Először a bringáról akartam írni, mert idén tavasszal két huszonéves bringás srác is infarktust is kapott, aztán hallottam, hogy Nibali utánpótlás csapatában az egyik 14 éves kisfiút halálra gázolta egy teherautó.
Most meg olvasom, hogy a triatlonistákat sem kerüli a baj:
" Harmincegy éves korában elhunyt Laurent Vidal olimpiai ötödik helyezett francia triatlonos. Francia sajtójelentések szerint szívinfarktus okozta a halálát.
A londoni játékokon dobogó közelében végzett, háromszoros francia bajnok sportember tavaly áprilisban, edzés közben már átesett egy súlyos infarktuson."
edzeni is veszélyes
Tegnap este kocogás volt esedékes. A késő délutáni szunyókálás után éhesen ébredtem. 8 körül, amikor már a kocogásra kellett volna készülődnöm, kifejezetten éhes lettem - éhes gyakran vagyok, de ez szinte kínzó éhség volt. Megmagyarázhatatlan. Megadtam magam a szervezetnek (mostanában már hallgatok a szervezet hangjaira, szugerálására) -és eszegettem kb egy deci mézet animal fehérje turmixba csorgatva és ebbe csokis-zabos kexet morzsolgatva. Éhség elmúlt, elteltem, szó sem lehetett kocogásról. Nos ma reggel olyan munkanap virradt rám, ami rosszul kezdődött és borzalmasan folytatódott. Ha tegnap este nem tunningolok hanem kocogás kondizással még leégetem-kiégetem magamból az idegeket védő zsírcseppeket, akkor ma már 1O órakor felmondtam volna azonnal, így meg néha még vigyorogva is jól bírtam az egész napot. Nos ebben a rabszolgavilágban sorsban kardio (valóban ) is a bitch. Sorstalanság? Röhögnöm kell! Rabszolgasors!