A sors kezében vagyunk (vagyok) -ezt kb. 8-1O éve ismertem fel, de a "jelekre" csak néhány éve kezdtem el odafigyelni.
Elég baj. Például ma is. Hogy indult? Bringa volt tervezve - bepakolás, beöltözés, gumik felfújása -puff neki! A hátsó keréknél beszakadt a szelep. Sebaj. Szerelő. Éppen ráért - meg rendes volt, így pillanatok alatt megcsinálta. Indulás. Szép idő, jó hangulat, kimért haladás. Kb 2 óra után jutott eszembe a gumi. Hm. Tvalay volt egy négyes defekt sorozatom, azóta semmi. Talán csak nem kezdődik újra? Á, ugyan már, hessegettem el a rossz gondolatokat. Tovább. Depo. Tovább. Egyszer csak érzem, hogy puff! lapos az első. Alig 38 kilire voltam hazulról. Mobilom már napok óta nincs meg. (Akkor derült ki, amikor a lányom akartam felhívni, mást nem nagyon szoktam, ha meg engem keresnek, annyi baj legyen. ) Bringa tolás. nemcsak a depózásban, ebben is király vagyok. Egy óra múlva kis tipródás. lehet, hogy jobb lett volna visszafordulni - a nemrég elhagyott városban van vonat, sőt még egy bringa szerelő is! Csak előre!
Kiváncsiságból azért belenéztem a nyereg alatti táskába - hátha van benne, egy belső!? Két éve nagyatádon tettem bele. Háta benne van még! Hát nem volt. Mi volt benne? Egy lap egy Wittgenstein könyvből - mi más lenne egy dadaista animál bringájának a táskájában? Witti!
Egy óra múlva elértem egy kis falut. Itt átmentem már vagy százszor, de az omladozó házakon, a kocsmán és néha egy-egy falusi pipin kivül mást nem nagyon néztem meg. Jött egy idősebb faszi. Udvariasan köszöntem, és megkérdeztem, hogy van-e itt valahol egy bicikli szerelő?
"Itt ugyan nincsen" válaszolta a vén alkesz. Mentem tovább. Hoppá! Ott egy gazdabolt, és az udvari bejáratnál gumik lógnak lefelé.
- "Csókolom! A bringámba kéne belső!"
- "Menjen hátra a Bélának mutassa meg, ott van valahol az ólak környékén"
Béla valóban ott volt, rendes is volt, megnézte, és mondta, hogy ilyen kerekekbe nincsen belső, de - a kérdő tekintetemre - segítőkészen montda, hogy próbáljam meg esetleg a Dini bácsit, aki ott lakik a templom mellett, a kocsmával a szemben.
A templomra emlékeztem (szép), a kocsmára is (az is szép, melyik falusi kocsma nem szép?), visszafordultam, kerestem a Dini bácsit, de csak lehúzott rolók, rozsdás lakatok, düledező kémények mindenhol. Akkor már elég fáradt meg nyűgös voltam. "A gárda meghal, de meg nem adja magát" -mondta a bekerített Napóleon öreg gárdistája. Romain Rolland szerint Beethoven hősei állva halnak meg, szerintem meg Mozart hősei sose halnak meg.
-na de mi lesz velem, a dadaista animalok sorsa miként íródik? Mentem tovább. A nap egyre jobban telibe nyomta az arcom. Úszás, vagy bringa közben a napsütés nem zavar - de most bringa tolás közben egyre jobban mérgelt. Hoppá! Ott egy buszmegálló - a busz éppen elment belőle. De ott maradt a tábla. Ránéztem, aztán mentem tovább. A falut már rég elhagytam, amikor megint felbukkant egy buszmegálló. Még volt hátra vagy négy óra kutyagolás. Először az úszáson vettem észre, hogy lassan de biztosan lassulok az elmúlt években. Aztán a bringán is. Kocogás meg már nem is nagyon megy. Az előbb valami csodás gyakorlati érzékről tanúságot téve, nemcsak ránéztem a menet táblára, de meg is jegyeztem, hogy a busz ugyan qrva ritkán jár, de munkanap, délután, 16:1O és 16:5O-kor megy- utána már csak 8 után. De mi legyen a bringával? Azzal biztos nem szállhatok fel!
Nos gyorsan betoltam a bokrok közé -illetve, betoltam volna, de ott volt egy rohadt mély árok és belegurultunk - a bringa a kerekein és meg a fejemen, hasamon. Föltoltam az árok túl oldalán, betuszkoltam a bokrok alá mélyen és rohantam vissza, mert jöt a busz. Hazahozott, itt a városon át mocskosan, tépetten, izzadtan hazagyalogoltam. Autóval vissza.
Mi lesz ha ellopják? Két- három éve viszonylag sokat kocogtam hétvégenként. Elindultam reggel, egy óra múlva kimelegedtem, levetettem valami pulóverem másszor valami futódzsekit - mikor egy óra múlva hömpölöygtem vissza, mindkétszer ellopták a cuccom - a kihalt vidéken is vannak figyelő tekintetek, serény kezek. Hát ha elcsaklizták a bringát, legyen meg Allah akarata. Easy come, easy go - mondta James Bond Templar .
A bringa a helyén. kihúztam a bokrok alól , megint gurultunk egyet, már belejöttem, haza.
Úgyhogy Nagyatád ma megtörtént. Úsztam a verítékemben, bringáztam egy jót és tönkresétáltam a talpam.
Befizettem magamnak a négyezer forintot, amit most próbál tőlem bevasalni a triatlon szövetség (ugyan miért? Semmit nem adnak érte!), befizetem magamnak a szálloda költséget és duplán jól járok!
Fürdés közben kissé megbantam, hogy nem jöttem gyalog haza. Az úgy lett volna animalos. Ezt tudtam a buszmegállónál is. De kiváncsi volt a buszozásra is.
Legközelebb gyalog jövök.
https://www.youtube.com/watch?v=AkFqg5wAuFk
Pantera - Walk (Official Video)
Érdekes dolgok ezek a defektek: volt, hogy három hét alatt négy defektem volt, utána meg három évig egysem.
A lényeg: Nagyatádon még megúsztam defekt nélkül. Idén nem indulok, de remélem jövöre folytatódik a defektmentes széria :))
Ilyen még a darázscsípés is: két hét alatt volt öt csípésem, utána meg évekig semmi. Ebben az évben pár hete 1 órán belül kétszer csípett meg valami ismeretlen rovar.