Az előzőekben említett 3 csemete  - egy félfelnőttkamasz, egy kiskamasz-lány meg egy 8 éves, akin - amikor az előző kettőtől ellesett  kamaszallűröket előadja/utánozza - nem tudom néha sírjak, vagy röhögjek - hadba (sportba) állítása is folyamatban van.

A legnagyobbnak 2 nyarába telt, mire megtanult úszni, 2 nyár alatt sajátította el a biciklizés alapjait. De születésétől fogva látta az apját futni. Ő most 14.5 éves, triatlonozik (keményen!), rövid távon 3.10-es ezret is tud futni, tegnap pedig korcsoportjában megnyerte a Pilis Kupát (kerékpár). Jó úton halad... :)

A legkisebb, a 8 éves már 6 évesen megtanult úszni, igaz, a technikával még gondok vannak. A kezét-lábát nem teljesen tudja még összehangolni, ezért lemerül, majd lentről kell felúsznia a felszínre.  Szóval az úszást még tökéletesíteni kellene, de nem nagyon tetszik neki. Biciklizni szerintem egy nap alatt megtanult. Apját kerékpáron kísérve már 5-6 éves korában megvolt a 20 km is neki. Futni is tud, 4 km-t simán. Iskolában a tesi a kedvence. Irigykedve nézi a bátyja serlegeit, kupáit, de edzeni nem hajlandó ... Ő még formálódóban. Reméljük, kisül valami nagyon jó belőle is.

A lány. Hát a középső, a lány az most kiskamasz. Nagyon nem sikk a mai lányok közt (sem) a rendszeres sport. Ennek ellenére az osztályukban (36 fő) futásban veri az összes lányt, és egy-két kivétellel a fiúkat is. 3-4 km-t futott már 4.10-4.20 között is. És egy helyütt azt írta, hogy arra büszke "hogy az apukám által rendezett versenyen futhatok". Mert az apja már őt is megszuggerálta. Ez még a szülőszobán történhetett, amikor is a közte és köztem lévő, zsinóron függő fizikai kapcsolat megszakítása után az édesapja kezében pillogott és varázsolták el egymást hosszú hosszú perceken keresztül .... egy életre.

Bízom benne, hogy az, hogy most én is futni kezdtem, talán rá is jó hatással lesz. A személyes példa, ugyebár...!

Vasárnap együtt megyünk a NIKE-ra. A párom félmaratont fut, a család többi tagja pedig a 3.5 km-es ligetkört. Majd csinálunk családi fényképet