Már tavaly kitaláltam idénre, aztán ez lett volna az idei nyaralásom. Aztán kenutúra került a képbe, az elmaradt, aztán Bökivel kitaláltuk, hogy biciklizzünk valamerre a 4 napban, aztán menjünk a Balcsira. Végülis, mindig az első ötlet a legjobb.
A logisztikával rögtön az elején gond adódott, Böki sátrazni akart volna (az én beázós sátrammal), de csomagtartó híján egyöntetűen leszavaztam az ötletet. Ő meg beletörődött. Na, majd én jól találok szállást, oszt jó lesz nekünk. Hát jól nem találtam, csak utolsó napra, így biztonság kedvéért bepakoltuk a hálózsákokat is. De minek?
Csütörtök hajnalban indultunk, végigküzdöttük magunkat a virágkarneválra igyekvők tömegén, és a láncom már leesett egyszer mielőtt az állomásra értünk volna. Félálomban megvettük a jegyeket, aztán feltuszkoltuk a bicikliket a kerékpárszállító vagonba.
Elbeszélgettünk kicsit a kalauzzal (aki rágyújtott a dohányozni tilos tábla alatt), aztán Böki résztávozott kicsit a vagonban. A Balaton parton elkezdtünk nézelődni kifelé, jöttek a jó kis UB-s emlékek. Aztán 6 óra zötykölődés után leszálltunk Balatonfüreden.
Böki 500 m tekerés után eltévedt (a bicikliút helyett a 71-esen kötöttünk ki), aztán a helyes út megtalálása után irány Tihany.
B: Bemegyünk Tihanyba?
Y: Hááááátt...
B: Bemegyünk!
(5 perc tekerés után)
Y: Te Büki, te nem gondolod komolyan, hogy bemegyünk a Belső tóhoz? Én nem akarok felmenni azon az emelkedőn!
B: Dehogynem akarsz!
Y: De én... de én... nem bírok ott feltekerni! 2 éve sem ment! Nem akarom! Bökiiiii, váááárj meeeeg !
Itt Yu fogja magát, lecseréli a biciklis cipőt szandálra, Böki röhögése közepette, innentől a bringás cipő a hátizsákra csatolva utazik 4 napig. (Eredmény: csíkosra sült lábfej. )
Aztán csak sikerül feltekerni a hegyre, és be a Belső tóhoz. Kicsit kihalt a versenyközpont nélkül...
Aztán indulás tovább az északi parton, a bicikliúton. Nos, az északi part még véletlen sem sík. De sebaj, lassan megszokom az emelkedőket. Bökit kb. félóránként bosszantom azzal, hogy mikor és hol fogunk enni végre, mert nekem bizony lassan korog a hasam. Hiába mondtam, hogy csak azért van, mert félek, hogy ha eléheznék, mi történne vele egyedül.
Másik kedvenc téma a szállás volt. Hát hiába, én nyugtalankodtam, csak szerettem volna éjszaka fedett helyen aludni. (Ellentétben Bökivel, aki minden áron a szabad ég alatt hálózsákban megoldást részesítette volna előnyben.)
Közben megálltunk egy ABC-nél, ahol is szóltam Bökinek, hogy segítsen már, összeakadt a hátizsák az övtáskával, nem tudom levenni. Persze hogy nem, ha nem kapcsolom ki a hevedert.
Később Böki "talált" pár barackot az út mellett, segítettünk (volna) biciklit pumpálni egy defektes sporttássnak, ha elsőre sikerül(t volna) rendesen megszerelni a pumpát.
Nemesgulácson még átgurultunk, aztán Badacsonytördemicen szálláskeresésbe kezdtünk. A második helyen szerencsénk volt, kaptunk kiadó szobát.
Este begurultunk még biciklivel Badacsonyba, megtömtük végre a bendőnket, meghallgattuk Nagy Ferót, aztán visszakapaszkodtunk a szállásra, megittuk az üveg bort (ne cipelje szegény Böki másnap) és szunya. Sikerültt vagy 10 órát aludnunk.
