8 hozzászólásMost, hogy sikerült legalábbis nagyjából lenyugodnom, írkálok egy kicsit erről a versenyről.
Sajnos van róla mit írnom, mert most ez így nem volt teljesen kerek szervezésileg, mert tavaly sem volt tökéletes a rendezés, de nem rontottak el a rendezők alap dolgokat. Idén sikerült nekik, ezúton is köszi.
Kezdetnek talán a verseny önnön meghatározását érdemes felemlegetni: Egyetemi és Budapest Bajnokság, nyílt Európa-kupa, továbbá még talán Gyulai István emlékverseny. Ez pedig akár nagyszerű is lehetne, ha a nevek által sugallt mögöttes tartalomnak legalább egy részét tudták volna biztosítani.
Nevezés procedúrája nagyszerű volt, mivel érintett vagyok az Egyetemi bajnokságban is, ezért oktatási intézményünk egyben adta le a csapat nevezését. Ezt persze mintha észre sem vették volna a szervezők, a rajtlistán szinte senki nem szerepelt a leadottak közül, ez persze lehet csak időleges késlekedés, de én azért biztos, ami biztos alapon online is neveztem. Mint kiderült a két nevezés közül egyiket sem észlelték (az online rajtlista mondjuk igen, de nyilván a csillagokból olvasták ki a szándékot). Harmadszorra szerencsésen beneveztem papíron (ismét), de most már legalább élőben.
Verseny kezdődik, végre jön az érdemi rész. Szél nem veszett el - szerencsére, sikerült jól belassítania, de azért egy darabig gyűlt egy boly mögöttem, aminek a végére beálltam, miután unták a toporgást...:D
Ennek a bolynak az előttem lévő tagjai hihetetlen szerencse folytán a 6km-es résztávra neveztek, és az átlépek a célovonalon és megdermedek módszert alkalmazták, ilymódón elvesztettem a bolyt (éljen a szél) és elállták előlem a "frissítőt", ami egy autó motorháztetején sorakozó pohárkákat jelentette, de nem célszerű megállni-visszafutni, mert kisem a ritmusból, majd a kövinél, gondoltam. Hát rosszul.
A rajt előtt ugyanis elmondták, hogy 2helyen lesz frissítő, emlékeztem tavalyról, hogy ez annyit tesz, hogy az MTA-nál oda és vissza, majd pedig az Elte lágymányosi campusa mellett.
Idén azonban a második "hely" (MTA mellett ugyanúgy, kb 30m-re légvonalban az előző frissítőmotorháztetőtől) annyiból állt, hogy ketten a fűben guggoltak, és egyenként töltötték a poharakat egy kannából, amit egy srác adott a futóknak. Asztal semmi. Abszolút egyenjogúság, a mezőny eleje nem pusztítja le az asztalt, kvázi sorsolásos alapon kapunk frissítőt, ugyanis a munka lassan halad, nagyon lassan. Persze az előttem lévő kapja a poharat, utánam még öten nem, ahogy hátrasasoltamban megállapítottam. 10km-es idő 41:20, ami az intenzív szelet és a lassú kezdési stílusomat tekintve terven belüli idő, kezdődhettek a gyorsabb kilik, négypercesre gondoltam, a következő néhány az is lett, meglepetésemre hajszálpontosan. Számolgattam tovább, ha a szokásos módon a végén gyorsulok, még ha nem is annyit, mint szoktam, akkor is meglehet 85 perc, esetleg kicsit belül. A folyadék azonban nem véletlenül fontos, a Petőfi hídnál ugyanis sikerült összezuhannom, kezdtem dehidratálódni, nagyon fontos lett volna az a kétszer egy korty tea röptében...
A lágymányosi campuson pedig nem volt frissítés, úgy tűnik tényleg kettő darab frissítőhelynek számolták az MTA melletti valamiket. Valószínűleg akkor is megtették volna ezt, ha két centivel arrébb mennek az italosztók. (tegyük hozzá 6 és 10km-nél voltak a frissítők, tényleg roppant praktikus)
A vége pedig az eddigi legnehezebb volt, becsúsztak 6perc közeli kilik is, cserepes volt a szám, szédültem kicsit, majd beérve a célba nagyon. 1:30:55 lett a vége, ami hiába a harmadik legjobb időm ezen a távon, ennél ma öt perccel jobbat tudtam volna, ha kapok legalább kétszer inni. (a km felfestések azonban kifejezetten jók voltak!)
A mérleg: 198-as max pulzus, 190-es átlag (mindig magas a pulzusom, úgyhogy ez nem annyira meglepő), 4kiló mínusz.
Az már csak apróság, hogy néha be-beengedték a mezőnyre a forgalmat, irányítók nem mindig irányítottak..
A frissítésre viszont nem lehet mentség. Ez NEM minimál verseny, ha az lenne, úgy kellene meghírdetni. Nem isoitalokat követelek, hanem vizet, két, földrajzilag EGYÉRTELMŰEN elkülöníthető helyen, nem hallótávolságon belülre tett poharazgatókkal. ASZTAL. Jövőre megkeresem a szervezőket, és viszek nekik 2 kempingasztalt, mert úgy tűnik, senkinek eszébe sem jutott. Mindenki el tudja venni a poharat, tehát nem is a kiszolgálás hiánya volt a gondom. Az 500ft-os kvázi-nevezési díj sem lehet mentség. Az imént említett problémák ugyanis nem rónak hatalmas anyagi terhet a szervezőkre. Akár a poharakat is megveszem nekik, a csapvíz pedig nem annyira drága ilyen mennyiségben... Akár vissza is kanyarodhatunk a nevekhez, és címekhez, amiket magára aggatott ez a rendezvény, csak kérdem én: milyen alapon? Előbb talán futóbarátabb rendezvény kellene, aztán jöhetnek a nevek, címek.
Sajnálom, hogy ennyit készültél, és talán most úgy érzed, hiába...
Pedig nem. A munka benned van, csak meg kell keresni azt a versenyt, ahol ki lehet adni magadból.
Egyébként nem olyan rossz az az 1:30. :)