Már előző este nagyon rákészültem, hiszen mégiscsak ez életem első versenye:-) 
Futottam egy nagyon lazát kedvenc Béke teremen, könnyű vacsora, manikűr, izgatott pakolászás, cuccok összekészítése. A tévében azért megnéztem az Elveszett jelentés című filmet, mert imádom. És most olyan hangulatban is voltam.

Reggel már hatkor kipattant a szemem, de hétig lustálkodtam, és a versenyre gondoltam. Kilencre kényelmesen odaértem a Városligethez, és még arra is jutott időm, hogy kiolvassam a könyvemet. Meg is könnyeztem, csodaszép szerelmi történet (Az időutazó felesége). A Széchenyi fürdőben nagyon kényelmesen át lehetett öltözni, és a ruhatár is teljesen korrekt volt. Teljes meglepetés volt, hogy a bilétát a rajtszámom hátuljára ragasztották. Előző nap mit szenvedtem azon, hogy majd hová teszem... Kint átöltözve sétálgattam, felmértem a terepet, melegítettem egy kicsit, és megnéztem a félmaraton rajtját. Istenem, az a hangulat! Szentül megfogadtam, hogy jövőre én is megpróbálom. Végül is, ha két hónap alatt eljutottam idáig, és továbbra is marad a lelkesedés, miért ne sikerülhetne?
Aztán hívták a rajthoz a Ligetkörösöket. Körülöttem gyerekek, csajok, apukák babakocsival, mindenféle lelkes ember. A dobegyüttes rendesen kitett magáért, az animátor-bemondó buzdította a népet. Ha volt is bennem valami kis félsz vagy lámpaláz, akkor az addigra teljesen elmúlt. És egyszer csak azt vettem észre, hogy táncolok, és hangosan üvöltöm, hogy tíz, kilenc...
A futással úgy jártam, mint legutóbb. Megindultam, és természetes volt, hogy futottam. Végig a Városligeten. Úgy érzem, hogy végig egyenletes tempóban haladtam, nem lihegtem, és élveztem a futást. A gyerekek nagyon aranyosak voltak. Őket nagyon szeretem nézni, ahogy futnak. Hetente egyszer járok önkénteskedni egy gyerekkórházba, úgyhogy ők a szívem csücskei. A célba nagyon jó volt befutni. Olyan leírhatatlan érzés. Olyan, hogy megint szeretném, minél előbb. Azt hiszem, elkapott a versenyláz:-)
Futás után megtízóraiztam a befutócsomagomat, aztán szaladtam átöltözni, hogy ne szalasszam el a félmaratonisták befutását. Kb. a negyedik helyezettől láttam őket. Nagyon jó helyem volt, végigszurkoltam fél órát, kiabáltam, tapsoltam, elkapott a hangulat. Aztán egy kis teaszünet, és a későbbi befutókat is megnéztem. Mindenki nagyon ügyes volt! Gratulálok!!!

És hogy mi lesz legközelebb? Ablon Business Run. Mi az a 2,5 km?:-)