Jajjj Gyerekek, én még mindig alig találok szavakat...

Ez az elmúlt másfél nap, annyi mindent kaptam emberileg, Tőletek.
Azt hiszem nem tudok rendes beszámolót irni, ugyhogy kaptok egy összevissza Sárváregyveleget.
Péntek du.5 óra: kiderül, hogy nem kell menni dolgozni (én telefonáltam rá a fönökömre, eszébe nem jutott volna felhivni ) 5 perc sűrű káromkodáskövetkezik, majd Révivel pikpakk eldöntjük, hogy akkor én még elérem a 7 órási vonatot, és össze is kéne csomagoljak, és húha, nevezni kéne, hát az a 2 óra vmi fergeteges logisztikázással telt. Úgy csomagoltam össze, hogy a szárítóról meg a szekrényből kapkodtam ki cuccokat, dobáltam be elöször az egyik aztán a másik táskába. Igy sikerült megtöltenem egy kis sporttáskát, egy nagyobb meg egy kisebb hátizsákot. Gyors zuhi, öltözés, és karácsonyfa üzemmódban elindultam a vonathoz. Közben gyors telefon Mambának, hogy ugyan nevezzen már be legyen szives 12 órás egyénire. Hallani ahogy kiguvad a szeme a telefonon keresztül, majd röhögés, "te nem vagy normális", aztán dejóóóóóóó, jössz. Rohanás, jegyvásárlás, táplálékszerzés, vonat. A vonaton már Mamba hiv, hogy 139-es rajtszám. Éjjel 11kor értem Sárvárra, a telefonom akkor merült le végleg mikor Pogreget próbáltam hivni hogy hogyan is találok a szállásra. (elöször becsögettem egy másik utcában a 9-es házba, biztos örültek nekem éjjel fél 12kor de legalább útbaigazitottak) Aztán Gergö integetett, keritett egy pótágyat nekem a folyosóra, és mentünk aludni. Persze marha hideg volt éjszaka, meg mindenféle kiálló rugókkal harcoltam, de azért aludtam kicsit. Reggel a meglepi, hogy mit keresek én itt. Mert Mamba titokban tartott ám
Hát, mikor meglátták az egyéni rajtszámom, jöttek a "hátte nemvagynormális" és a "te tisztahülyevagy" és hasonló mondatok, jókat vigyorogtunk. A legjobban OJ beszólásai tetszettek, úúúgy röhögtem.
A terv 20 km volt. Minen ami afelett van boldogság. És persze, ha lehet, végigmenni, de ebbe bele sem mertem gondolni. Nem mertem elhinni, hogy meg tudom csinálni.
20 km után terveztem az elsö nagyobb pihit, táplálkozással, nyújtással. Ez 21-re sikeredett, mert az utolsó körben elfelejtettem kanalat szerezni az "ebédemhez". A B terv a maraton volt, 1 héten belül 2 maraton, szép lenne. Mikor meglett, a C terv az 50 km, annyi még csak megy. Hát, utána is mehetnékem volt még.
35nél és 50nél is pihentem fél órát kb, ettem (leves, pizza, bébiétel, csoki, banán) ittam, nyújtottam - amennyire ment. Közben persze szurkoltam a többieknek.

