Logisztikai problémákkal kezdtem a versenyt, ami magyarul azt jelenti, hogy elbénáztam a dolgokat.

Későn értem ki a rajtba és már nem tudtam kiküldeni a csomagjaimat, a frissítő pontokra. Ez elég érzékenyen érintett, mert nem volt kisérőm, így a váltás ruhákat cipőt terveztem kiküldeni a váltópontokra. Gyors átértékelést követően csak egy hosszúujjú dryfit pólót, 2 pár zoknit, calciumot, géleket, krémet meg még néhány apró dolgot szórtam egy zacskóba ás úgy gondoltam azt elviszem magammal, esetleg valakire majd rábízhatom. A nagy sietségben a széldzsekim kimaradt, amit később nagyon hiányoltam.

Eldördült a rajtduda és ideális futóidőben nekiindultunk a Balaton megkerülésének.

Készítettem időtervet és szerettem volna 27 és 29 óra között beérni. Egyúttal azt is megtárgyaltam magammal, hogy csak addig futok amíg reális esélyem van maradandó sérülés nélkül a szintidőn belül beérni.

Kényelmes tempóban kezdtem nem akartam elrohanni az elejét. Úgy éreztem jó erőben vagyok a magammal cipelt csomag nem akadályozott. Az egyik kisérőautóból még egy nagy hátizsákot is felajánlottak, hátha kell egy kis nehezítés. Szóval jó hangulatban fogytak a kilométerek.

Dörgicse előtt összetalálkoztam Istvánnal és ettől kezdve az ő bringás kisérője Kenéz vitte a csomagomat. Ez hála Kenéznek, azért nagy könnyítés volt.

Az volt az elképzelésem, hogy kezdettől fogva 10 km futás után 10 percet gyalogolok. Ezt csak az első 40 km-en tartottam.

Dörgicse 19,4 km 113.08  a tervezett 138 percnél gyorsabbra sikerült, de jól éreztem magam.

Kezdett egyre jobban borulni és a szél is feltámadt, majd Káptalantótinál szemerkélni kezdett az eső.

Nemesgulács 42,6 km 273.55 a tervezett idő 307 perc volt. Ettem, ittam és gondolkoztam rajta, hogy felveszem a hosszúujjút, de aztán mégsem.

Nemesgulácsot elhagyva már szakadó esőben futottunk, ami nem zavart nagyon, inkább az hogy elég hideg szél volt. Amíg futottam nem is volt semmi probléma, de a frissítőpontoknál 1-2 perc alatt is szabályosan vacogott a fogam. Sajnos Istvánék később indultak Nemesgulácsról így a ruhám mögöttem volt. Majd Keszthelyen bevárom őket gondoltam.

Keszthely 69,5 km 466.48 a tervezett idő 498.00.

Nagyon jól esett mindenhol a frissítőpontokon a rendezők kedvessége.

Keszthelyen leültettek hozták a meleg levest, kiszolgáltak. Evés ivás után szerencsére csak 5 percet kellett Istvánékra várni. Utána gyors zoknicsere (rámfért volna egy cipőcsere is, hogy ne a vizes cipőbe kelljen visszabújni, mert közben elállt az eső, de hát aki béna szenvedjen). A rövid póló alá felvettem a hosszút is.

Indulás tovább. A sok pihenés után kicsit nehezen vettem fel a ritmust, de aztán jó tempóban haladtam.

Nagyon kellemes meglepetés volt Máriafürdőn a Viktor borház teraszán a meleg étel. Ettem is egy nagy tál sajtos, paradicsom szószos tésztát.

A jobb lábamon a második ujjamat eléggé fájlaltam és nem véletlen, mert egy termetes vízhólyag nőtt rajta. Szerencsére az időközben megérkező Kenéznek volt tűje cérnája, így kiszúrtam a vízhólyagot és cérnát fűztem bele. Úgy tűnt jó megoldás.

Máriafürdő 86,5 km 692.18 tervezett idő 628.00. Belassultam a frissítő pontokon töltött pihenéseknek köszönhetően. Kezdett sötétedni és természetesen lámpám sem volt. A kerékpárutak meg nem arról híresek, hogy ki vannak világítva. Sikerült is egy sötét részen valamibe beleütköznöm ami aztán jó nagy foltot hagyott a lábszáramon. Egyre hűvösebb kezdett lenni. Elviseltem volna a széldzsekimet.

Balatonboglár 111,8 km 857.32 Tervezett idő: 811.00. Sikerült faragnom a lemaradásból.

Bőven időben vagyok gondoltam ezért engedélyeztem egy kis pihenést. Ettem meleg levest, tésztát, alkoholmentes sört ittam Aztán indultam tovább. Még mindig elég jó erőben éreztem magam, csak időnként vacogott a fogam. 5-6 km lefutása után viszont egyre jobban elálmosodtam, de annyira, hogy menetközben másodpercekre bealudtam és összevissza csalinkáztam az úton.

Balatonföldvár 131,2 km 1066.26 - tervezett idő 967.00. Habár éreztem, hogy fáradok még mindig bőven volt időm a hátra lévő táv leküzdésére. Néhányan a füvön fekve vagy egy széken ülve pihentek. Úgy döntöttem, hogy alszom 20 percet.

Kerítettek nekem egy karton dobozt, amit a földre fektettem, a lábamat meg betakartam a csere pólómmal. Kinyújtóztam és abban a pillanatban már aludtam is. Arra riadtam fel, hogy finoman ébresztenek, letelt a 20 perc. Elindultam, de 30 m után visszafordultam, mert a bal cipőmben valami kavicsot éreztem a talpam közepén. Lekaptam a cipőimet és rögtön zoknit is cseréltem. A talpam közepét nem kavics, hanem egy kb 100 forintos nagyságú vízhólyag irritálta.. Tovább kell menni, ez még elviselhető dolog. Gyalogolni kezdtem, majd ahogy bemelegedtem futni. Néhány kilométer után valami kattogni kezdett a jobb térdemben futás közben. Gyaloglásnál elmúlt. Futottam amíg elő nem jött a kattogás, aztán 20-25 lépés gyalog, majd újra futás. Szántód 134,9 km. Gyerünk tovább. Egyre kevesebb a futás egyre több a gyaloglás.

Gyaloglás közben átgondoltam a helyzetet.

Az állapotom: kimerültem, mindkét lábamon vízhólyagok amik most még elviselhetőek. A jobb térdem viszont egyre aggasztóbb. Lehet, hogy nagy erőfeszítések árán be tudnék vánszorogni szintidőn belül a célba, de mi értelme kenne. Én lefutni szerettem volna a 212 km-t nem levánszorogni.

Most 139 km-re volt erőm, és még csak gyorsan gyógyuló sérüléseim vannak Itt kell abbahagyni.

Zamárdiba érve 139 km.nél Kb. 6 óra előtt néhány perccel befejeztem a versenyt.

Az egyik pontőr nagyon kedves volt és kocsival visszavitt Szántódra, ahonnan át tudtam kompozni Tihanyba a kocsimhoz.

¾ 9 órakor már a forró zuhany alatt álltam és nagyon örültem, hogy sikerült életem eddigi leghosszabb távját 139 km-t lefutni.

 

Jó verseny volt, jó rendezés. Valószínűleg még valamikor újra megpróbálkozom vele.

Egyelőre pihenés.