Nem gondoltam volna a verseny elött három héttel, hogy félmaratont fogok futni. Úgy terveztem, hogy ebben az évben alig futok, de valahogy mégis sokkal jobban ment a hosszú futás, mint a gyorsulás. Három héttel a Nike elött kitaláltam, hogy félmaratont fogok futni. Anita küldött egy edzéstervet, amit nem sikerült végig csinálni, de ha elhatároztam, hogy félmaraton akkor legyen is az! Nekem ez volt a második, ami sokkal jobb volt, mint a tavalyi, mert arra egyáltalán nem készültem. Azt mondják, hogy ki kell aludni magunkat a verseny elött. Sajnos ez nem sikerült, mert nagyon izgulós vagyok. Hajnali 2-kor sikerült elaludni, addig szegény Bálintot hívtam telefonon, hogy nem tudok aludni és mit csináljak. Aztán nagy izgulásomban elaludtam!:) Az autópályán, egyik pihenőhelyen összetalálkoztunk Anitáékkal és Editékkel, jó volt látni őket, mert a rajt elött itt láttuk egymást utoljára. A versenyen szerintem tökéletes idő volt, például 5 kilóméternél, mert a híd alatt olyan jól fúj a szél! Körülbelül ott láttam meg a Szilviéket is, ami újabb bíztatás volt. Gondoltam majd a váltópontnál megállok kicsit és sétálok, az idő nekem úgyis mindegy, de nem fáradtam el, 15-nél sem meg 18-nál sem.(Ahol újra láttam a Szilviéket,Köszi a bíztatást!!!)Ez nekem nagy dolog, hogy nem álltam meg.:) Most jöttem rá, hogy mennyire sokat segítenek ezek a színes italok, tök jól lehet tőlük haladni. De a banán nem tetszik, ragad tőle az ember keze!:) 20 kilóméternél ránéztem az órámra, és annyira megörültem az időnek, hogy végig mosolyogtam az utolsó kilómétert, aki csak rámnézett vigyorogtam rá. Hatalmas mosollyal be a célba...a cél után egy lépéssel pedig rosszul lettem, és hánytam.Oda akartak támogatni a mentőhöz, de mondtam, hogy semmi bajom.Én néjha ígyfutok be, hogy nem kapok levegőt, és nagyon köhögök. Hát most legalább megkönnyebbültem.:))) Egy hatalmas ugrás! Mert sikerült a szintidőn belül negyed órával. Ez fél órával jobb, mint a tervezett időm. Sajnos nem vagyok tisztában azzal, hogy mire vagyok képes. Tavaly 15 perccel rosszabbat futottam, remélem jövőre is sikerül 15 percet javítani;) Annyira jó, hogy ott van az a sok bíztató ember, ez rengeteget számít. Meg a jó hangulat, a jó útvonal, ami szerintem jobb volt, mint tavaly. Akkor végig kísért a Bálint, most nem lehetett ott sajnos. De megígérem, hogy nem fogok ennyit izgulni egy verseny elött, úgy gondolom ez változik minél többet futok, aztán remélem, hogy ezek az idők egyre jobbak lesznek.:) Nike után spagettiparty, ma pedig nehéz és fájós lábak. Akkor milyen lehet egy igazi maraton? Remélem megtudom egyszer, ha már kinövöm a félmaratonokat:)