3 hozzászólásHű de régen nem írtam ide semmit. És ezt végig tudtam. Nem felejtettem ám el!
Az elmúlt pár hónapban nem volt túl sok időm, de a futásra igyekeztem időt szakítani, ha talán kevesebb is jutott, mint korábban, de jutott. Viszont az olyan futáskörüli dolgokra, mint a futásról olvasás, pláne írás, nem szántam időt, inkább futottam az ügyben. Kedvenc Futóbolond fórumomat pár napja kezdtem visszaolvasni, ott november közepén maradtam le. Itt pedig október közepén jelentkeztem, egy kemény, de nagyon szép emléket jelentő Budai Kilátok beszámolóval.
A régmúltat nem elemzem, de hogy mindenki újra képben legyen: 2007 elején kezdtem futni. 2008 októberében egyértelműen elhatároztam, hogy egy év múlva ott leszek a Budapest Maraton rajtjában, és a hátra lévő egy évet főleg a maratonra készülés jegyében töltöm. Nem dolgoztam ki teljes évre szóló edzéstervet, mert egy egész évet nem tudok/akarok tervszerűen lefutni. Inkább hónapokra, időszakokra osztottam föl az előttem álló időt:
- október - keményebb felkészülés, a végén a Tudás Útja félmaraton
- november és december - lazázás, motivációgyűjtés
- január - kmgyűjtés
- február, március - komolyabb felkészülés a Prágai Félmaratonra
- április - a keményebb időszak folytatódik: Vivicittá, Hegyvidék félmaraton
- május - lazább időszak, úszás, bringa
- ??? - nyáron triatlon, a felkészülés végső fázisai, még nem tudom, hogy pontosan hogyan
Azonban nem minden a tervek szerint alakult.
Az október kiválóan sikerült. Futóéletem eddigi leghosszabb hónapja, 11 futás 126,5 lefutott km, benne a komoly kihívást jelentő Budai Kilátók tt. Nov. 1-én egy erőlködés nélküli 24:48-as Szigetfutás mutatta (PB 24:27), hogy jól állok. A tervezett félmaraton előtt már éppen lazítani kezdtem, (bár azt is tervezgettem, hogy talán az éves 1000 km sem álom) amikor egy egészen lassú kocogós 12 km-es futáson, sík aszfalton hirtelen azt éreztem, hogy mintha 2 lépéssel korábban kiment volna a bokám. Ilyen bicsaklás nem történt, de az érzés megvolt: enyhe fájdalom, dagadás, de semmi vészes. Végigfutottam a hátralévő edzésadagot, és még próbálgattam egy picit, de nem volt jó, másnap is dagadt és picit fájt. Azonnal döntöttem, és erősen úgy gondolom, hogy helyesen: kihagytam a félmaratont és leálltam az edzéssel, csak nagyon óvatosan újrakezdve. Semmi vészes nem történt, és nem is fájt nagyon, de nem volt hova erőltetnem. 11 hónappal a maraton előtt simán ki lehet hagyni több hetet, vagy el lehet mélyíteni a dolgot, ezzel akár tönkretenni az egész évet. Az előbbit választottam. Sosem derül ki, hogy mi történt volna, ha mást teszek, de egyáltalán nem bánom. Azért sajnáltam, mert az előző havi km-szám nagyon jól esett, szívesen vittem volna tovább a lendületet, és a félmaratonra is kíváncsi lettem volna.
Két hét teljes leállás után futottam 4 km-et, minden rendben volt, még egy hét után 6 km-rel próbálkoztam: sikerrel. Vártam még pár napot, és gyógyultnak jelöltem magam. November így sajnos 27,3 km lett. Azaz egy százassal kevesebb, mint az előző! :) Decemberben lazítani szerettem volna, de az évvégét két jó futással zártam: egy igen hűvös 29-ei HHH + Csúcs-hegy körrel baráti körben. Majd, mivel 791,7-en állt ekkor a számláló, így Szilveszter napján elmentem este fél 7-kor egy kellemes 1 órás 10 km-re. Jópofa volt, már ment a tűzijátékozás, nekem pedig meglett a 801,7 éves km. (december: 60,3 km)
Nem nagy előrelépés a 2007-es, elsőéves 742,1 km-hez, de folyamatos fejlődés volt, és egyre több hosszabb futás. Még 2007 nov.-ben volt meg az első félmaraton. 2008-ban kettő is volt (ebből egyik a Hegyvidék, ami nehezebb, mint egy átlag fm., a másik pedig előző este derült, mert egy havertól kapott rajtszámmal indultam), volt még a nem gyenge Budai Kilátók, és a halálos kimerülést hozó 30-assal (30,6 km), amellyel újabb lélektani határon is átléptem.
