Utak, nem művek
Galamb
| 2016-05-30 09:18:32 |
18 hozzászólás
Először a bringáról akartam írni, mert idén tavasszal két huszonéves bringás srác is infarktust is kapott, aztán hallottam, hogy Nibali utánpótlás csapatában az egyik 14 éves kisfiút halálra gázolta egy teherautó.
Most meg olvasom, hogy a triatlonistákat sem kerüli a baj:
" Harmincegy éves korában elhunyt Laurent Vidal olimpiai ötödik helyezett francia triatlonos. Francia sajtójelentések szerint szívinfarktus okozta a halálát.
A londoni játékokon dobogó közelében végzett, háromszoros francia bajnok sportember tavaly áprilisban, edzés közben már átesett egy súlyos infarktuson."
Galamb
| 2016-05-30 08:14:33 |
1 hozzászólás
Tegnap este elcsíptem egy olimpiai távú triatlon közvetítést a TV-n. 2 magyar lány is úszott. A kommentár srácok a depóról kezdtek el beszélgetni. Erre odafigyeltem, elvégre depo király vagyok. Nos az egyik srác azt mondta, hogy a triatlon az tulajdonképpen 3+1 próba mert a depo szinte olyan fontos mint bármelyik másik szám. És tulajdonképpen a magyarok találták fel, hisz a mi mondásunk az, hogy három a magyar igazság, a negyedik meg a ráadás. nA MÁR CSAK 3 SZÁMBAN KELL FEJLŐDNÖM!!!
A depoban enni kell, inni kell, ebben jó vagyok. Fáslit is kell tekerni, méghozzá kettőt-kettőt, mert a némi túlsúly miatt fájdalmassá tudnak válni a láb csontjaim. Fásli tekerés is jól megy. A fördő nadrág levétele sem probléma, a törülközés is elég sima ügy. Vannak akik triatlon szerkóban nyomatják, de én maradi fickó vagyok. Fördő nadrág, dorkó, glott gatya.
Én a neokonzervatív triatlon iskolát képviselem. Egy depo 20-30 perc, meg kell adni a módját, mint ahogy a királynak is és az istennek is meg kell adni, ami jár.
Nibali ráborult a bringára és remegő vállakkal zokogott
Galamb
| 2016-05-27 19:14:09 |
3 hozzászólás
Az idei Giró -számomra (meg talán egyébként is) -legnagyobb esélyese Nibali volt. Az igazán nagy nevek nem indultak. Ő meg a tavalyi nem nagyon sikeres év után, hazai pályán bizonyíthatott - volna. De eddig nem nagyon ment neki. Lassú volt, erőtlen, rossz mozgású, erőlködő. Ahogy a jó kapusnak szerencséje is van, úgy a rossz bringásnak szerencsétlensége is van.
Az egyik legjobb számában, a hegyi időfutamban, még tengely törés is hátráltatta. De ettől függetlenül is csak a hátrányt gyűjtögette. A NIbalit utálók kárörvendtek, a NIbali rajongók vérmérséklettől függően dühöngtek, káromkodtak, lemondóan csak legyintettek. Mindenki azt várta, hogy mikor adja már fel, mikor szál be egy kocsiba , mikor mondja már azt, hogy hasmenés, tüdőgyulladás , terhesség stb. miatt feladja a versenyt.
Erre ma mit csinált? Két nappal a verseny vége előtt, az egyik legnehezebb nap legnehezebb szakaszán támadást indított. Szinte senki nem vette komolyan. Nem is volt olyan ilyesztő. Csak legyintettem. Á, csak a mundér becsülete véfdelmében próbálkozik, mutogatja magát. De ő csak tekert, tekert zúdult le a hegyről, száguldott fel a hegyre. Egyik legnagyobb ellenfele ment vele, a másik felborult, nekicsapódott egy hófalnak, a harmadik egy perc hátránnyal követte. És Nibali tekert, tekert, tekert.
