Túl vagyok rajta. Most irtózatosan fáj mindenem, úgy közlekedek mint egy 70éves, de megcsináltam. Most már in is ott szereplek valahol a finisher lista alján mint 1x es Ironman. :)
Először is a szállásról: (ez itt a reklám helye, mert annyira jó volt)
Kaszón szálltunk meg a Kaszó Erdőgazdaság Zrt Üdülőcentrumában. Kicsit izgatott voltam, mert elég borsosnak igérkezett a szállás, de viszont a kiszolgálás, a személyzet lelkesedése előtt maximális tisztelet. Ilyen habitusú emberek kellenek a vendéglátóiparba, akik valóban érdeklődnek a vendégek felől. A hely maga csodálatos. Az erdő kellős közepén van, olyan csend van amit talán még soha életemben nem "hallottam" . Egy nyomsávos út vezet be, itt érzi az ember, hogy az erdő otthonában van, az állatok birodalmában. A szálló hangulatos, kissé szocreál de a szó pozitív értelmében, nem gagyi. Igazi 70-80as évekbeli a berendezés, de nagyon minőségi. Ajánlom mindenkinek. Ja és még volt egy kis csavar a szállás körül, így végül a lefoglalt tetőtéri szobánk helyett az egy kategóriával magasabb szobát kaptuk.
A verseny:
Csütörtökön mentünk le, ez utóbb jó döntésnek bizonyult, kellően ki tudtam magam pihenni és még volt egy teljes napom a nagy verseny előtt. Az expo nagyon jó volt, jól bevásároltunk "jó expó látogatóhoz" illően. Majd felvettem a rajtcsomagomat, kicsit még nézelődtünk, aztán ebédeltünk egyet a fogadó éttermében. Délután visszagurultunk Atádra a megnyitóra, nagyon emelkedett hangulatú volt az egész első alkalommal különösen lelkesítő volt. A megnyitó után visszautaztunk a szállásra, mindent szépen elrendeztem, összecsomagoltam, hogy a másnapi korai keléskor már ne kelljen semmivel se foglalkoznom.
Valószínűleg az egyik legkorábban kelő versenyző lehettem, mert már 4óra 5 perckor csörgött az óra, 4:15re kihámoztasm magam az ágyból, majd irtózatos tempóval fél 5után kevéssel már Atád felé szeltük a kmeket. Hamar odaértünk leparkoltam a sportcsarnoknál és felszálltam a buszra, a bringát meg leadtam. A párom addig durmolt az autóban egyet. :) A verseny egyik legkellemetlenebb része volt ez a buszutazás, egyébként is sérülékeny ilyenkor az ember idegrendszere és bizony ilyen kis helyre összezárva 60 szájszagú egoista ironman és ironman jelölt szóval nem volt jó. Volt egy két barom, aki össze-vissza adta a jótanácsokat és hagosan beszélgettek hogy hú ez már 5 éve így van, de most meg miért nem úgy stbstb.. elképzelhetitek a helyzetet. Jövőre máshogy kell Gyékényesre jutnom. De mindegy megérkeztem, ettem ittam egyet, majd bedepóztam. Ismerősöket nem láttam, mindenki el volt foglalva a maga dolgával, én is elrendezgettem a cuccaim, majd szokásomhoz híven végigvizslattam a depóban a kerékpárparkot. lyenkor lehet csemegézni, mindenféle klassz bringát felszerelést lehet látni (idén a prímet egy Ceepo Viper gép vitte) Egyik külföldi versenyzőé volt. Utána elkezdődött a zenei "program" mindenki a versenyre hangolódott, volt aki sírt is. Akinek volt neoprén ruhája az mihamarabb belecsomagolta magát, köztük én is. Tempóztam 2-300m-t a tóban. A rajt ágyúdörennésre indult, nem tolakodtam inkább igyekeztem a szélén menni, nem ezen az 1-2 percen múlik alapon. Az első kör eseménytelenül telt, próbáltam feldolgozni milyen hosszú lesz ez a nap és hogy egyáltalán itt vagyok. A mezőny hamar megnyúlt, kialakultak kisebb nagyonn bolyok, felúszni nem akartam megragadtam inkább az egyikben és egy jó kis farvízen teljesítettem az első számot. Reálisan nézve ebben az úszásban kb 3perc maradt benne, plusz kb 30 másodperc a rajtnál.
