Az egész még 2 hete kezdődött, nevezetesen kaptam erre a hétre egy egész hetet szabadságnak. Örültem mint majom a farkának, gondoltam a hétre úgyis jó időt igértek, csinálok én is egy nem melegégövi, de edzőtábor félét, a tervek szerint minden nap mentem volna tekerni minimum 50 eket, lett volna benne egy hosszú Balaton-felvidék etap is. Aztán szombaton jött a feketeleves, 38és fél fokos láz képében. Konkrétan az egész szünetemet végigfeküdtem küzdve az influenzával. Leadtam vagy 4kgot, étvágyam sem volt egész héten. Mára már a láz lement, sőt egész jól vagyok a hét elejei állapothoz képest, de hogy ilyen balszerencsém legyen, hogy a szabim is így menjen el.. dühítő. Ráadásul olyan gyengének is érzem magam mintha eddig a szezonban egy métert nem mentem volna. A -4kgnak hála leapadtak szépen az izmaim is. :(
Lehet majd elöről kezdeni megint. Ez van.
Nem könnyű elfogadni, hogy időnként újra és újra kell kezdeni az alapozást. Ugyanez volt nekem december elején, mikor becsípődött a hátam, aztán most két hete, mikor kidőltem megfázás miatt. De valahogy mégis úgy érzem, hogy mindkét sérülés a lehető legjobbkor jött.
HAJRÁ!!!