Péntek reggel 10 körül indultunk Tördemicről. Badacsonyban reggeli egy padon, és mivel nem akartam a nyakamba önteni az egészet, kulacsból ittam a tejet. Keszthelyen kicsit ücsörögtünk a parkban, szőlőt ettünk, egyszercsak nézem, né má, valami van a szandálom elején, olyan, mint a madárszar. Nem csak olyan, az is volt.
Kicsit odébb bementünk fagyizni egy presszóba, na fagyi az nem volt, de cserébe mellette a szabadstrandon leheveredtünk a fűbe és aludtunk egy órácskát. Közben pár kullancs beámadott bennünket (szerencsére nem másztak belénk), úgyhogy innentől még kevesebb kedvem volt a szabad ég alatt éjszakázni, mint előtte.
Utána megálltunk mégegyszer Balcsit fényképezni, aztán Máriafürdőn palacsintázni-inni, abban az étteremben, ahol az UB-n tésztát adtak. Fenyvesen egyszer csak csörög a telefonom: Judit, akkor jönnek? - Kik? Hova? Mivan? Kiderült, hogy 2 héttel korábban sikeresen foglaltam szállást Fonyódon, holott emailben az a visszaigazolás jött, hogy teltház van. Bökiiii, van szállásunk. És Böki arcán a "kitörő öröm", hogy már megint nem alhat hálózsákban. Aztán a következő sokk: a szállás a hegyen van. 70 km biciklizés után a fenének volt kedve feltekerni a hegyre, de felmentünk, fel ám! Persze megkaptam, hogy soha többé nem foglalhatok szállást. Tartott ez mindaddig, míg el nem indultunk vacsorázni a partra, és le nem néztünk a hegyről. Gyerekek, az valami csoda volt!
Visszafelé a naplementét is megnéztük fentről, és Böki felhívta a fonyódi naplemente mániás Galoppot, hogy mindezt elújságolja neki.
Este megittuk a frissen beszerzett bor egyik felét (a reggel még tejivós kulacsból) és eltettük magunkat reggelig.
Szombaton ismét későn keltünk, és örömmel konstatáltuk, hogy a napi etap a hegyről legurulással kezdődik. Persze én nem mertem ezerrel leszáguldani (főleg mivel tudtam, hogy van 2 éles kanyar, aho nem árt, ha meg tudok állni), úgyhogy Bökit előreengedtem, hadd robogjon, és majd találkozunk len a benzinkútnál.
Na, pillanatokon belül kiderült, hogy engem 5 percre sem szabad magamra hagyni, mert a 2. kanyart sikeresen elnéztem, és a végén fogalmam sem volt, hol vagyok. A bicikliút megvolt, úgyhogy felhívtam Bökit, hogy jövök, csak más irányból, várjon meg a kútnál.
Fonyódon ismét degeszre tömtük magunkat reggelivel, amitől aztán alig bírtunk utána tekerni. Vettünk egy lottót is, este kiderült, hogy 3 találatunk is volt. Csak sajnos 3 különböző szelvényen.
Útközben segítettünk egy pórul járt bic klistársnak láncot visszatenni (itt belerohantam Bökibe egy csatakiáltás kíséretében, aztán alig tudtam lehúzódni az útról a röhögéstől), nem sokkal később nekem is sikeresen sikerült ledobni az enyémet. De egyedül visszatettem!
A Bagolyvár (höhöhö) utcán szundikáltunk kicsit a padokon, Siófokon jégkását ittunk, szuper bungallónk volt egy kempingben , és korábban már emlegettem, hogy tiszta férfias leszek a túra végére, mikor elkezdte törni a kezemet a kormány, nos, ezt annyira komolyan vettem, hogy a kempingben elindultam a férfi WC-vbe, és meglepődtem, hogy mióta van a női WC-ben piszoár. Gyorsan távoztam, majd rájöttem, hogy az, hogy 2 ajtó van egymás mellett, és az egyiken férfi fej van, nem azt jelenti, hogy a másik a női. Az egyik a férfi WC volt, a másik a zuhanyzó. Sajnos nem a zuhanyzóba sikerült elsőre benyitnom.
Éjjel jött a vihar, és becipeltük a bicikliket a 2.5 x 3 méteres szobába, és Böki már nem akart az esőben a szabad ég alatt aludni.
