat polcolj, alvás. Nem hiszem, hogy holnap előbb ébredek, mint a csörgés. Ájulás.