Hogyvolthogyvolt? Harsoghatná szinkronváltozatban a közönség, ha valami füstös new orleansi blueskocsmában varázsolnának valami hajmeresztő és megismételhetetlen futamot a zenészek, de jelen esetben erről szó sincs.

Tekintve, hogy futni voltam, Kispesten, a Székelykapu Futáson, mérsékelten vagyok ellátva zenei tálentummal (ráadásul ez ugye pusztán a fenti költői kép kedvéért került ide, jóformán minek), és nem is volt jó.

Objektíven: nincs igazán még tempóérzékem. A pályán a 200-akat szándékoztam mérni, amivel elég pontosan szabályozhattam volna a sebességemet). Tömeg volt, kicsik bevágtak elém, kb ekkortól datálható a térdem újrafájdulása. Iszonyúan megnyomta a tempót az eleje. Én láma meg nagyjából követtem őket (1km-nél az elsők kb 100m-el voltak előttem, ekkor jártam én 3:16-nál. 1000m-en. Én. Hm. Finoman szólva meggyilkoltam magam, de durván.) Eléggé fülledt meleg is volt, de ez az élmezőnyt láthatólag a legkevésbé sem zavarta, ezért ez a tényező elhagyható.

A ritmusom sem volt a megfelelő, a görcsös tempótartásból egy nagy reccs lett és 2km-nél (amikor is a terv szerinti 7:00 állt az órámon) elkezdtem lassulni. 3:50-es kili is volt pl. A végén nagynehezen előztem és könnyedén lehajráztak majdhogynem egyszerre.

Hatodik hely, korosztályban 3. a papír szerint. Aztán nem szólítottak ki, valószínűleg vagy elfelejtettek ők is (ez a hét feledést hozott számomra úgy tűnik. Mármint mások engem, és el:D:D:D) vagy pedig sakkoztak egy kicsit az eredményekkel, mert mondjuk túl gyorsan és esetleg hibásan történt valami. Valamikor.

De ez nem számít. Az viszont zavar, hogy nem kerültem 15:00-án belülre, hogy továbbra sem tudok ilyen rövid távon versenyezni. 

Amatőrrel beszélgettünk arról, hogy akkor vajh' mi lehet az én távom? Úgy tűnik, ez nagyon nem.

Most pedig egybefonom életem szétvált fonalait és teljesítménytúrák látogatója leszek ismét. Amit lehet, futva és barátságos tempóban, mert ehhez az eszeveszett rohangáláshoz én még kicsi/már öreg vagyok:D 

(najó, a heti pályaedzés megmarad, mert az jó.)

Ja, megnéztem az előző évek ereményeit és a 15:20-ammal tavaly 2., tavalyelőtt és azelőtt pedig 4. lehettem volna. Megtisztelő, hogy ilyen sokan eljöttek ma, hogy önfelőrlésbe taszítsanak:D  

(ennyit előzetes elhatározásomról, miszerint röviden és tömören)

Ugyan ezt már idéztem korábban is Monty Pythonék-tól, de az élet mindig kitermeli azon helyzeteket, mikor igazi, hersegően zamatos jelentést nyer egy-egy klasszikus, szállóigévé nemesült jelenet a fenti társulattól.

Merthogy ma kiderült, hogy elfelejtettek az ob kapcsán. Ez a gyakorlatba átültetve annyit tesz, hogy nem vagyok benevezve. Hmm. Ami azonban ellehetetlenít bármit, ami a gyors nyüszítést eredményessé tenne, az az, hogy arról is elfelejtkezett mindenki, hogy én tényleg amatőr futó vagyok, ennélfogva nincs sportorvosi igazolásom sem. (amit én említettem ugyan párszor szerény személyem pályára vonszoltatásának gondolatának fellibbenésekor, de annyira természetes volt mindenkinek az egyetemen, hogy aki fut, az csak hivatalosan teheti, hogy mindenre azt mondták, hogy majd hívunk. Hát nem.:D)

Így nem fogok átvágni a nagy magyar rónán, hogy megmérettessek a sok deli vitéz között (s találtassak érthetetlenül furán és elég lassan mozgónak), hanem valószínűleg Nagyfalu közelében keresek magamnak valamilyen számmal övező és más emberekkel együtt mozgó eseményt. Merthogy ha már felkészültem, akkor valahol kipróbálom, mire vagyok épp képes... Ha nem 5000m-en és pályán, legalább betonon és akár félmaratonon...