Vasárnap reggel szerencsére csak szél volt, az eső elállt, így nyugodtan vághattunk neki az utolsó napi szakasznak. Rögtön az elején megtaláltuk az UB kedvenc emelkedőjét Balatonvilágosnál. A feléig sikerült feltekernem. A többi emelkedő már simán ment, Kenesétől pedig már imádtam az útvonalat, mert onnan már ismerős volt az idei UB-ről. Rengeteget emlegettük a fórumosokat, hol mi történt, itt fényképezett Gábor, itt találkoztunk Edythkével, itt jöttek a japán meg a finn, itt találkozott Böki Farkassal, itt húzta ki Galopp a WC csészét az útra, ...
Almádiban megnéztük az OB útvonalát, Böki élménybeszámolt Galoppnak telefonon, aztán szépen lassan elérünk Balatonfüredre. Körbeértünk!
Kicsit ücsürögtünk a parton, sétálgattunk a borfesztiválon, a végén pedig az arcunkba toltunk egy-egy hatalmas sajtos-tejfölös lángost.
Aztán felszálltunk a vonatra, ahol már nem volt hely a kerékpártárolóban, így jobb híján a folyosón csöveztünk fél útig. Jó buli volt!
Imádtam ezt a 4 napot, az emelkedőkkel, a homlokunkra kiült sóval, az elénk becsalingázó gyalogosokkal, a sok kilós hátizsákkal és minden csodaszép emlékkel együtt. Nem sok kedvünk volt hazajönni. Tényleg az eddigi legjobb nyaralás volt! Jövőre visszamegyünk!
Két lábon, két keréken a "világ körül"
Volt egyszer egy bringatúra...
Littleyu
| 2009-08-27 14:49:00 | 5 hozzászólás
Szabadság - szeretem! :)
Littleyu
| 2009-08-12 18:03:00 | Nincs hozzászólás!
Mostmár nincs nyirmogás, megvolt a hosszú a maraton előtt. Innen már finishben vagyok, még gyűjtök néhány kilit, igyekszem tartani a formám, csinálni pár gyorsabb edzést, és jó lesz. Eredetileg úgy terveztem, hogy majd estefelé futok egy 10-15 km, aztán majd holnap délelőtt egy 25 körülit. Dél körül felkeltem, tettem-vettem a lakásban, aztán kinéztem, és igen ideális futóidőnek tűnt odakint, hát akkor fussunk. Ma nem volt kedvem Sámson felé futni a hosszút, gondoltam megpróbálkozom az erdővel, maximum ha nagyon fáradt leszek, akkor 1 kör után hazajövök. Azért inni vittem magammal a hátizsákban. Jól ment a futás, egész végig sikerült egyenletes tempót menni, ezen meg is lepődtem. Futottam 2 pallagi kört, aztán 5 állatkerti kört, ez így jó megoldásnak tűnt, mert a végére így kisebb szakaszok maradtak, fejben könnyebb volt legyűrni, + nagyjából tudtam, hol tartok. (És könnyebb lett volna rövidíteni, ha nagyon fáradok, de erre nem volt szükség. ) Az első 2 órában elfogyott fél liter iso, utána a frissen felfedezett nyomós kútból töltöttem fel a kulacsom, és a következő közel másfél órában még 1 liter vizet betermeltem. Végig vidám voltam, ez egyedül futott hosszúnál ritka, de most teljesen fel voltam töltődve, és akartam ezt a hosszút. Azt hiszem elég alapos volt az alapozás, most már kicsit megnyugodtam, hogy ezen a main is túl vagyok. 30.3 km lett, 3:24:33 alatt. Már nagyon várom a versenyt! Jó lesz!
Még 32 nap!
Ja, és közben szépen sikerült átlépni az idei 1700 km-t is.
Még 32 nap!
Ja, és közben szépen sikerült átlépni az idei 1700 km-t is.
Hiába, a kabala az kabala - avagy Farkas mindig szerencsét hoz
Littleyu
| 2009-08-07 23:05:00 | Nincs hozzászólás!
Ma délután futóversenyen jártam Tiszaújvárosban. 2 kollégát, Marcust és Zolit is sikerült rávenni - megjegyezném, semeddig sem tartott a győzködés (így jár, aki arra vetemedik, hogy hétköznap hajnalban velem fusson...).