És a végén megnyerte a szakaszt, és annyit faragott a kb. 5 perces hátrányából, hogy holnapra már csak kb. 45 másodperc maradt! Amikor bevágódott a célba, körbevették az emberei, eltolták a célból, és akkor elvett egy trikót valakitől , ráborult a kormányra és az elmúlt hetek , (fél év?) összes keserűsége kitört belőle, zokogott, a teste és a bringa meg remegett.
Nibali!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
https://www.youtube.com/watch?v=ASArtPbjP4s
Sepultura - "Bullet the Blue Sky" SPV Records
Galamb
| 2016-05-19 21:01:39 |
Nincs hozzászólás!
az ünnepek alatt fáradtan a melótól, bringától, megfázásról, átázástól stb. kicsit döglöttem a TV előtt. A szokásos. Ben Hur ezerötszázadszor. Rocky ezernégyzáűzadszor.
Réges régen nyilván láttam mind a kettőt, de a felejtés áldásos tevékenysége folytán már nem igazán emlékszem rájuk.
Így úgy néztem őket mint új filmeket -kb. 5-5 percig.
Ben Húr gályarab. A töketlen-kegyetlen parancsnok gyakoroltatja őket. Utazó sebsség, tam-tam-tam. Harci sebesség. Tamm-tamm-tamm! Támadó sebesség! Tamm-tamm-tamm-tamm!. Egyre gyorsabb evezés, egyre nagyobb verejték zuhatagok, egyre szaporább korbácsütések. Egy-egy gályarab kiájul-kidől halottan a sorból. Ütközési sebsség! Tamm-tamm-tamm-tamm gyorsít a dübörgésen a dobos, gyorsítanak a rabszolgahajcsárok, hullanak az emberek. DE Ben Hur dacosan néz a római parancsnok szemébe és evez inasan egyre gyorsabban, nincs kegyelem, nem is kérek kegyelmet.
És akkor :utazási sebsség. Akik életben és észnél maradtak, akkor omlanak össze. ben Hur akkor is dacosan, dafkén néz.
Több mint négy éve gályarab már, átlagban egy év gályarabságban meghalnak a legkeményebb fickók is.
ÉN meg röhögök azokon akik egy óra kocogás vagy torna után táplálékkiegészítőkön és vitamin pótláson törik a fejüket.
És eszembe jut az uránbányász szobatársam aki MINDEN MÁSODIK müszakban lement dolgozni. A normál bányászok minden harmadik mentek. Egy múszak meló, két múszak pihenés(alvás, ivás, zabálás stb.). Ő nem. Ő minden másodikban lement.
És eszembe jutottak a vájvégek poklaiban évtizedeken át fúró, lapátoló emberek.Megesze embe jutott 16 éves gyerekkorom, amikor nyári szünidőben kőműves segédmunkásként melóztunk és azon versenyeztünk, hogy ki hány perc alatt kever meg egy láda maltert, milyen gyorsan szalad fel két vödör malterrel az emeletre egy látrán.... és amikor eszembe juottak ezek, akkor nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek a különféle siralmas és nevetséges sportágalkon, világcsúcsokon.
Rocky második része. nem is emlékeztem rá. Arra főleg nem, hogy a nő majd meghal a szülésbe. A "bundesliga" bunkó frizurás rocky mai szemmel elég nevetséges, de az edzője , a töpörödöt, mocskos, elhanyagolt MIckey az szimpatikus.
"Még tíz hét a meccsig! Az napi tíz óra edzés! és megvered!"
Tehát ég áldjon benneteket ben hurok, rockyk és mickey-k és névtelen bányászok/kőművesek.!
https://www.youtube.com/watch?v=StZcUAPRRac
Galamb
| 2016-05-16 20:17:47 |
2 hozzászólás
A veréb is madár - ez volt gyerekkorom egyik kedvenc filmje
https://www.youtube.com/watch?v=wBsUdXuErPE
a vereb is madar
aztán jött a Veréb századik lépése (Bólya Péter) (eposzi érvényü)
Ma bementem a tanulmányi osztályra, és közöltem, hogy évhalasztást kérek. – Mi az oka az elhatározásának? – kérdezte Csabai, pontos hangon. – Nem készültem fel a vizsgákra. – Még lenne ideje. – Nem tudok tanulni. – Miért? – Magánéleti okok miatt. Hát hogyan magyarázzam el neki, hogy… hogy minden szétesett körülöttem? Igen, kedves Csabai, veréb vagyok, mint a többi. Idáig lépegettem, de most nincs tovább, megléptem a századikat, vége az esztendőnek, ezentúl ugrálnom kell. Legalábbis látszatra. Mert magamban mindig lépegetni fogok, ebben biztos vagyok. De élni akarok, és meg kell tanulnom ugrálni. Ugrálni, ahogy a többi veréb.
