Dohányosokra, vagy alkoholfüggőkre mondják, hogy leszokni nem lehet, csak az fordul elő, hogy valaki már 20 éve nem gyújtott rá. Én is így vagyok a futással. Egy olyan futó vagyok, aki majdnem 4 éve csaknem egy lépést sem futott, egy olyan amatőrtriatlonista, aki ennyi ideje nem edzett vízben vagy két keréken. De leszokásról szó sincs.
Csak éppen 4 éve eltiltottak minden sporttevékenységtől. Okkal, és bölcsen. A nyáron viszont túlestem a műtéten. Vagy ijesztőbben: egy szívműtéten. Bónuszként megkaptam hozzá egy műtét során (vagy közvetlen utána) szerzett kórházi fertőzést, ami miatt két hónapot még dekkoltam bent, és félő volt, hogy kukázni kell mindent. De. De. De mostantól szabad, érdemes, lehet, kell futni. Futnom. Úsznom, meg bicikliznem, netán fekvőtámaszokat nyomnom. El sem hiszem, ez oly nagy öröm.
A képen én vagyok látható. Érdemes megfigyelni, hogy a vonat még nem ért ki az alagútból. A hátralévő szakasz hossza hetekben, maximum hónapokban mérhető. Magyarul mondva: most, a műtét után egy lépcsőn felmenni is komoly terhelés, és óvatosan, türelmesen kell újrakezdenem.
Addig is mivel foglalkozok?
- Írok blogot ide. Röviden, vagy nem is röviden meg fogom írni, hogy mi történt. 2009-ig és utána.
- Fórumokat, edzésterveket, cikkeket olvasok (újra, végre).
- Agyalok, hogy mik is az új célok, mit akarok és hogyan. Ez a harmadik a legnehezebb feladat, de persze a legizgalmasabb kaland.
Jó egészséget kívánok és sok sikert az újrakezdéshez! :)