És - élményeket gyűjtöttem. Egy tarizsnyába nem is férne bele. A "kissrác" aki ott ugrabugrált, futkosott, mindenkihez becsatlakozott, akiröl nem tudtuk kinek is a fia, annyi mindenkivel futott együtt egy kicsit. (a 24 óra lefújása után megtudtuk, meg is köszöntem neki a sok szurkolást és a húzást )
Zilaci és Farkas, akik ha elmentek mellettem mindig mondtak valamit. És közben vivták a saját harcukat.
Galopp, aki még ökörködött is folyton, meg persze taácsokat adott állandóan.
OJ, aki énekelt futás közben, és olyan "OJ-san" beszólogatott. Ezért szeretjük
Gandika, aki ment mint akit reggel 12 órára felhúztak.
Alának, aki biztat és okosit.
Yoyooka cillagom, akiben annyi erö van, hogy honnan szedte? Aggódtam nagyon érte, de éreztem hogy meglesz az. Cillagom, megcsináltad!!!
Ursika, aki kérdezgetett közben, ö is mindig szólt, hogy okosan, és ment, és ment, és ment...
Steve, akiböl végig annyit láttam, hogy ment, és ment (és "okosan")...
Nyuszika aki a 6. óra után megkérdezte, hogy mit keresek még a pályán és a "háttenemvagynóóóórmális" amikor megtudta hogy az ottan egy egyéni rajtszám. És persze az elszomorodása a fájdalmaktól, és a nehezen meghozott okos döntése. És köszönöm az együtt futott köröket!!
Cucu, akinek fájt, de ment, és mikor ki kellett állni mert a térd azt mondta, ott volt és szurkolt. Jobbulást Nektek!
Manóka, akivel volt szerencsém pár kört együtt futni, már alig vártam hogy beálljon. És aki úgy pátyolgatta végig Galoppot és úgy aggódott!
Edythke, aki sót adott, mindenkire figyelt, szurkolt...
A "Duzzogi-sátor" az összes "lakójával" együtt, akik idönként eszembe juttatták, hogy bizony, nem vagyok normális. És persze adtak mindig amit csak kértem, széktöl kezdve vizen át a sok szeretetfelhöig.
(Tandi, azt a fejedet nem felejtem el )

És Mamba, mert... mert... úgyis tudod Kemény vagy és hős!!!

Révinek köszi, hogy volt kit várni du 5-re, egy fix pont. És a biztatást, meg aztán a szállást, és a hazautat...

És Vinca az esernyővel meg azzal a nem tudom mivel amit ott lóbált, rock & roll partyt tartva nekünk a kanyarban, és Andris Vinca rózsaszin pulóverében, ahogy twistel a kocsi mellett. Ott nem lehetett nem mosolyogni. Még én is táncra perdültem a 12. órában

És Böki, akivel az utolsó 2 órát végigküzdöttük többé-kevésbé vidáman, és toltunk 2 olyan utolsó kört, amit mondjuk 10 km verseny végén tudok a hajrában produkálni (és a szlogen: "az se normális, aki fut")

És Anna, aki egyszerüen hihetetlen számomra. Emberfeletti amit Te véghezvittél! 24 órán át a páyla mellett, figyelni Farkasra, és közben lesni az összes futót, akihez mindig mindennel oda lehet menni... Legalább akkora tiszteletet érdemelsz, mint aki végigfutott 24 órát! És olyan szépek voltatok együtt, az leirhatatlan. És még a nagyon fáradt arcon is ott volt a mosoly....

És a 24 órások, akik reggel néha zombit játszottak, aztán feltámadtak, hát amit a fiuk az utolsó körökben müveltek!
Farkas pedig a végén is úgy nézett ki, mint aki akkor kezdett el futni. (persze ilyen doppinggal, mint Anna, könnyű )

Galopp pedig, ahogy az utolsó órában úgy ölelte át minden körben Manót, mint aki rácsatlakozik a töltőre, hogy legyen ereje még egy kört menni.

Zilaci, aki egyszercsak újra elkezdett mosolyogni.

Yoyooka, akinek ott figelt a könnycsepp a szemében, amikor drukkoltunk.

Hát, nekem is ott figyelt párszor. Nagyon sokat kaptam ettöl a versenytől, főleg emberileg. KÖSZÖNÖM NEKTEK!
Jövőre Veletek ugyanitt

És nem utolsó sorban köszönöm a szurkoló sms-eket itthonról!

Az össztermés 64,15 km lett, ez vmi PB féle. Nem sok, de hát nem is vagyok én még nagy ultrás, épp csak belekóstoltam picit. De tetszik

Fúúú, remélem hogy nem hagytam ki senkit...