A triatlonos km-ek sajnos nem gyűltek úgy, mint szerettem volna. Kitaláltam még régebben egyfajta számítást, amivel az éveket összevetem (tudom csalóka több szempontból is, de azért valamire jó). A számítás egyszerű: mindent futó km-re (fkm) számítok át. (A munkábajáró bringázást nem számolom, csak az edzést. Azért kevesebb lent az éves futás, mert itt a triatlont külön írtam.) Az átszámítás:
4 bringa km = 1 futó km
1/4 uszó km = 1 futó km
2007-ben
- Úsztam 44,5 km-t
- Bringáztam 286,9 km-t
- Futottam 732,1 km-t
- És két sprint triatlonversenyen mentem még: 1,25 + 44,5 + 10 km-t
- Ez összesen: 1008 fkm
2008-ban
- Úsztam 27,4 km-t
- Bringáztam 132 km-t
- Futottam 786,7 km-t
- És három sprint triatlonversenyen mentem még: 2,25 + 69,7 + 15 km-t
- Ez összesen: 968,2 fkm
Azaz triatlonos szemszögből nem valami fényes év. Sőt. :( Bár, ha azt vesszük, hogy futok, akkor az a minimális keresztedzés csak hab a tortán.
Az új év nem kezdődött rózsásan. Folyton meghűlés különböző vállfajai gyötörtek, rohadt hideg volt, szennyezett levegő, és bizony kedvem sem nagyon volt futni. A betegséget sajnáltam, de az egészséges időszakokban sem akartam magamhoz túl szigorú lenni: kell még a lelkierő és a fegyelem az utolsó félévben.
Így aztán január 20 km-t és 3 futást hozott, ennél rövidebb csak egyetlen egy rövidebb hónapom volt, 2007 decemberében, amikor deklaráltan pihentem. Azért így sem volt eredménytelen. Egy -8 fokban elkövetett futás alkalmával megjavítottam a 6 km-es alapkörömön a PB-met. Itt nem szoktam nyomni, így nem kirívóan jó a 29:24, de azért jól esett, hogy ilyen időben is tudok szaladni. Februárban próbáltam csökkenteni a zavaró tényezőket, de a betegség, hideg, légszennyezés, kedvhiány négyes azért megint visszafogott. Viszont próbáltam fegyelmezettebben előrehaladni, így a már vállalható 69,2 km lett a hóvégi mérleg.
Február második felében, ahogy visszarázódtam az edzésbe, elkészítettem egy rövidebb edzéstervet, amely szerint tudatosabban készülök a Prágai Félmaratonra, a Vivicittára és a Hegyvidék Félmaratonra. Úgy döntöttem, hogy nem választom ki egyiket sem célversenynek, hanem mind a hármat megpróbálom jó szinten teljesíteni, és ezzel megalapozni az őszi maratont. (Majdnem félmaratont írtam, szokni kell még!) A tervet nem tartom be szigorúan, de a heti 3 futást igyekszem néha 4-re kiegészíteni.
És el is érkeztünk a mába. 12 nap volt hátra Prágáig, amikor tegnapelőtt az idei év leghosszabb futás jött el: 18 km. Nem volt se nagyon könnyű, se vészes. Biztató! 16-ára így 72,7 km-en állok a hónapban, amely egy igen erős márciust sejtet. Szomorú hír, hogy nem lesz Hegyvidék fm.. Az én dolgomat annyiban ez egyszerűsíti, hogy Prága után van 3 hetem a Vivicittáig, és a tavasz célok azzal véget is érnek. Ezt a 3 hetet a gyorsítással fogom tölteni, kíváncsi vagyok mit tudok magamból kihozni majd a 12 km-en (PB 59:40). Prágában pedig megpróbálom a 2007 novemberben, Siófokon +1 fokban futott 1:59:19-et azért megjavítani, ha nem is volt célverseny. Ennek érdekében azt tervezem, hogy szokásomtól és ízlésemtől eltérően beállok az 1:50-es iramfutó környékére, aztán majd meglátjuk.
Nézzük a jövőt. A maratonhoz kiszemeltem egy edzéstervet (FIRST) nem szokványos, de úgy érzem nekem tetszeni fog, ha túl durva, akkor legfeljebb felhagyok vele. Lényege, hogy csak heti 3 futás van (+2 keresztedzés), de azok kemények, tempósak. Még nem túl hosszú 16 héttel (+1 nyaralás) számolva is június elejével kezdhetem a terv végrehajtását. Ez a nyári triatlonos szándékaimnak nem tesz jót. De ez a maraton éve.
Tehát így alakul a terv folytatása:
- elmúlt
- elmúlt
- elmúlt
- március - komolyabb felkészülés a Prágai Félmaratonra
- április első fele - gyorsítás a Vivicittáig
- május - lazább időszak, úszás, bringa, tt
- nyár - a maratoni edzéstervem teljesítése, de közben a hosszú futások helyett néha triatlon, edzésnek felfogva
- szeptember - már csak futás
- október - maraton
