Régen nem írtam már ide. Rövid mérlege a hétnek: jó kis óvodai torokgyulladás, amit sikerült a gyerektől begyűjtenem. Ennek ellenére munka hegyek, az iroda  nem áll meg, a papírhegyek nőnek.

Csütörtök kivételével minden nap tekertem, de csak a szokásost. Most vasárnapra érzem úgy, hogy egy kicsit jobb már. Köhögés még maradt, remélem már nem sokáig. Jövő héten úgyis úgy néz ki, meghalni sem lesz időm.

Mintha mindenki azon dolgozott volna a héten, hogy jó kis programot állítson nekem elő a következő hétre. Teletűzdelve sulis és ovis szűlőivel, külföldiek munkahelyi látogatásával, emiatt iroda virágokkal való dekorálásának koordinálásával. Emellett áfa, béfa, akármi, bevallási időszak, szerver lehalással, emiatt nem  működő könyvelő programmal. Igaz, ez eheti termés, de sajnos erős kölcsönhatást mutat a jövő héttel is, szóval olyan csúszásban vagyok munka terén, ami már meghaladja a szokásos normál ütememet. Pedig az sem kutya.

...és akkor a deréktáji fájdalomról még szó sem esett. Újabban egy fittball-on ülök a gép előtt, jónak tűnik, lehet, hétfőn megjelenek az óriás narancs gömbbel az irodában is.

Valójában eljutottam már a tekeréssel arra a szintre, hogy nagyon tud hiányozni, ha egy nap is kimarad. Sőt, az első pár perc után kifejezetten élvezem. :) Jövő hónap elején megint terheléses ekg, és szívuh. Kíváncsi vagyok, a dokim mit fog szólni. :)

Olyan vagyok,mint Garfield. Csak remélem, hogy sokkal kevésbé gömbölyű...leszek majd egyszer. Talán karácsonyra. Egyenlőre még erősen hozom a formáját, bár a keresztben csíkokat hanyagolom még.

Az irodában vesződtünk a hálózattal, ma semmi sem alakult kereken. Estére már nem is volt kedvem tekerni, de rávettem magam, hogy csak 30 percre üljek rá. Elkezdeni nehéz, mégis 50 lett belőle. Még ki is kapcsoltam kicsit, csak azt vettem észre, letelt a 30, sípolt a beállított óra. Nyomtam tovább, na nem őrült tempóban, de letekertem.

Éjjel pedig nem voltam túl jól, még arra is gondoltam, hogy a két tekerés váltotta ki. Megint a szívritmus zavarra ébredtem, de hamar elmúlt. Az bíztató, hogy amióta ennyit igyekszem mozogni, azóta sokkal kevesebbszer fordul elő, és nem is tart olyan hosszan.

Őrült egy szombat volt tegnap, úgy elnyelt a háztartás, a vásárlás, alig volt valami időm. Érdekelne, mások hogyan csinálják, egyszerűen miből vesznek el időt, néha úgy érzem, csak az éjszaka marad.

Azért belefért, (belesuszteroltam :)) egy 50 perces itthoni tekerést a napba, meg egy kis teniszt, de az utóbbi csak 20percre sikerült. Terv volt még egy esti tekerés is, de a 9 órás hazatérés után már nem volt energiám felülni, inkább beültem a kádba.

Minden esetre, most megyek tekerni, mielőtt valaki kiejti a száján a reggeli szót. :) Úgy döntöttem, a lányoknál megkezdődik az életre nevelés, egyik első lépése, éhes vagy, csináld már meg magadnak.  

22:08 Mit mondjak, meg is csinálták a reggelit maguknak. Ezért tekerhettem a szobacajgán 50 percet, szalonnás tükörtojás illatban. Csúcs jó volt. :)) Hiába a nyitott ablak, a memóriám nem engedte hamar elszállni. Estére is beterveztem egy menetet, csak laza 30 percre, végül olyan jól esett, hogy 50 lett belőle. Nem nagyon figyeltem a pulzust, el sem értem a határt, olyan 98 körül tekertem, folyt rólam a víz. Mindent összevetve jó kis vasárnap volt, holnap meg megint indul a verkli. Karácsonyra kérek egy igazi biciklit :) hátha még van folyószámlám odafönt. :)

Hát, arról még halovány lilám sincs. Még arról sem, hogy mit is keresek itt. Valahogy ha regisztrálni kell, mindig regisztrálok. Jó, mert nem tettem a blogot publikussá, akkor csak én olvashatom. Persze, akkor kevésbé zavar, hogy tele lesz eget verő hülyeségekkel. Ha mégsem csak nekem látható, akkor mindenkitől elnézést, aki rákényszerült az olvasására. Jelentem, bármikor abba is lehet akár hagyni, a kutya sem fog megsértődni rajta. :)  Laza waw szinten fogom kezelni a dolgokat. (by HT)

Tehát: edzések, napi 50 perc szobabringa (hol is vagyok én a többiektől? :((( )

+ életmódváltás, helyesebben mondva, nagyon igyekszem, hogy ne egyek szemetet, csak olyan dolgokat, amik segítenek helyrehozni, ami elromlott. Jelenleg 85,4 kg vagyok-voltam tegnap reggel. Eredetileg voltam én már 118 is, na erre vagyok vajhmi kevéssé büszke. De voltam, az is én voltam. Le is kínlódtam már egyszer ugyanennyire, kbz, meg vissza is szedtem 109-ig újra. Mintha valami végeláthatatlan verseny lenne, összeadva ki tud többet.

Az első kísérlet olvasható Bilonka oldalán, saref címszó alatt. Két éve volt már, valamelyik nap visszaolvastam, hát, nem vagyok szent, csak hülye, hogy sikeresen visszavarázsoltam magamra a kilók jó nagy hányadát. Ahelyett, hogy nyomtam volna lefelé. Remélhetőleg most ez lesz, sokkal jobban érzem magam így, ha nem jön megint a tél (márpedig jön, csak majd most! jól szembe lesz röhögve) akkor menni fog.

A nagylányom, (13é) galád módon most sütött kolbászos szalonnás tojást, a kicsi pakolja befele (5é) nekem meg maradtak az illatok. Elég, hmhm, sz@r érzés. Mármint az illatok. A szalonnás tükörtojást nem szeretem egyébként, de hogy tudom, hogy nem is hasznos, most úgy megenném. Nem érdekes, majd kitántorgok, ha elfogyott.