Szombat reggel JB-vel autóztunk ki a Börzsönybe. Közel se éreztem jól magam. Reggel megint Aszpirinnel indítottam a fejfájás miatt. Királyréten JB inkább bevárta Lúdtalpékat és velük indult. Nem is baj, gondoltam, mivel ő hajlamos elrohanni az elejét. Jobb lesz nekem egyedül. Óvatosan kezdtem felfelé, csak magamra figyeltem, nehogy elfussam, de a tempó is meg legyen. 56 perc alatt értem fel Nagy Hideghegyre. Azt gondoltam, hogy ez nem rossz, de nem is kell tőle ájuldozni. Csóványoson elfelejtettem órát nézni, mert ott értem utol Tímeáékat. Lefele ereszkedés Tamással nyomtuk tovább. Jól beledőltem a lejtőkbe és sikerült egy haladós tempót felvenni. Uzsonnázgattam közben. Elég jó idővel értem a Vilatihoz. Kis tankolás után tovább indultam. Ekkor 2:03-t mutatott az órám. Számolgattam és úgy láttam, hogy ebből egy igen jó idő kerekedhet. Nem is kell megszakadnom Salgóvárig és 5:30-on belül lehetek a végén. Kicsit vissza is vettem, pihengettem felfelé. Aztán egyszer csak feltűnt egy temető. Még meg is állapítottam, hogy erre nagyon nem emlékszem. Mikor Perőcsény központjában nekiálltam előkotorni az itinert, már nagyon rossz érzéseim voltak. Végül megpillantottam egy túristatáblát és azonnal rájöttem, hogy a piroson bal helyett, jobbra fordultam. És az már nagyon rég volt…

Tökéletesen éreztem, hogy bennem lévő lelkesedés, erő, akarat, szétloccsan alattam az aszfalton. Ennyire még életemben nem kavartam el. 50 perc alatt vonszoltam vissza magam az elágazásig, ahol hibáztam, majd tovább a Salgóvárig. Eszembe se volt folytatni a túrát. Részemről a legrövidebb utat kerestem a kocsimhoz. Rettentően csalódott voltam. Csak azért futottam, hogy ne fázzak. Mikor felértem a pontra kértem egy térképet és leültem a tűz mellé keresni a haza utat. Kb 15 perce sajnálhattam ott magamat, amikor megjelent Csanya és Atosz. Nem is gondolkoztam. Beálltam mögéjük harmadiknak. Kedvem továbbra sem volt a dologhoz, de már túl sok erőm se. Valószínűleg azért kicsit erős volt a kezdés, mert nem tudtam újra felvenni a fordulatot. Csak nagy nehezen értem fel újra Nagy Hideghegyre. Onnan lecsorogni már mindegy volt. 7 órát vacakoltam el, ami csak a táj miatt nem volt el fecsérelt idő. A Börzsöny továbbra is a nagy kedvencem. Egyszerűen gyönyörű. Ez a túra pedig tökéletesen van megszervezve.