Dekódolás még tart....   :P

Mutasd meg a karatésoknak. Ők majd elmagyarázzák. A lovad is érti, csak ő kevésbé tudja elmondani. :D

Nem baj, nem kell nekem mindent érteni :o)

De van változásos kedvencem nekem is:

‘It takes a lot of courage to release the familiar and seemingly secure, to embrace the new. But there is no real security in what is no longer meaningful. There is more security in the adventurous and exciting, for in movement there is life, and in change there is power

/Alan Cohen/

milyen jó ez a kép

ez szép :)) a Bozóté is.

Néhány napja ez a Szepes Mária idézet jár a fejemben:

"Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember."

És főleg amiatt, mert nem találom a határt a másik ember "magára hagyása" és a - szerintem - hasznos tanács adása között.

Stojesz: És főleg amiatt, mert nem találom a határt a másik ember "magára hagyása" és a - szerintem - hasznos tanács adása között.:

-Senkit Ne hagyjatok Magára! De b..gt.ni sem kell senkit ,ez inkább erről szól! Menet közben úgyis eldől kinek lehet ill. egyáltalán kinek kell segiteni , vagy csak felnyitni a szemét azután majd kezd valamit az úl helyzettel....

Okos ember másoknak segít a bajt megelőzni, de van aki más kárán tanul, és van aki saját kárán...és valaki még abból sem.....

Igen, a magára hagyás félreérthető volt.

Közben azt hiszem rájöttem, hogy - szerintem - miről beszél Szepes Mária. Egyetlen dolgot tehetünk: feltesszük a másiknak a kérdést "miben segíthetek?" Ha erre nem felel, nincs dolgunk vele (vagy azért, mert minden rendben van, vagy azért, mert nem nyitott a tapasztalatainkra.)

Hogy jött ez most? :o)) Mert hogy az, amiről írtok, az életem egyik fontos kérdése. Csak hát cseppet sem illeszkedik a blog témájához. Na mindegy. :) Biztos súgott ,,valaki" :o) De ha már így belementünk: Szerintem egy bizonyos határig lehet csak elmenni, tükröt tartani, és abban segíteni, hogy a másik szembe tudjon nézni a feladattal, legfőképp önmagával, beszélgetni és mindenképp hagyni, hogy a döntés és a lépés ne a miénk legyen. Mert aki nincs tisztában mások tévedéshez való jogával, az maga van eltévedve.

A fenti sorok ott születtek, ahol a kép. Ahogy ceruzához jutottam, lekapartam valahová. Érdekes pillanatok voltak, amiben megfogalmazódott, hogy térré válni annyit jelent, mint késznek lenni bármire a következő pillanatban. Azaz nincs bennem ellenállás semmivel szemben. Egy fontos felismerés volt. Csak azért írtam le, hátha másoknak is jelent majd valamit.

Jött egy érzés, hogy ide kapcsolódhat. Megmagyarázni nem tudnám :-)

Viszont örülök, hogy jókor jött!

Oké, így vilibb :)  Csak szemantika kérdése volt :P Én "térré" nem nagyon válok, nyitottá, befogadóvá inkább. Látod, értelek én :o)