„Kedves Mikes Kelemen! Tegnapelőtt találtam egy félhalottat. Fürdés közben. Átúsztam a Tiszát este, félig részegen, és a túlsó parton hasra estem egy nőben. Eszméletlen volt. Felcipeltem az útra, bevittem a klinikára, de másnap hajnalban meghalt. Egy nappal előbb kellett volna átúsznom a Tiszát. Most éppen délelőtt van. A koleszban (26) vagyok. Ambrus fekszik, alszik. Tegnap óta lázas. Influenzás. Sajnálom. Állandóan izzad, de jól áll neki, hogy beteg. Eszembe jutott a beszélgetés, amikor nekem támadt. Miért vagyok olyan, amilyen? És ő most miért beteg? Lehet, hogy ő, Ambrus Béla lesz a legklasszabb orvos, a főtudós, a többszörös családapa, de hát ez is egy forma, a másik is egy forma. Mi lenne a világból, ha mindenki Ambrus lenne? Kettőkor biológiagyakorlat. De nem megyek. Majd azt mondom, ápoltam az Ambrust, azért hiányoztam. (Lehet, hogy akkor fázott meg, amikor átúsztam a Tiszát, hehe.) Holnap folytatom a levelet, most unlak, Kelemen. Hol tartottam, itt tartottam. Tegnap felmentem Beához. Otthon volt. Az anyja sehol. Szeretkeztünk. „Finom vagy”, mondta Bea, ez a szavajárása. Felültünk, cigiztünk. És egy pillanatra – isten bizony! – az jutott az eszembe, hogy mi a túrót keresek én itt.”
Ma reggel elindultam biológiaelőadásra, és a Béke tanszéken kötöttem ki, egy fröccs mellett. Furcsa. Épp az ellenkező irányba mentem, mint kellett volna.
Zabhegyező, ami kicsit a miénk.
Valahogy tegnap felbukkant Cahrlie Parker, és ma rádöbbentem, hogy Bólya Péter hívta fel a figyelmemet a jazzre. A mi korosztályunk utálta, mert a Tomsits Rudolf (és később benkó Dixilend) által képviselt, kádárékkal és mindenkivel nyalogatós barátságos, kispolgári jazz moslékot jelentette. Bólya hívta fel a jazz lényegére a figyelmemet:szabadság, kreativitás és nem- nyakkendős mosolygás.
és tegnap rájöttem, hogy bár azóta galambosodtam , de Charlie Parker rólam is muzsikál, mert a galam is madár
Ornithology by Charlie Parker
https://www.youtube.com/watch?v=fsAMAIaas94
Animal Hendrixet hallgat és animalt eszik
Galamb
| 2016-05-13 20:32:48 |
15 hozzászólás
Csoda történt! Néhány napja valaki föltette az egyik legjobb zenét
edzéstervezés közben kiváló - és utána, edzés után, de nem helyette
WHO KNOWS
Jimi Hendrix : Band Of Gypsys Album - Jimi Hendrix dicography 1970
https://www.youtube.com/watch?v=nKT7H2BCC8o
https://www.youtube.com/watch?v=x4xxpAylOtM
Jimi Hendrix : Voodoo Child - The Jimi Hendrix Collection Album - Jimi Hendrix Discography 2001
április végén Theophilia csodát tett
https://www.youtube.com/channel/UCbH9D_RoeQrRmjWfVDlGrOA
-imába foglalom nevét
"És jókedvében megajándékozott minket a pocakkal"
Galamb
| 2016-05-05 14:58:12 |
17 hozzászólás
Megteremté a cápákat és erős uszonyokat adott nekik, hogy gyorsan tudják
hasítani a vizet. Megteremté a gazellákat és erős lábakat adott nekik,
hogy jól tudjanak futni. Megteremté az albatroszokat és hatalmas
szárnyakat adott nekik, hogy jól tudjanak vitorlázni.