Ámde a gondolatom továbbgombolyításán magam lepődtem meg legjobban: jövőre beneveztetem magam az ob-ra. Mármint időben, tudva, kb hogy zajlik a dolog és mikre kell figyelni papírilag is. Remélhetőleg nem sérülök addig le (komolyabban) és tapasztaltabban, soksok kilométerrel a lábamban (és esetleg célszerűbb lábbeliben), a ZME szent szavait következő tavaszon is betartva és végrehajtva, addigra valószínűleg még gyorsabban, s ezek által bátrabban fogok nekivágni.

Zilaci (és Kedves Mindenki)! Sajnálom, hogy így alakult végül, a felkészítő terveket, tanácsokat, bíztatásokat viszont Neked és az egész egész Edzésonline csapatnak nagyon köszönöm!

(u.i.:azért egy ötezresre kimegyek két héten belül (mivel csak hétköznap érdemes menni) a Tüzér utcába. furdal a kíváncsiság...:)

A hosszúságért pedig elnézést kérek!:)

Mármint egy darabig:)

A ZME (=Zilaci Mester Edzésterve, amiért újfent hálás köszönet!) lángoló betűi vezérelték ma lépteimet a pályán, és nagyjából befejezettnek nyilvánítom az aktív felkészülést (futási részét mindenképp)

A menü pedig rendkívül változatos volt: (1000+600+400+200*2+100*4)m. Mindez a gyors rész, köztük pár perc pihenő, ami igencsak jól jött.

Bemelegítés gyanánt most csak 1200m-t futogattam (de már ezt is 1:40 körüli négyszázharmincakkal, ellentétben a megszokott 2:00-val.) Jött ezután az első résztvevő, az ezres, igyekeztem nem lassulni közben, ami sikerült, de nem mondanám, hogy túlzottan röpképes voltam a végén a 190körüli pulzussal, de tulképp pb (3:18, az eddigi hiteles távú 3:34hez képest egész barátságos). Második beszélgetőpartnerem a 600m lett, akivel eddig még sohasem találkoztam, ennek megfelelően nem tudtam, hogy kéne nekiállni a társalgásnak, így ki is lóg kicsit a sorból, 1:54.

Négyszáz. (amit talán a leginkább szeretek, mert belátható) 67sec.

Kétszázak. (nekem már talán túl gyors, hihetetlenül érződik a futótechnikám, meg persze az erő hiánya...) 33 az első (ezután a fűben és árnyékban feküdtem vagy 2percet) és 32 lett a második.  A térdem pedig ekkor szólt, hogy egészség', mehecc öltözni! Így a lángbetűk kihúnytak, a 4*100m szomorúan odébbállt, átadta helyét egy lassú 430-asnak és a hazabiciklizésnek. Most már javulok és jegelek. Vagy fordítva.

Konklúzióként pedig elmondható, hogy teljesen függetlenül a vasárnapi időmtől kijelenthetem, hogy roppant tanulságos élmény volt számomra ez a kirándulás a pályavilágba, a magam kis botladozásaival együtt élveztem a dolgot és valószínűleg heti-kétheti rendszerességgel vissza fogok térni a Tüzér utcába, mert jó néha gyorsulni kicsit. Meg hasznos. Azt hiszem:)

Vasárnap meg Debrecen, egyelőre esőt és 30fokot mondanak, rosszabb nem is lehetne:) Azt hiszem korcsolyát viszek, fel se fog tűnni a különbség: csúszkálás-csúszkálás:D 

Elején tömegbe veszés, előzgetés ide-oda ugrálással, majd szembeszél sokszor, sokáig. Meg hajolgatás faágak elől, de a hangulat jó volt. Kár, hogy megint nem ment jól. Nem tudom, mi van... mármint azon kívül, hogy valószínűleg ez fut g.ö.d.ö.r. kódnév alatt. 30másdopercet javítottam tavalyhoz képest, de gyakorlatilag nem érzem magam fáradtnak, tehát nem hajtottam ki magam még az ésszerűség határai között sem. Karom görcsölt, hajrázni nem tudtam a végén (de engem lesprinteltek jól) asszem 5.hely.

Nem örülök, úgy érzem, egy helyben toporgok... Meg persze nagyon nem várom Debrecent...