A depóban nem sokat tököltem, gyorsan felhúztam egy zoknit és karmelegítőt vettem pluszba a szokásos felszerelésen kívül. Bringán jöttek a már egyéb versenyekről jól ismert arcok és mentek is. Az első néhány km eseménytelenül telt, felvettem egy 33as utazótempót, igyekeztem nem sietni. (valaki azt mondta hogy a 33as utazótempó garantája a kb 30as átlagot. Csodaszép helyeken mentünk, néha már már azt hittem egy jó kis túrán vagyok inkább. A 61es főútra kiérve azonnal megugrott a tempó és az átlagsebesség is, itt ritkán mutatott 35nél kevesebbet a km óra. Az átlagom is beállt 33körülre ennek köszönhetően. Az első komolyabb holtpont olyan 70km körül ért el, szerencsére viszonylag könnyen átlendültem rajta, köszönhetően annak, hogy beérkeztünk Atádra és jött a 3db Y . A legemlékezetesebb része a távnak az Ötvöskónyi-Beleg szakasz volt. Egyrészt az irózatos szembeszél miatt nagyon gyötrelmes volt a visszafelé rész, másrészt a helyi "nem feleslegesen születettek" magatartása. Elképesztő és egyben egy sajátos bájt is kölcsönöznek a versenynek ezek az "elemek" nincs még egy ilyen verseny az biztos. A következő holtpont olyan 120 körül ért utól, akkor azén gyorsan átlendültem, mondván az időm jó és megvan a bringa 2/3a is. A frissítésem végig remekül működött, azt hiszem ezt elsőre sikerült jól eltalálni. Végül eltelt a bringa is. Bringán nagyon kihajtottam magam, itt mindent kiadtam magamból. Talán a szemebeszeles szakaszokat kellett volna erősebben nyomni. Az meg erő és edzés nélkül nehéz. Nameg a pálya sem kedvezett nekem, itt az Alföldön egy db emelkedő nincs.
A 2. depózás már picit hosszabb lett, pisiltem is egyet, gyors zoknicsere és cipőfelhúzás után nekiálltam a futásnak. Az első kör tapogatozó volt, körbejártam a pályát, majd elkezdődött a végső csata a teljesítésért. Szépen fogytak a körök, a 7.ig minden rendben ment, 2körönként ettem egy zselét illetve a frissítőpontokon vizet és dinnyét ettem. Aztán a 7. körtől a szalagjaim kezdték felmondani a szolgálatot. Majd vigyázzba állt a lábam is, nem bírtam behajlítani őket. Néha bele is sétáltam illetve nyújtogattam. Onnantól kezdve ppedig szinte minden méterért nagy harcot kellett vívni. Fejben nagyon ott voltam, az agyam vitt volna előre, frissítéssel is jó voltam nem volt semmi görcs semmi szédelgés, egyszerűen izületileg elfáradtam. A végén már vízionáltam magam előtt a célkaput és hogy haladok át rajta. :) A 10. körben megettem az utolsó zselét is, a 11. körre pedig mindent befaltam ami maradt. A 11. kör már nagyon nehezen ment, az idő is lehűlt, érződött hogy ebből vihar lesz. Amennyire tudtam szaporázni kezdtem a lábaim és végül 12:05 ös idővel átszakítottam a célszalagot. Hihetetlen élmény volt, ez megfizetehetetlen.
Megkaptam a befutóérmem és a pólóm, majd jött a feketeleves. Az izmaim továbbra is termelték a hőt, sőt szinte ontották, a levegő pedig nagyon lehűlt, be is következett a remegőroham, a hipertermia rögtön az orvosi sátorban találtam magam, miután egy erős kéz tulajdonosa szólt hogy ne a masszázs felé menjek hanem a másik irányba. Itt aztán becsavartak és kb fél órát pihentem mire az izmaim megnyugodtak. Ekkorra már javában szakadt az eső irtózatosan hideg volt, nagyon sajnáltam a mezőny végét, akik telibekapták a vihart. Egyre rosszabb állapotú emberek érkeztek be a sátorba így én is átadtam a helyemet és elvánszorogtam legyúratni magam. Hihetetlenül fáj(t) mindenem, alig tudtam átöltözni. A verseny utáni formaságokat gyorsan letudtam és este 10 körül már Kaszó felé robogtunk. A szálláson vettem egy forró fürdőt és lefeküdtem a "leghosszabb nap" után. Ezen jövőre? változtatnom kell, mármint hogy több és meleg befutóruhám legyen, ami lehetőleg vízálló is legyen.
Köszönetet mondok a családomnak külön kiemelve a párom nikola3 odaadó segítését, nélküle nem sikerült volna a teljesítés. Nem tudom ha kicsit melegebb lett volna, milyen időre lettem volna képes, hidegben nem vagyok valami jó, de most mindent kiadtam magamból. A következő cél pedig nem lehet más, mint a 12órán belülre kerülés..