Aztán töprengésbe esett. Vakargatta a fejét és (természetesen hófehér)
szakállát. És megteremtett vala egy két lábon járó,
tollatlan, furcsa állatot. És mert jó kedvében leledzett,
adott neki egy pocakot is - és így kialakult az ember!
Tehát nem a munka, nem a beszéd teremté az embert, hanem
a pocak! A pocakot bélelő zsír. Az tette lehetővé az agy,
az emberi agy kialakulását! Íme:
Warum wir mehr Kalorien verbrauchen als Gorillas
Menschen haben eine höhere Metabolismusrate als die übrigen Menschenaffen – laut einer neuen Studie liegt hier ein Schlüssel zur Intelligenz
New York – Menschen verbrauchen im Schnitt deutlich mehr Kalorien als ihre unmittelbaren Verwandten. Forscher mehrerer US-amerikanischer Universitäten analysierten die verschiedenen Arten von Menschenaffen (Hominidae), indem sie zu jeder Spezies den durchschnittlichen Kalorienverbrauch errechneten und anschließend hypothetische Vertreter von jeweils gleicher Masse miteinander verglichen.
In Relation zur Körpergröße ergab sich dabei, dass ein Mensch täglich 400 Kalorien mehr verbraucht als ein Schimpanse oder Bonobo von gleichem Gewicht, um 635 mehr als ein Gorilla und gar um 820 mehr als ein Orang-Utan. Der absolute Verbrauch sieht aufgrund der erheblichen körperlichen Unterschiede etwa zwischen Gorillas oder Bonobos natürlich anders aus.
Knapp 200 Probanden
In die Studie, die im Fachmagazin "Nature" veröffentlicht wurde, sind Daten über 141 Menschen und 56 Zootiere eingeflossen: 27 Schimpansen, 8 Bonobos, 10 Gorillas und 11 Orang-Utans. Menschen wie auch Nichtmenschen wurden über sieben bis zehn Tage hinweg bei ihren täglichen Routinen unter Beobachtung gehalten, die Forscher maßen den Kalorienverbrauch sowohl in Ruhephasen als auch bei körperlicher Aktivität.
Die Daten der menschlichen Probanden wurden übrigens nicht auf dieselbe Weise erhoben wie die der anderen: Sie stammen aus einer separaten Studie, der Epidemiological Transition Study (METS). Die Teilnehmer daran kamen aus den USA, Südafrika, Ghana, den Seychellen und Jamaika.
Interpretationen
Studienerstautor Herman Pontzer vom New Yorker Hunter College sieht in den Ergebnissen die Ausgangshypothese bestätigt, dass Menschen eine höhere Metabolismusrate haben als andere Menschenaffen. Das, so der Forscher, habe dem Menschen ein "höheres Energiebudget" eingebracht und dieses die Entwicklung eines größeren Gehirns ermöglicht. Auch dass bei den Menschen im Schnitt ein wesentlich höherer Anteil an Körperfett festzustellen sei, passe ins Bild – es handle sich dabei um notwendige Reserven.
Im Nachhinein ist die Kausalität nicht mehr so einfach zu bestimmen: Menschen entwickeln ein größeres Gehirn, und dieses verbraucht mehr Kalorien. Pontzer und seine Kollegen glauben aber, dass sich ohne eine vorherige Veranlagung des Menschen zu einem schnelleren Metabolismus das größere Gehirn nicht entwickeln hätte können.
Die Forscher verweisen dabei auf die oft beklagte Veranlagung des Menschen, Fett anzusetzen. Unsere Verwandten hingegen würden vergleichsweise schlank bleiben – auch in Gefangenschaft, wo das Level an Aktivität gering ist. Was heute primär als gesundheitlicher Nachteil betrachtet wird, sei also ursprünglich ein evolutionärer Vorteil gewesen.