Terv volt, titkon bíztam benne, hogy sikerülni fog. Közben Farkas is mondta, hogy jön, végül együtt futottuk végig a versenyt, és sikerült a PB! Közben beszélgettünk (az utolsó körben nekem már igen nehezen ment ), szép egyenletes köröket futottunk. Közben integetünk Danijaninak és Nemespetnek, akik gyorsvonatként száguldottak el mellettünk. J. pedig a pálya mellett fotózott lelkesen.
A 14 km verseny 4 körös volt, körönként 6 kanyarral és egy fordítóval, ha jól számoltam. Jó hangulatú verseny, és idén szerencsére nem volt 35 fok, mint tavaly. Persze eszembe jutott, hogy "tavaly itt már fel akartam adni", "tavaly itt már masszívan utolsó előtti voltam", de most ilyesmiről szó sem volt. Élveztem a futást, és annak külön örültem, hogy nem rohantuk el az elejét, és még hajrára is volt erő. Az utolsó kör lett a leggyorsabb. A célegyenesben már nagyon rohanni kellett, hogy meglegyen a PB, de megérte.
Farkas, nagyon köszönöm az együtt futást! Rengeteget segítettél! Jó, hogy ott voltál...
A fiúk is örültek az eredménynek, nagyon tetszett nekik a verseny. Vacsorára pedig sikerült egy hatalmas adag spagettit az arcunkba tolni, úgyhogy holnap csak gurulni fogunk tudni. Megbeszéltük, hogy pár hete még gondolni sem mertek ilyesmire. Marcus már valami félmaratont is emlegetett evés közben. (Ő sokkal gyorsabban is tud futni, de eddig azt hitte, 14 km-t nem bírna a lába.)
Én pedig meséltem kicsit Sárvárról.
Összességében nagyon vidám nap volt, jól éreztem magam, és gyűjtöttem egy kis önbizalmat a következő 5 hétre. Jó lesz az Yu, majd meglátod.
Terv volt, titkon bíztam benne, hogy sikerülni fog. Közben Farkas is mondta, hogy jön, végül együtt futottuk végig a versenyt, és sikerült a PB! Közben beszélgettünk (az utolsó körben nekem már igen nehezen ment ), szép egyenletes köröket futottunk. Közben integetünk Danijaninak és Nemespetnek, akik gyorsvonatként száguldottak el mellettünk. J. pedig a pálya mellett fotózott lelkesen.
A 14 km verseny 4 körös volt, körönként 6 kanyarral és egy fordítóval, ha jól számoltam. Jó hangulatú verseny, és idén szerencsére nem volt 35 fok, mint tavaly. Persze eszembe jutott, hogy "tavaly itt már fel akartam adni", "tavaly itt már masszívan utolsó előtti voltam", de most ilyesmiről szó sem volt. Élveztem a futást, és annak külön örültem, hogy nem rohantuk el az elejét, és még hajrára is volt erő. Az utolsó kör lett a leggyorsabb. A célegyenesben már nagyon rohanni kellett, hogy meglegyen a PB, de megérte.
Farkas, nagyon köszönöm az együtt futást! Rengeteget segítettél! Jó, hogy ott voltál...
A fiúk is örültek az eredménynek, nagyon tetszett nekik a verseny. Vacsorára pedig sikerült egy hatalmas adag spagettit az arcunkba tolni, úgyhogy holnap csak gurulni fogunk tudni. Megbeszéltük, hogy pár hete még gondolni sem mertek ilyesmire. Marcus már valami félmaratont is emlegetett evés közben. (Ő sokkal gyorsabban is tud futni, de eddig azt hitte, 14 km-t nem bírna a lába.)
Én pedig meséltem kicsit Sárvárról.
Összességében nagyon vidám nap volt, jól éreztem magam, és gyűjtöttem egy kis önbizalmat a következő 5 hétre. Jó lesz az Yu, majd meglátod.
2013-09 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (3 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-05 hó (2 bejegyzés)
2008-04 hó (2 bejegyzés)
2008-03 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-01 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (3 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-05 hó (2 bejegyzés)
2008-04 hó (2 bejegyzés)
2008-03 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-01 hó (1 bejegyzés)