A felkészülés második hete is jól sikerült, de azért nem volt kihívás nélküli.
a) Résztáv. Egy olyan nap (sőt hétkezdet) volt, amikor a külső körülmények összejátszottak és nem a javamra, a futást mindenesetre vártam és a 4x1200 m azt kell, hogy mondjam jól esett. Az előírt tempó 4:35/km volt, azaz 5:30-as résztávok. Az időm rendre: 5:25; 5:28; 5:27; 5:28 lett jellemző, hogy alá lőttem, kicsit maximalista vagyok? Azt nem mondom, hogy megismételtem volna rögtön, de nem is végzett ki. Pedig tkp. kisebb pihenőkkel az egy elég erős 4800 m. (Megint láttam sünt és nem egyértelműen szimpatikus kutyákat)
b) Tempófutás. Itt is klappolt a dolog, de a közepén úgy éreztem, hogy a teljes 8 km-en nem biztos, hogy fog menni az 5:10/km, így beleerősítettem. Túlságosan is, így a végére már lassítva is gyorsabbat futottam az előírtnál (na, nem sokkal 19 mp-cel). Viszont a picit hektikus tempó miatt, ez talán még fárasztóbb volt, mint egyenletesen, így azt mondanám, hogy ezt az edzést elfutottam.
c) Talán még az előző futás miatt, talán azért mert kemény tervet csinálok, de nem akaródzott beindulni a lábam. Sebaj, gondoltam 20 km vár rám (mint minden hosszún 5:40/km-es tempóban) és majd a vége felé derül ki, hogy csak nem melegedtem be, vagy tényleg fáradt vagyok. A végig ott lebegett a szemem előtt, hogy nem átallok lassabban futni, ha gondjaim vannak. Voltak is. Nem nagyon súlyosak, de egyáltalán nem ment a könnyed futás, és már féltávnál kezdődött a lábaim elmerevedése, ami múltkor a 16 km-en 15-nél. Szerencsére nem olyan vészesen. Azért így azt kell mondjam, hogy kemény edzés volt. A közepén úgy gondoltam, hogy most hagyom is magam kicsúszni az eredeti tervből, de aztán a vége felé már újra ment a dolog, így a pici kicsúszást is visszahoztam. Az időterv szerint 20 x 5:40 = 1:53:20 lett volna a vége, azonban a pályán volt összesen kb. 90 m szint (nem tűnik soknak, de azért megérezhető), és így az időm (1:58:34), amely 5:14-gyel rosszabb, tkp. még belefér tempóban (ha 100 m szint = 1 km sík). Mindegy nem görcsölök a dolgon. Nem tudtam mennyire leszek fáradt. De az a jó hír, hogy egy fél nappal utána, már futkározni van kedvem és erőm, azt hiszem ennél jobb jel nincs. Egyelőre marad az 5:40/km, de folyamatos megfigyelés alatt tartva. (Ezúttal egy eredménytelenül sétáltatott 7-8 fős, nagyon aranyos kutyákból álló kutyafalka jelentette az állatvilággal való találkát, játszottak volna velem, de sajnos futnom kellett tovább. Egy rövid simogatásra maradt idő, melyet egy rőt kutyán alkalmaztam, azt kell mondjam, elég sprőd volt a szőre, de legalább viszonylag tisztának tűnt. Volt köztül zsemleszínű kutya is, az is jött volna, de a gazdák nem hagyták futni, pedig egy darabon elvittem volna.)
Persze ismét egy kemény hét következik, az eddig legerősebb: Mind a 11 km-es tempófutás, mind a 21 km-es nem lazsálós komoly kihívásnak néz ki. A negyedik hét lesz majd a pihisebb.
Hajrá!