Angolul:
Menschen haben eine höhere Metabolismusrate als die übrigen Menschenaffen – laut einer neuen Studie liegt hier ein Schlüssel zur IntelligenzNew York – Menschen verbrauchen im Schnitt deutlich mehr Kalorien als ihre unmittelbaren Verwandten. Forscher mehrerer US-amerikanischer Universitäten analysierten die verschiedenen Arten von Menschenaffen (Hominidae), indem sie zu jeder Spezies den durchschnittlichen Kalorienverbrauch errechneten und anschließend hypothetische Vertreter von jeweils gleicher Masse miteinander verglichen. In Relation zur Körpergröße ergab sich dabei, dass ein Mensch täglich 400 Kalorien mehr verbraucht als ein Schimpanse oder Bonobo von gleichem Gewicht, um 635 mehr als ein Gorilla und gar um 820 mehr als ein Orang-Utan. Der absolute Verbrauch sieht aufgrund der erheblichen körperlichen Unterschiede etwa zwischen Gorillas oder Bonobos natürlich anders aus. Knapp 200 Probanden In die Studie, die im Fachmagazin "Nature" veröffentlicht wurde, sind Daten über 141 Menschen und 56 Zootiere eingeflossen: 27 Schimpansen, 8 Bonobos, 10 Gorillas und 11 Orang-Utans. Menschen wie auch Nichtmenschen wurden über sieben bis zehn Tage hinweg bei ihren täglichen Routinen unter Beobachtung gehalten, die Forscher maßen den Kalorienverbrauch sowohl in Ruhephasen als auch bei körperlicher Aktivität. Die Daten der menschlichen Probanden wurden übrigens nicht auf dieselbe Weise erhoben wie die der anderen: Sie stammen aus einer separaten Studie, der Epidemiological Transition Study (METS). Die Teilnehmer daran kamen aus den USA, Südafrika, Ghana, den Seychellen und Jamaika. Interpretationen Studienerstautor Herman Pontzer vom New Yorker Hunter College sieht in den Ergebnissen die Ausgangshypothese bestätigt, dass Menschen eine höhere Metabolismusrate haben als andere Menschenaffen. Das, so der Forscher, habe dem Menschen ein "höheres Energiebudget" eingebracht und dieses die Entwicklung eines größeren Gehirns ermöglicht. Auch dass bei den Menschen im Schnitt ein wesentlich höherer Anteil an Körperfett festzustellen sei, passe ins Bild – es handle sich dabei um notwendige Reserven. Im Nachhinein ist die Kausalität nicht mehr so einfach zu bestimmen: Menschen entwickeln ein größeres Gehirn, und dieses verbraucht mehr Kalorien. Pontzer und seine Kollegen glauben aber, dass sich ohne eine vorherige Veranlagung des Menschen zu einem schnelleren Metabolismus das größere Gehirn nicht entwickeln hätte können. Die Forscher verweisen dabei auf die oft beklagte Veranlagung des Menschen, Fett anzusetzen. Unsere Verwandten hingegen würden vergleichsweise schlank bleiben – auch in Gefangenschaft, wo das Level an Aktivität gering ist. Was heute primär als gesundheitlicher Nachteil betrachtet wird, sei also ursprünglich ein evolutionärer Vorteil gewesen. (red, 4. 5. 2016) - derstandard.at/2000036318568/Warum-wir-mehr-Kalorien-verbrauchen-als-GorillasMenschen haben eine höhere Metabolismusrate als die übrigen Menschenaffen – laut einer neuen Studie liegt hier ein Schlüssel zur IntelligenzNew York – Menschen verbrauchen im Schnitt deutlich mehr Kalorien als ihre unmittelbaren Verwandten. Forscher mehrerer US-amerikanischer Universitäten analysierten die verschiedenen Arten von Menschenaffen (Hominidae), indem sie zu jeder Spezies den durchschnittlichen Kalorienverbrauch errechneten und anschließend hypothetische Vertreter von jeweils gleicher Masse miteinander verglichen. In Relation zur Körpergröße ergab sich dabei, dass ein Mensch täglich 400 