A legutóbbi fellángolásomkor (annak is van már vagy három éve) motivációként kaptam egy hosszú és egy térdnadrágot a futáshoz. Plusz a Decathlonban egy K......i márkájú cipőt, amiről azt illik tudni (legalábbis most újra elolvastam a címkéjét a polcon), hogy heti egy alkalommal, aszfaltra, kb. 40 perces futáshoz ajánlják. Az akkori fizikai és mentális állapotomhoz ennél jobb cipő nem is illett. Szegény pára persze nem kapta meg a hozzáillő terhelést, legalábbis ez év júniusáig. Leginkább farmerhoz hordtam ősszel, tavasszal, vagy (futás nélküli) sportcipőként tengette napjait, a gyöngyvászon is kilyukadt rajta. Az elmúlt két hónapban azonban belenyomtam kb. 200 km-t, és úgy gondoltam, hogy kijár nekem egy futócipő, megelőlegezve jelenlegi (és várhatóan jövőbeni) elhivatottságomért.

Mivel mindenki postaládáját teleszórják reklámlapokkal, a L..l-ben vettünk egyet cirka 6ezer forintért. Végül is ez egy ár- és futáskategóriával feljebb lévő lábbeli. ...nek tűnt. Felvettem gyalogláshoz, hogy egy kicsit betörjem az új lovamat, de ő törte fel a sarkam. Valahogy nem akartunk barátkozni. Aztán felvettem rövid futáshoz 2-3 alkalommal, de nem az igazi. A tegnapi 5 km-hez is ezt használtam, de dögnehéz! Húzza lefelé a lábamat, mintha súlyokkal a bokám körül futnék. Azt hiszem, a következő beruházásig vissza kell térnem Kalenjihez. Könnyű, bejáratott/széttaposott jóbarát.

Azonban a Decathlonban tett egyéb beszerzéseket, úgymint technikai pólót (tök jó, leárazott volt), rövid (férfi) futónadrág - miért van az, hogy a női futónadrág, ugyanaz a minőség 3 ezer forinttal drágább??? - már megelégedéssel használtam, valamint az őszre vásárolt hosszú ujjú futófelsőnek is nagyon örülök és naponta megsimogatom. Még egy jó kis cipőre vágyom...!

Mindenesetre Kalenjit viszem vasárnap a Nike ligetkörre. Már úgy összeszoktunk.