...Nézzük hogyan is legyen tovább;

A kedd délutáni teszteredményre és az ott szerzett tapasztalat alapján megpróbálom sporttudásom és képességem továbbfejleszteni, bővíteni.

A gyakorlatok sorra a következők voltak:

1.Felülés, ülő helyzetből indulva, kéz összekulcsolt állapotban a tarkón!

Észrevettem, hogy a hasizom a testnevelés órai oktatás alapján nem sokat fejlődhet...Nekem 45 felülést sikerült végrehajtanom 1 perc alatt, mégis meg lehetett volna a maximális 55. A pozíciót a szemben ülő társ segít tartani, hogy rátérdel a lábfejemre és a bokámat kézzel megtartja hogy könnyebb legyen. Én ezentúl a saját felüléseimet extrém módon próbálom végrehajtani mégpedig úgy, hogy a lábat nem akasztom be az ülő-fekvő átmenet segítése céljából, hogy ezáltal a hasizmom erősödjön és emeljem a dinamikáját. Ezt a gyakorlatot edzőteremben nem fogom gyakorolni, mivel arra szükségem nincs..., test ülőhelyzetből indul, láb 90 fokos szögben a padlón és rajt!

2.Hajlított karú függés!

Eszméletlen szép eredményt értem el a teszten ezáltal. 50 másodpercig sikerült a magam 74 kilóját a rúdon megtartanom úgy, hogy az állam nem ért a rúd alá! Ezzel a gyakorlattal a vállerőt mérték és tulajdonképpen részben a lapockaizmok erejét is! Ezt az eredményt a testépítők által nevezett legnehezebb gyakorlattal értem el a húzódzkodással, amit tavaly június óta gyakorlok rendszeresen...

Mivel két alternatíva közül lehetett választani, hogy súlyt emel, vagy függeszkedik, nyílván ezutóbbit választottam, hiszen ezt használom hónapok óta. Hamarosan elérem a 100-as ismétlésszámot az itthoni gimnasztikából, így a rudat a tartógerendáról megszűntetem, mivel edzőterembe fogok járni és ott vihetem tovább .

3.Helyből távolugrás!

Ez a gyakorlat sikerült a legrosszabbul, kereken 2m-t sikerült ugranom, amit 2 ponttal értékeltek (de ez amúgy a lányok magasan pontozott mércéje). A lábam a következő két órán belül a futást követően teljesen bedurrant, mégpedig a belsőcomb izom, amire nem emlékszem, hogy futáskor éreztem volna hogy fáj, ha megerőltettem volna, ezért gondolom hogy az ugrálókötél ezen a problémán nem sokat fog segíteni. Egy van: MAGÁT A HELYBŐL TÁVOT KELL GYAKOROLNI, más ötletem a belső combizmok erősítésére nincs... - pillanatnyilag...Másrészt esztétikai okokból edzőteremben nem szándékozom a lábat edzeni.

4.2000m futás kimért terepen!

Kemény volt! A pálya hossza nem éri el a 2km-t, mert egy kör 633m-rel egyenlő. Az időm 8:47 lett, ami a következő okokból történhetett:

- mivel légszomjat kaptam a harmadik körben, lelassítottam és sétálnom kellett, de egyébként a táv alatt deréktáji nyilaló fájdalmam egyáltalán nem volt, mint szokott. Ezt azért kaphattam, mert az elmúlt 5 hónapban kezdtem el a futást, tél volt, párás és hideg levegő, a légcsere egyszerű volt. Amikor az ember lélegzik, akár a száján akár az orrán, a levegő felmelegszik és az orr megszűri a levegőt a portól! Nekem a szám teljesen kiszáradt és iszonyatosan meleg volt.

- a terep: aszfaltozott pályarész volt, azzal problémám nem akadt. Sokkal inkább, hogy az iskolaudvar északi oldalán olyan meredek a pályaszakasz, hogy ott gyalogolni is nehéz felfelé, nemhogy futni! A pulzusom akkorára emelkedhetett hogy örültem, hogy a tetején nem estem össze, pedig sujkoltam magam. Másrészt: egyensúlyérzék vesztést érzek, ha nagy irammal a lejtőn lefelé futok. Ez balesetveszélyes. Egy kisebb lépés, vagy rossz lendület elég ahhoz, hogy akkorát essek, mint egy meglőtt vad és gurulhatok tovább a cél felé...

Erre egyetlen ötletem van: mindenképpen hozzászoktatom a szervezetem a nyáron a meleg levegőhöz és teljesítenem kell itthon az én imádott 2km-es aszfaltozott szakaszomon a 7:30-as időt, mert ez a maximális pontszám. Ha ez megvan, akkor a Magashegyi szerpentinúton szeretnék futóedzést tartani, hogy erősítsem a szívem, a lábam és a tüdőm, mert lehet tényleg ez a baj.