Kalorien mehr verbraucht als ein Schimpanse oder Bonobo von gleichem Gewicht, um 635 mehr als ein Gorilla und gar um 820 mehr als ein Orang-Utan. Der absolute Verbrauch sieht aufgrund der erheblichen körperlichen Unterschiede etwa zwischen Gorillas oder Bonobos natürlich anders aus. Knapp 200 Probanden In die Studie, die im Fachmagazin "Nature" veröffentlicht wurde, sind Daten über 141 Menschen und 56 Zootiere eingeflossen: 27 Schimpansen, 8 Bonobos, 10 Gorillas und 11 Orang-Utans. Menschen wie auch Nichtmenschen wurden über sieben bis zehn Tage hinweg bei ihren täglichen Routinen unter Beobachtung gehalten, die Forscher maßen den Kalorienverbrauch sowohl in Ruhephasen als auch bei körperlicher Aktivität. Die Daten der menschlichen Probanden wurden übrigens nicht auf dieselbe Weise erhoben wie die der anderen: Sie stammen aus einer separaten Studie, der Epidemiological Transition Study (METS). Die Teilnehmer daran kamen aus den USA, Südafrika, Ghana, den Seychellen und Jamaika. Interpretationen Studienerstautor Herman Pontzer vom New Yorker Hunter College sieht in den Ergebnissen die Ausgangshypothese bestätigt, dass Menschen eine höhere Metabolismusrate haben als andere Menschenaffen. Das, so der Forscher, habe dem Menschen ein "höheres Energiebudget" eingebracht und dieses die Entwicklung eines größeren Gehirns ermöglicht. Auch dass bei den Menschen im Schnitt ein wesentlich höherer Anteil an Körperfett festzustellen sei, passe ins Bild – es handle sich dabei um notwendige Reserven. Im Nachhinein ist die Kausalität nicht mehr so einfach zu bestimmen: Menschen entwickeln ein größeres Gehirn, und dieses verbraucht mehr Kalorien. Pontzer und seine Kollegen glauben aber, dass sich ohne eine vorherige Veranlagung des Menschen zu einem schnelleren Metabolismus das größere Gehirn nicht entwickeln hätte können. Die Forscher verweisen dabei auf die oft beklagte Veranlagung des Menschen, Fett anzusetzen. Unsere Verwandten hingegen würden vergleichsweise schlank bleiben – auch in Gefangenschaft, wo das Level an Aktivität gering ist. Was heute primär als gesundheitlicher Nachteil betrachtet wird, sei also ursprünglich ein evolutionärer Vorteil gewesen. (red, 4. 5. 2016) - derstandard.at/2000036318568/Warum-wir-mehr-Kalorien-verbrauchen-als-Gorillas
https://www.youtube.com/watch?v=1M4ADcMn3dA
Rammstein - Keine Lust (Official Video)
sportahologia, sportaholisták
Galamb
| 2016-05-01 19:01:19 |
7 hozzászólás
A viselkedési függőségek között új jelenségnek számít a testedzés-dependencia, amiről nemrégiben itthon is reprezentatív felmérés készült. Az addiktológia alapjai című szakkönyvsorozat szerkesztőjével a káros mértékű sportolásról, az edzésbe menekülésről, a monotonitás kereséséről és megküzdési kísérletekről beszélgettünk.
Magyar Narancs: Hogyan lehet közérthetően definiálni a testedzésfüggőséget?
Demetrovics Zsolt: Az a túlzott testedzés, ami problémákat okoz. Ugyanúgy, mint a kémiai addikcióknál, például az alkoholizmusnál sem csak a mennyiség alapján diagnosztizáljuk a függőséget, bár kétségtelen, hogy egy bizonyos szint felett egyértelműbb az ártalmasság. A dohányzásnál meg, ugye, bármilyen mennyiség káros. A testedzésfüggőség azért speciális, mert egy bizonyos mennyiség nemhogy nem káros, hanem a testi-lelki egészség egyik fő komponense. Hogy mennyi a sok, az egyéntől függ, nemtől, életkortól, edzettségi szinttől, családi körülményektől. Akinek öt gyereke van, és fél napot bármilyen edzéssel tölt, ott biztos komoly problémák lesznek ebből.
