(42,75 km/1420m szint, éjszakai teljesítménytúra)
Idén harmadszor, ez már majdnem hazai pálya, sokat segített az új Forerunner 305-ös, ez volt az első komoly bevetése. Kicsit sokat töltöttem azzal, hogy próbálgattam, kapcsolgattam, nézegettem, de hát ki kellett próbálni, amit csak lehetett.
Öten mentünk, a rajt után 200 méterrel nem meglepő módon szétszakadtunk. Oli és Beda Szabolcs elől, én egyedül, a Mira és Szesze hátul. Innen végig egyedül mentem, csak magamra - és az órámra - figyelve. Beállítottam a 176-os felső pulzushatárt, de az első emelkedőn az egysávos-kiugrálós-derékig susnyás-előzgetős részen folyton becsipogott az órám, átkalibráltam 180-ra, ezután nem csipogott többet. Kékesre 1:57-tel értem fel, ez 17 perccel jobb volt mint tavaly. Bár ezt akkor nem tudtam, nem akartam időre menni, nem néztem meg előre a tavalyi részidőket. Az érzés volt a fontos, hogy lássam, mit tudok, felmérőnek szántam Veitsch előtt: Ha 5:30-on belül vagyok és semmi gond, akkor nevezek....
Az emelkedők viszonylag jól mentek, a lejtőkön óvatos voltam, kicsit köves volt ez egy éjszakai száguldozáshoz. 5 kilitől nagyjából elfogyott a mezőny, utána már csak néha bukkant fel ember előttem, Mátrafüredtől azonban becsatlakoztak a rövidtávosok, újra többen lettünk a pályán.
A sástói nagy frissítőnél botor módon nem ettem meg az előre betervezett sót, innen Lajosházáig jött egy holtpont, itt eldöntöttem, hogy az időtől függetlenül nem megyek Veitschbe :-)
Lajosháza után összeszedtem magam, újra ment a futás. Gyöngyössolymoson elmentem a tőlem két méterre levő ellenőrzőpont bejárata mellett, pedig ki is volt táblázva. 5-600 méter után esett le, hogy baj van, visszafordultam, kérdezgettem a túrázókat, hogy hol a pont, ekkor derült ki, hogy többen is benézték, jöttek vissza utánam. Itt, 6 kilivel a cél előtt néztem először a részidőt, el is káromkodtam magam, ekkor láttam, hogy ha itt nem keverek el, 5 órán belül érhettem volna célba.
A vége 5:06:06 lett, a célnál levő sorban állás miatt az évkönyvekbe 5.09 kerül be. Ez is elég volt ahhoz, hogy tegnap én legyek a leggyorsabb teljesítő. Mindez persze csak annak köszönhető, hogy Oliék többször elkavartak, de sebaj, jövőre újra mennem kell, ha el nem is indulok, de legalább veszek egy igazolófüzetet, hogy az unokáimnak mutogathassam majd, hogy egyszer gyorsabb voltam Olinál :-)
Jó kis túra ez, tökéletes éjszakai edzés, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Gratu! Oli megelőzéséhez meg külön is :P :))