Volt itt régebben egy Tiavirág nevű lány. Sok mindenen ment keresztül, de ezek elmúltak. Sajnos nem nyom nélkül.Nem szerette már ezt a nevet. Ezért gyermekkori becenevét kezdte használni. Ő a Csutak. És most arra gondolt, megpróbál ő is újra futni. Nem csak rendszertelenül, össze-vissza, hanem pár kisebb céllal, csak az egészségéért.
Most itt vagyok a Bükk egyik legszebb részén. Természetgyógyász táborban. Tisztulok, tanulok. De hoztam futócipőt. És várom reggelt, megkeresem magamban a gyermeket és felszaladok a „Hegyre”!
Szia! :)
Nagyon örülök, hogy írtál, hogy életjelet adtál magadról...
Sajnos, mindenkinél jobban tudom, hogy miken mentél keresztül. De most már jó úton haladsz...
Az ultrafutás engem megtanított valamire. Ha álló nap, és álló éjszaka futok, az egész utam legfelemelőbb pillanata az lesz, amikor észreveszem az ég alján a pirkadatot.
De ehhez el kell engedni az éjszakát.
FUSS SOKAT.