Én is egyszer csaknem így jártam. A járda folytatása kb. 6 cm-mel alacsonyabb volt, és én egy pillanatig nem figyeltem, és csaknem egy rossz lépés miatt a lábam csaknem kifordult, szerencsére az utolsó pillanatban tudtam korrigálni.

Mielőbbi jobbulást kivánok!

Pont pár nappal ennek elolvasása után én is nagyon ügyes voltam: szimplán lépcsőn lefelé menet közben kifordult a bokám(a gyengébb, tavasszal sérült). Szóval pár nap kényszerpihenő nekem is. :(

Jobbulást! :)

Azért ez elég csúnyán néz ki, csodálkozom hogy "simán" tudtál futni vele másnap! Jobbulást és több szerencsét!

Én mindig terepen futok, egy-két esés benne van a pakliban. A csuda tudja, honnan, de olyan tigrisbukfenceket szedek elő, amikre még Jackie Chan is elismerően bólogatna. Pedig sose tanultam, max a kézis csajok edzésén láttam, mikor uszi után fésülködve nézegettem őket. :) Egyszer ütöttem csak meg magam csúnyán, mikor vittem magammal paprikasprét a zsebemben a kóbor kutyák ellen. Pont ráestem egy jeges kanyarban kicsúszva, jól megnyomta a combcsontom közepét. Szóval a paprikaspré tényleg veszélyes eszköz, ki lehet jelenteni. :) A lényeg: ha megtanulsz esni, az sokat segít ilyen esetekben. Ismeretlen terepen meg figyelni kell, az alap. A cicákra is, meg a lábad elé is. :)

A bokádhoz pedig jobbulást kívánok!

Köszönöm mindenkinek a jókívánságát!

Elvileg semmi gond nincs már, ma különösebb gond nélkül lement a 32 km-es hosszú.

Az tuti, oda kell figyelni, de rájöttem, mindenre nem lehet felkészülni. Elég egy orrfújás, vagy valaki dudál és odanézel...szóval bármi. És hiába ismerem a terepet, ahol futok nagyon jól, mégis érhet meglepetés.