3 hozzászólásIV.Tüzér utcai bolyongás
Ez a résztáv a szokásosan kezdődött - oda bicaj, bemelegítés (kevés ez az 5kör... de pályán nincs kedvem többet futni lassan... lehet, hogy az elkövetkező résztávedzések előtt a Ligetben melegítek be) majd az első ezres következett (ekkorra kiürült a pálya). Az első 200m-t elbambultam, ami meg is látszott: 3:53 lett az etap (8s volt az imbolygás a lassabb tempó felé a tervezett 45sectől.) A második ezres az éltető regeneráló 200-as után már terv szerint alakult (3:40), de közben megint észrevettem valamit. Ez pedig az, amit már párszor megfigyeltem: olyan érzésem van, mintha nem használnám megfelelően a combizmaimat... érzésre is inkább vádlicentrikusan futok, amikor figyelek a comb-felé való aktivitás-eltolásra, akkor harmonikusabb lesz a mozgásom (szóval a mindenirányú amplitúdóim mérséklődnek...) és érezhetően gyorsulok, de előjön a comb edzetlensége és a jóval magasabb oxigénfelhasználás is (beszáll a bőrlégzés is a fülön át való légzés mellé...).
Namármost ilyen van? Mármint hogy ennyire primer legyen a vádli? Avagy relatív munkanélküli a comb?
Bár akár van, akár nincs, a harmadik kör előtt egy osztálynyi kisgyermek érkezett edzésre és elkezdtek mindenféle tempóban mindenféle sávban futni - pont úgy, hogy BSI-verseny hangulata legyen a dolognak... pályán pedig (és ilyen térddel:) nem annyira poén előzni nekem, de így is 3:36 lett, pedig nem hajtottam ki magam igazán.
A gyermekek érkezését égi jelnek tekintettem és sürgősen berekesztettem az edzést (cca. 5,5km-nél), mert nem tudtam volna a zsúfoltság miatt tovább gyorsítgatni, ami nem is baj, mert vasárnap sárvári félmaraton, ideje rápihenni.
(jövő héttől pedig jönnek a terepfutások, juhhé!)
Derűs estét!
Az a baj a futóstílussal, hogy az ember egészen más képet tárol a saját mozgásáról, mint a tényleges mozgásképe.
Sokáig kínlódtam azon, hogy a tanítványaim rosszul berögződött mozgáselemeit javítani tudjam, csekély hatásfokkal. Aztán - amikor már lehetőségünk volt videofelvételt készíteni - ők maguk lepődtek meg a saját mozgásukon, és így lényegesen könnyebb lett csiszolni rajta.
Talán érdemes lenne a Te futásodat is felvenni oldalról, elölről és hátulról, és ezt kielemezni.
Nem biztos, hogy a combjaid a gyengék.
Azok, akik mélyebb súlyponttal, enyhén "beleülve" futnak, szintén hasonlóan élik meg a saját mozgásukat, mert ilyenkor a combfeszítők merevebbek, a combhajlítók pedig nem tudnak bekapcsolódni a mozgásba.
Csak ebben az esetben nem a combizmok erősítése a megoldás, hanem a has és mély hátizmoké, ami kiemeli és helyrehúzza a csípőt.
Bocsánat, hogy beleszóltam, csak annyira szeretném, ha jól sikerülne majd az az ötezer... :)))