A profi a munkán kívüli idejében regenerálódik. Egy amatőrnek maga a sportolás kellene, hogy regeneráció legyen, mivel a sport célja alapvetően a kikapcsolódás, közérzetjavítás. De ha valaki 8 órát munkára, 8 órát alvásra és a maradék 8 órát sportolásra, az azzal kapcsolatos gondolkozásra szán, akkor ki fognak esni dolgok - párkapcsolat, család, hobbi -, amik az egészséges életvitel részét képezik. A függőség alapvető komponense, hogy valami más helyett csinálom a dolgot, hogy elkerüljek egy olyan tevékenységgel való foglalkozást, ami számomra problémát jelent. Ha valaki azért fut, hogy kikapcsoljon a mindennapokból, és például ne azon kelljen gondolkoznia, hogy miért nincs párja, miért van valakivel konfliktusa, akkor már nem valamiért, hanem valami elől fut.
MN: Akár egy alkoholista?
DZS: Igen, de itt még inkább a mértéken van a hangsúly. Aki meg tudja tenni, hogy futás közben kimossa magából a sok feszültséget, az oké, mert amikor másnap bemegy melózni, akkor frissebb, erősebb lesz. A sport ebben az esetben a testi-lelki rekreációt szolgálja, és akár a probléma felszámolását is segítheti, hisz akad, aki sport közben jól át tud gondolni mindent. Az alkoholnál sosem megoldás az ivás, ellenben a futásnak lehet egy megoldást segítő funkciója.
MN: Hol fordul át a dolog egészséges mértékből függőségbe?
DZS: Aki kevésbé tudja oldani magában a feszültséget, más eszközt keres. Alkoholt, játékot, drogot. A gondokat ezek a szerek és viselkedések nem oldják meg, csak átmenetileg enyhíthetik a velük kapcsolatos szorongást. Eltérítik az embert, kikapcsolják. Minden addikció akkor ártalmas, amikor azt a módosult tudatállapotot csak azért keresem túlzott mértékben, hogy ne legyek jelen a mindennapi valóságban. Már nem az a jó, amikor csinálom, hanem az a rossz, amikor nem csinálom. Ezek közt lehet a sport egy egészséges kiút: de ez is csak akut stresszkezelés; nem problémamegoldás. És egy ponton túl már nem arról szól a sport, hogy a stresszt levezesse, sőt, magától a sporttól leszek stresszes. Azon jár az agyam, mikor tudok menni edzeni, nézem a weboldalakat a sporteszközökről. A testedzés ebben az értelemben - az egyéb addikciókhoz hasonlóan - hibás megküzdési kísérlet. Átmenetileg enyhíthet a problémákon, ezért vonzóvá válik, és ismétlésre serkent, hosszú távon azonban a problémák elmélyüléséhez vezet. Mindig az a kérdés, hogy az adott viselkedés hozzáad a testi-lelki jólétünkhöz, vagy elvesz belőle. Ezért nehéz megítélni a testedzésfüggőség mértékét. Nem az a helyzet, hogy ha valaki szenvedélyesen el akar érni egy eredményt, azt megbeszéli a feleségével, hozzárendel bizonyos időt, és az életét amúgy rendben tartja. Ez az elkötelezett amatőr típusa, aki "odaszánja" magát a sportjának, komolyan csinálja, fontos neki, mert ettől teljesedik ki. A függőnek csak látszólag van egyéni célja, ám ettől felborul az élete.
MN: Testképzavar is állhat a testedzésfüggőség hátterében?
DZS: Van elsődleges, önmagában álló és másodlagos, evészavarra épülő testedzés-dependencia. Ilyenkor testsúlykontrollálás címén jelenik meg az edzés, majd a dolog elszabadul. Ezek kölcsönösen tudják erősíteni egymást. A testedzésfüggők közt is akad evészavaros, és fordítva.
