Az a baj ezekkel a beszámolókkal, hogy az ember - ha már csak egyetlen egyszer is átélte, amiről írsz - szinte képtelen nyugodtan végigolvasni, feláll, járkál egy kicsit, újra olvas... Ott van a helyszínen, fut veletek, érzi a sorokban ennek az egész őrületnek a gyönyörű szenvedését... De "utálom"... :)
Köszönöm, hogy leírtad, nekem sokat jelentett, hogy olvashattam most. Jókor jött. Te leszel az egyik felelőse annak, ha újra ultrát futok. :)

 "Bennfentes" ugyan nem vagyok és igaz az is, hogy állva olvasok, de azért izgett-mozgott bennem is minden:) Tudod, hogy minden beszámolód elolvasom, de ezt most különösen szerettem....talán szentségtörés egy sportoldalon ilyet mondani,de ebben az évben nemcsak a futókarriered ír(t) le gyönyörű ívet hanem a te személyiségfejlődésed is.

Gratulálok és szurkolok a 2.helyért!

Zilaci, köszönöm! De ó, jaj, a hétvégén megkaptam egy, a tiédhez hasonló nevű fiatalembertől, hogy én vagyok az egyik, aki "miatt" elkezdett ultrázni. Nem vagytok ti rokonok? :D Egyébként pedig gyere vissza ultrát futni, mert én pl. csak sztorikat hallottam rólad, de a futásaidat nem láthattam! :)

Alouette, köszönöm neked is! Nem tudom, hogy a személyiségem hogyan alakul, talán azért van így, mert öregszem. :)

Hmm. Nem bánom, családi motivátor lehetsz, de nem jár vele dupla prémium. :)

Szép volt Hanka!

Maga meg előbb nézze meg belefér-e még a lángoló trikóba :P :P

Hmm. Hogy maga milyen pimasz, mióta nem fut rendesen... :P
Masszívan őrzöm a versenysúlyomat, kérem. Már csak azért is, hogy maga is ráférjen egy új, közös fotóra... :)