Mármint egy darabig:)

A ZME (=Zilaci Mester Edzésterve, amiért újfent hálás köszönet!) lángoló betűi vezérelték ma lépteimet a pályán, és nagyjából befejezettnek nyilvánítom az aktív felkészülést (futási részét mindenképp)

A menü pedig rendkívül változatos volt: (1000+600+400+200*2+100*4)m. Mindez a gyors rész, köztük pár perc pihenő, ami igencsak jól jött.

Bemelegítés gyanánt most csak 1200m-t futogattam (de már ezt is 1:40 körüli négyszázharmincakkal, ellentétben a megszokott 2:00-val.) Jött ezután az első résztvevő, az ezres, igyekeztem nem lassulni közben, ami sikerült, de nem mondanám, hogy túlzottan röpképes voltam a végén a 190körüli pulzussal, de tulképp pb (3:18, az eddigi hiteles távú 3:34hez képest egész barátságos). Második beszélgetőpartnerem a 600m lett, akivel eddig még sohasem találkoztam, ennek megfelelően nem tudtam, hogy kéne nekiállni a társalgásnak, így ki is lóg kicsit a sorból, 1:54.

Négyszáz. (amit talán a leginkább szeretek, mert belátható) 67sec.

Kétszázak. (nekem már talán túl gyors, hihetetlenül érződik a futótechnikám, meg persze az erő hiánya...) 33 az első (ezután a fűben és árnyékban feküdtem vagy 2percet) és 32 lett a második.  A térdem pedig ekkor szólt, hogy egészség', mehecc öltözni! Így a lángbetűk kihúnytak, a 4*100m szomorúan odébbállt, átadta helyét egy lassú 430-asnak és a hazabiciklizésnek. Most már javulok és jegelek. Vagy fordítva.

Konklúzióként pedig elmondható, hogy teljesen függetlenül a vasárnapi időmtől kijelenthetem, hogy roppant tanulságos élmény volt számomra ez a kirándulás a pályavilágba, a magam kis botladozásaival együtt élveztem a dolgot és valószínűleg heti-kétheti rendszerességgel vissza fogok térni a Tüzér utcába, mert jó néha gyorsulni kicsit. Meg hasznos. Azt hiszem:)

Vasárnap meg Debrecen, egyelőre esőt és 30fokot mondanak, rosszabb nem is lehetne:) Azt hiszem korcsolyát viszek, fel se fog tűnni a különbség: csúszkálás-csúszkálás:D