MN: Miként fest a testedzésfüggő "pályaíve"?
DZS: Elkezdenek sokasodni a gondok, amit fokozatosan a sporttevékenységgel söpör a szőnyeg alá. A sport kiemelkedik, és fontosabb lesz minden másnál. Lényeges faktor az idő és monotonitás. Ha valami időigényes, akkor a függő gondolkozása szerint több időt lehet vele eltölteni. És ő pont ezt akarja. A monotonitás is fontos lehet, mert aki el akar szakadni a gondoktól, az általában hosszan tartó tevékenységet keres. Megjelenik az obszesszív jelleg is: amikor az illető nem sportolhat, fejben akkor is folyamatosan erre készül, tervezgeti. A ciklikusság alapvető jellemző; gyakorlatilag nincs nyugvópont, egy edzés vagy verseny után a kielégültség csak átmeneti, és előjön a késztetés. És ez az igazi addiktív komponens: sosem lehet hátradőlni, hogy "most jó". Amikor túllépsz a határon, az nem kellemes dolog. Ez is az ismérve a függőségeknek - eljön a pillanat, amikor nem az élvezetről van szó, a tevékenység elveszti az önmagáért való örömöt.
Ha valami megakadályozza a függőt a tréningben, akkor a szokásos megvonásos tünetegyüttest lehet megfigyelni: irritált, ingerlékeny, ideges lesz. Fontos a tolerancia is: hogy ne legyen megvonásérzet, egyre nagyobb téteket kell tenni, nagyobb célok és még extrémebb-
DZS: A testedzésfüggőség azért is sajátos addikció, mert nem stigmatizált, sőt, elfogadott, társadalmilag jutalmazott dologról beszélünk. Ezért sem fordul orvoshoz az amatőr. Fel sem merül benne, hogy ez betegség lenne. Régen pozitív addikciónak gondolták a testedzésfüggőséget, mert rövid távon vannak jó hatásai, például tekintélyt és elismerést lehet vele szerezni. De klinikai értelemben a függőség betegség, s így végeredményben mindenképp negatív. A testedzés-dependencia a munkafüggőséghez áll közel, az is "megbecsült" dolog. A Nobel-díjas feláldoz dolgokat, mégis élvezi a munkálkodást, eredményekre tör. A munkafüggő nem kap Nobel-díjat, holott ő is húsz órát dolgozik. De azért vállal sok, akár unalmas, örömtelen munkát, mert számára nem az az elsődleges cél, hogy eredménye legyen, hanem hogy ne kelljen mással foglalkoznia. És nem nehéz megfogni, ki a problémás. Az, akinek az életét rosszabbá teszi a testedzés: testi-lelki egészségében, egzisztenciális vonatkozásokban, párkapcsolati, családi vagy munkaviszonyaiban. A kérdőíves felmérések elég pontosan megmutatják az addikció mértékét.
MN: Mennyire gyakori a testedzésfüggőség?
DZS: Országos reprezentatív mintán végzett kutatásunk szerint - ilyet a Budapesti Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központjával együttműködésben a világon mi csináltunk először normál felnőtt populáción - 0,3-0,5 százalékunknak van ilyen típusú addikciója. Ha a heti rendszeres edzést végzőkre vonatkoztatjuk ezt a számot, akkor közöttük ez Magyarországon 2-3 százalék.
Akinek sorban tönkremennek a párkapcsolatai, mert az ápolásuk helyett több száz hosszt leúszik, azzal baj van. Nem azt mondom, hogy ne adjunk fel időlegesen dolgokat egy szép kihívás érdekében, de ez a célkitűzés úgy meg tud borulni, hogy egészségtelen lesz. Kell, hogy legyen cél és szenvedély az ember életében, de nem szabad, hogy ez az élet más fontos területeit rombolja.
------------ na én nem járok a nagyatádi kocsmába, nem tivornyázok a vivicittán, én makkegészséges vagyok
https://www.youtube.com/watch?v=y0sik4yZHY8